„Mondd: megérte” – Nemes Nagy Ágnes verse, a Védd meg… egy nagyon érzékeny és sok szempontból megrázó szöveg. Az 50-es években keletkezett vers egyszerre olyan, mint egy könyörgés és, mint egy leltár az életben meghozott döntésekről, áldozatokról, a kaptatókról és a sebekről.
A vers összességében azt a kérdést teszi fel, hogy megéri-e a szenvedés és a küzdelem, a lírai én megerősítésért esedezik, hogy volt értelme harcolni, a kapott keresztet cipelni.
Nemes Nagy Ágnes: Védd meg...
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató,
a bölcs szándék, törekedés,
a titkos élű, lassú kés,
orv pusztulásra oktató,
mondd, mondd, hogy megérte az elme
sötét szobába hasító
csíkosan villogó szerelme,
megérte ez a fulladó
lélegzetvétel, ez a képzelt
értelem, ez a néma szó,
absztrakció, distinkció,
a szív, a rángva gyulladó,
a szív, hasas hófellegekben,
minthogyha bent, míg vág a hó,
egy város égne véghetetlen,
megérte, mondd a pillanatnak,
míg a két vállon szüntelen,
a két csuklón, két lábfejen
a védhetetlen iszonyatnak
fekete vérrel csorduló
tépett sebei fölfakadnak -
