Weöres Sándor egész életművében meghatározó a zeneiség és a nyelv ritmusával való játék, a Dob és tánc pedig az egyik legjobb példája annak, hogy milyen ereje van a szavaknak. Olyan ez a vers, mint egy ősi ima, szinte csak néhány szó váltakozik benne – csönd, béke, fény – mégis nagyon szuggesztív az összhatás.
Ahogy arra a cím is utal, rituális jellege van ennek a versnek. Olvasás közben olyan érzésünk támadhat, mintha egyre gyorsulna az ütem, akár egy körtárcban, újra és újra körbeérnek a szavak, a képek pedig egyre inkább összemosódnak („fűruhájú fény”, „kőarcú béke”). Végül visszalassul a szöveg tempója, az „ima irama”, és ahogy visszatérnek a kezdő szavak, megáll, majd véget ér a „béketánc”.
Weöres Sándor: Dob és tánc
csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény
lombban kő
csönd köve
kövön fény csöndje
kőben csönd béke
kő békéje béke köve lombban
csönd fényes béke
kő lombban fény
kút csöndje fű
kútra hajló béke csönd
kút békéje inda
fű inda kő
lomb hintája kúton
fény ingája kútban
csönd dajkája
csepp
csepp
kút cseppje
cseppek csengő csöndje
csönd cseppje fény
kút habja kő lombja
fény csöndje béke
szél víz föld
kis patak irama
fény halmai
föld keblei
kút karjai
kő lábai
víztüdejű szél
lombtorkú csönd
fűruhájú fény
kőarcú béke
reggel
dél
este
éj
hajnal karéja
dél sziklája
alkony karéja
éj sziklája
csönd
béke
fény hímzése
hab szövése
szél fonása
füst rovása
tűz írása
örökös szálak verejtéke
só
orsó
koporsó
kop
kop
harkály
óriási csönd órája
sok külön kis csönd ingája
kövön gyík
fénylő néma bálvány
béke veled
szeretőd lappang
virágzó ág rejtekében
párod rejlik
minden kapu hajlatában
rend
ünnep
béke
rend köve
ünnep lombja
csönd füve
béke kútja
szállj békés lomb csöndje
fényes ünnep ága lengj
ima irama
unalom fénye
csönd ünnep béke rend szállj
ima fény ünnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke
