Két évvel ezelőtt hatalmasat robbant Lackfi János Komoly vers komoly szavalóversenyekre című költeménye, amelyet a következő szöveggel ajánlott az olvasók figyelmébe Facebook-oldalán: „Na végre egy rendes vers, amit gyerekek kezébe adhatunk!”
Az iskolai oktatási módszerekkel meglehetősen kritikus verset egy valós esemény ihlette. Lackfi fülébe jutott, hogy egy diák a Feleltettek reppelésből című versét akarta elmondani az iskolai szavalóversenyen, de a tanár ezt nem engedte, mondván, hogy egy komoly versenyről van szó. A költő vette a fáradságot és megírta, szerinte mi a „komoly”: az, hogy az iskolába nem azért járnak a gyerekek, hogy ott jól érezzék magukat, hanem hogy kicsi néma szobrokként üljenek és maradjanak csendben. A mai iskolarendszer ideális jó tanulójáról szóló ironikus, játékos vers elég jól betalált, több ezren lájkolták és osztották meg.
Lackfi János: Komoly vers komoly szavalóversenyre
Ötöst kaptam minden tárgyból,
mert értema zanyagot,
nem reppelek, hanem szépen
ülök éscsend bevagyok!
Lélegzetem visszafojtom,
már a vérem semkering,
én vagyok a legjobbkislány
összestana rakszerint.
Vécéreké redzkedéssel
az órát nem zavarom,
elpárolog tatokmindent
majdapóru saimon.
Túlságosan nem zsibongok,
megtanultam gondosan,
nem azérjá roksuliba,
hogy jólérez zemmagam.
Fertőtlen a cipőtalpam,
a hajamban masni van,
minden hajszál kifésülve
libegpárhu zamosan.
Azt mondtaja tanárnéni,
kicsinéma szobrokat
akar látni, éppen ezért
mélyhűtöttem magamat.
A tévében filmek mennek,
a filmekben szeretet,
semmi dara bolósgyilkos,
nemsíromki szememet.
Szüleimse veszekesznek,
egyikük sem ideges,
nem szólnak, hogy odébbálljak,
azapámnem üveges.
Nemüvölta szomszédnéni,
nemköpnekle a fiúk,
ezértvagyunk mindvidámak,
semmikorse szomorúk.
Az utcákon mind a bácsik
aranyosak, kedvesek,
aballonka bátalattmind
aranyszívet rejteget.
Haszavaló versenyleszmajd,
eztetetel szavalom,
ésmindenki könnybelábad
gyönyörűszép szavakon.
