Január 24-én vesznek végső búcsút a tavaly év végén elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas írótól, költőtől, műfordítótól és egyetemi tanártól a Farkasréti temetőben. Kalász Márton 2021. december 30-án halt meg, 87 éves volt. Emlékére ma tőle választottunk verset.
A Csendkúra békés, nyugodt hangvételű vers a mulandóságról, amelyben a kórházi ágyak, takarók fehérsége kontrasztba kerül a tél végének közeledtével, az elolvadt hóval, a mocsokká lett fehérséggel. A kinti és benti világ elválik egymástól. Bent csönd van, betegek szuszognak, alszanak. Kint a kopasz fák a tavaszra készülődnek, meleg fények áramlanak. A bezártság azonban nem válik nyomasztóvá ebben a versben, a lírai én mosollyal a szemében pihen meg.
Kalász Márton: Csendkúra
Fehér az ágy, a takaró.
Kint mocsokká lett már a hó,
s a kopasz fák rácsain át
tavasz küldi be aranyát.
Köröttem csönd – kis szuszogás.
Csak beteg van itt, senki más.
A gondtól mindegyik szabad:
pirosan, görbén alszanak.
Jó nézni őket így nagyon,
amíg a fénylő asztalon
a tengerizöld meglibeg,
s bólongnak a leánderek.
Könyvemet én is leteszem,
rájuk mosolyog a szemem,
s míg halkan muzsikál a víz,
elalszom lassan magam is.
(Forrás: DIA)
