Kalász Mártont csütörtökön Budapesten érte a halál. Az alkotót az MMA saját halottjának tekinti. Kalász Márton 1934. szeptember 8-án született Krisztmann Márton néven a Baranya megyei Sombereken. Tízéves koráig csak németül beszélt. Gondolkodását, nyelvezetét és egész életét meghatározták anyanyelvével és választott anyanyelvével, a magyarral kapcsolatos élményei, amelyek minden alkotásában is tetten érhetők.
„Egyszerre német is vagyok és magyar is vagyok. van egy anyanyelvem, a német, és van egy szellemi anyanyelvem és habitusom, amely összeköt engem a magyar kultúrával" - vallotta. Az anyanyelvhez való viszonyát, akárcsak lírai életművének ívét kivételessé teszi az, hogy tízéves koráig jóformán csak német szót hallott odahaza, aztán első költeményeit mégiscsak magyarul írta - olvasható az MMA méltatásában.
Életét végig kísérte német gyökereihez való ragaszkodása: fordított és lektorált német szövegeket, többször járt Berlinben ösztöndíjasként, dolgozott a berlini Magyar Kulturális Intézet munkatársaként (1971-1974) és a stuttgarti Magyar Kulturális- és Tájékoztatási Központ igazgatójaként (1990-1994). Kalász Márton tehetségére Pécsett figyelt fel Ágoston Julián katolikus körökben nagyra becsült irodalomtörténész. Könyveket adott neki, foglalkozott vele, elküldte első költeményeit a Vigiliához Rónay Györgynek, aki később is segítette költői pályáján.
1953-tól Kalász néven publikált, két évvel később hivatalosan is felvette írói nevét. Abban az évben jelent meg első verseskötete Hajnali szekerek címmel. 1960-tól az Európa Könyvkiadó, 1967-től az Új Írás munkatársa volt, majd a nyolcvanas években a Vigilia és a Jelenkor szerkesztőjeként dolgozott.
Kalász Márton évtizedekig gyűjtötte a Magyarországon élő németek múltjára vonatkozó dokumentumokat, visszaemlékezéseket, interjúkat. Prózaíróként a bűnösnek bélyegzett németség meghurcolása foglalkoztatta leginkább. Ez ösztönözte két regény, a Téli bárány és a Tizedelőcédulák megírására. Ezek mellett legfontosabbnak az 1987-es "Ki olvas éjszaka verset?" és 2006-ban megjelent Kezdő haláltánc című versesköteteit tartotta, mert ezekben gyermekkorát és édesapjával kapcsolatos élményeit írta meg.
A hajdani szülőföld őseinek világát és hagyományát idézte meg élete alkonyán novellák, versek és esszék által a Gyermek-Bábel (2015) című kötetében. 85. születésnapjára 2019-ben jelent meg az elmúlt években írt, de ki nem adott verseiből Zsille Gábor összeállításában az Annyi ábrándunk című válogatás.
Utolsó kötete, a Virrasztó - távol a költő 31. verseskönyve. A 60 verset tartalmazó kötet a közelmúltban készült el, várhatóan 2022 januárjában vehetik kézbe az olvasók. Új verseinek többsége a koronavírus-járvány szorongató helyzetében íródott. Az őrmezei lakótelepen található nyolcadik emeleti lakása, akár a hölderlini toronyszoba, központi motívuma lett a kötetnek, egyfajta mikrouniverzumként jelenik meg: az a hely, ahol a költő a mindennapokból kiemelkedve átfogóbban szemlélheti, értelmezheti a válságot - olvasható az MMA összegzésében.
Kalász Márton 1998 és 1991 között a Vörösmarty Társaság 2001 és 2007 között pedig a Magyar Írószövetség elnöke volt. Csaknem két évtizeden át tanított a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2009-től az MMA társadalmi szervezet tagja, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Az MMA megbízásából 2016-ban Változatok a reményre címmel készült róla portréfilm. A köztestület Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatában 2017-ben jelent meg összegzés irodalmi pályájáról.
Munkásságát kétszer ismerték el József Attila-díjjal (1971 és 1987), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével 1996-ban tüntették ki, a Kossuth-díjat 2013-ban vehette át, 2016-ban választották a nemzet művészévé.
Ezek mellett számos más elismerést is kapott: Radnóti-díj (1985), IBBY-díj - a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa Magyar Szekciójának nívódíja (1987), Weöres Sándor-díj (1996), Artisjus Irodalmi Nagydíj (1996), Arany János-díj - a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa díja (2001), Prima-díj (2006), Stephanus-díj - a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány díja (2007), Szépirodalmi Figyelő-díj (2008), Balassi Bálint-emlékkard (2012), Magyar Örökség díj (2014). Művei a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán is olvashatók.
(MTI/ Kép forrása: PIM)
