A betegség senkinek sem könnyű, még a nagy költőknek sem. Az alábbi verstöredékek, amelyek együtt az Elégiák címet kapták, Arany Jánostól származnak, aki sokat szenvedett a tüdeje miatt idősebb korában. Kifakadását az 1882-ben született sorok alatt így indokolta: „Méltó okom van megénekelni, mert vénségemre örökösen fojtogat, s végre is megfojt, mint George Sandot. – A. J.”
Arany János a visszaemlékezések szerint sokat dohányzott, élete utolsó harmadában pedig egy krónikus légúti betegség kínozta. Az Elégiákban tulajdonképpen ennek a tüneteiből formált verset.
Arany János: Elégiák
O nátha, nátha! Grippe! *
Katarrhusz! Influensz!
Vagy bármi cifra névvel
S alakban megjelensz.
- - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - -
Ugyan mért nem pihensz?
II
Tegnap mint ma
Hurut, flegma,
Gyilkos asthma,
Emphysema,
Meg rheuma,
Örök téma.
III
Oh rút
Hurut!
Az ember addig hurú't, (ige)
Míg egyszer megmurút (oláh szó).
(1882)
Forrás: Arcanum
