Versterápia: „Szélcsend. És csönd. November-árvaság.”

Versterápia: „Szélcsend. És csönd. November-árvaság.”

Idén novemberben lenne 100 éves Somlyó György. Versterápia rovatunkban ma Őszi szonett című versét ajánljuk. 

Forgách Kinga | 2020. november 11. |

A November-árvaságról mesél Somlyó György Őszi szonett című verse, amely formáját tekintve valóban szonett, és amely az évszak-versek költői hagyományára játszik rá. A vers már az első sorával bevallja ezt a játékot, aztán összekapcsolja ezt a természet önismétlő működésével. Némileg cinikusan mutat rá, hogy ez egy hagyományos őszi szonett, amely az ilyenkor megszokott dolgokat mondja el.

Versterápia
Versterápia rovatunkat a karantén alatt indítottuk el, hogy versekkel segítsünk feldolgozni a nehéz időszakot. A rovat a továbbiakban heti egyszer fog jelentkezni. A korábban megosztott verseket ITT találjátok 

Az egész vers szaggatott, staccatós. Rövid, egy két szóból álló mondatok követik egymást. Ettől olyan lesz, mintha felsorolná mindazt, amit egy őszi szonettben fel kell sorolni. Mégis ettől a fricskától lesz több ez a vers, mint „a szokásos”: a magány és a szélcsend mögött az okot, az önmagát önmagával mozgatót keresi, amely ilyenkor, ősszel mintha távol lenne.

Somlyó György: Őszi szonett

Hagyományos. De milyen hagyományos.
Rácsos nap. Hullámzó víz. Vadkacsák.
Szélcsend. És csönd. November-árvaság.
Csak a hullám. Mely hullámot utánoz.

A természet. Ismétli önmagát.
A szokásos. De még milyen szokásos.
A szél. Nem fúj. Nádszál sem ér a sáshoz.
Az ok. Mintha nem tudná az okát.

Ma nincs szél. Csak a tegnapi. A tegnap-
Előtti. Mely a mélyből újra felcsap.
Önmagát önmagával mozgató.

De nem. Vihar nem lesz. A nyár. (Viharnak
S mámornak gerjesztője.) Rég kihamvadt.
Ne hidd. Hogy tükröt tart eléd. A tó.

 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Versterápia: „távoli, kétes tájakon/készülődik a fájdalom”

Versterápia rovatunkban ma Pilinszky János Őszi vázlat című versét ajánljuk.

...
Nagy

Versterápia: „Október. Pompa és szín nincs tovább.”

Versterápia rovatunkban ma Tóth Árpád Október című versét ajánljuk. 

...
Nagy

Versterápia: „nincs többé levegős, kitárt szabadság”

Versterápia rovatunkban ma Dsida Jenő Országos eső című versét ajánljuk. 

...

Szabó Magda egész életében hitt a nagy történetekben

...

Závada Péter: A szövegekbe visszavonulás is politika

...

Pál Sándor Attila: Kiküldtek a József Attila-óráról, mert fantasyt olvastam

...

Trianonból a magyar gyárosok profitáltak, mert nem volt román üzleti elit

Hírek
...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

...
Zöld

A 19. századi dán festők a sörfőzés maradékát használhatták vásznaik alapozására

...
Hírek

Lefagyasztják az olaszországi áradások miatt elázott régi könyveket

...
Hírek

Floridai alsó tagozatosok már nem olvashatják Amanda Gorman versét, a Fehér Ház tiltakozik

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

...
Nagy

Földi Andrea: Az AI segíthet az illusztrálásban, de a kreativitás egy megfoghatatlan és végletekig emberi tulajdonság

...
Hírek

Ők kapták idén a ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatást!

...
Hírek

A Biblia soha nem látott, 1500 éves részletét találták meg

...
Szórakozás

Ismét film készült Amerika egyik legtöbbet kifogásolt kedvencéből

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.