A nagyszüleim a rendszerváltás előtt nem utaztak, ezért nyugdíjas korukban rákapcsoltak. Minden évben egy baráti házaspárral elmentek valahova két hétre, szervezett utazás keretében. Máshogy utaztak, 1993-ban nem volt Airbnb, viszont volt Malév, amivel sok helyre eljuthattak. (Korábban bemutattam nagymamám első külföldi útját, a dunai eseményeket, lakhelyének környékét,  sőt a holdraszállást is)

Krétára utaztak 1993 őszén, pontosan szeptember 10-24. között, de már hónapokkal előtte készültek, útikönyveket olvastak. Jó most visszanézni ezeket a képeket, mert a szobámból elmehetek olyan helyekre, ahol még nem voltam. 

Miközben válogatom nagypapám képeit, közben a saját anyagaimat is nézegetem, mert végre van időm összeállítani a portfoliómat. Nézegetem a saját turistaképeimet, amelyek hol jobbak, hol kevésbé, és minden második képnél szentségelek, hogy milyen ziccereket hagytam ki, amikor ott voltam. Most a nagyszüleim képeit válogatva valahogy megengedőbb lettem a saját képeimmel is. Egyrészt próbálom fotós szemmel válogatni a diákat, de közben megmaradok az a kisunoka, aki imádja ezeket a történeteket, de azért veszi a bátorságot kidobálni a képeket: 

már összegyűlt két szemeteskukányi kidobott dia.

Néha beszalad a gyerek a szobába, lenyúlja a kis asztali diafilmnézőmet. Leül a kuka mellé, betölti a filmet és nézegeti, néha boldogan felkiált, hogy apa, nézd, egy autó, egy repülő, vagy bármi, ami éppen megtetszik neki. Azt hiszem, ez az egyik legjobb dolog a képválogatásban, hogy a négyéves fiamban magamra ismerek, amikor az asztalnál ülve válogatok. 

Ma három-négyszáz kép erejéig Krétán jártam a nagyszüleimmel.

Főleg nagymamámmal, nagypapám csak 1-2 képre csatlakozott be.

Szuper élmény, jönnek a mélyből az emlékek, vagy csak elképzelem, hogy miket mesélnének arról, miket ettek, miket láttak, milyen volt az út, hogy érezték magukat. Ugyan minden képnek megvan a leírása most éppen ebben a sorozatban, de az nem ugyanaz.

Például: AGFA CT100, 5-ös kép: Fürdőhelyünk a tengerparton.

Hát, azért az mégsem ugyanaz az élmény, mint amikor összegyűlt a család a szobában élménybeszámolót tartani.

Ezen a héten nincs statisztika. Nincs új scan (igazából valamennyi van), nincs újabb kidobott adag, mert a héten a saját képeimmel játszottam azt, amit nagyapáméval. Be kell vallanom, jobb törölgetni a poros diafilmeket, amitől a dolgozószobámnak kedvesen öreges szaga van. Ezzel is utazom, nem csak képekkel.