Nagyszüleim a Szépvölgyi út és az Árpád fejedelem útja sarkánál laktak egy nagy, csíkos háztömbben. A bátyám néhány éve vette át helyettük az oklevelet, mert 50 éve lakik ott a család, az első beköltözők között voltak. A kutyasétáltatások miatt egész Óbudát bejárták, jól ismerték a környéket, nagyon szerették ezt a részét a városnak. Még épült a ház, amikor eldöntötték, ideköltöznek, emiatt nagypapám már az építkezést is végigfotózta: anyukámmal az előtérben vagy emberek nélkül, mert a dokumentálás fontos volt. Ezek a képek a 1960-80-as években készültek/készülhettek, de sajnos nincs pontosabb információ róluk. Még sok az építkezés, kevés a ház. Nagyon más a hangulata, mint most.
Nagyon jó élmény és hatalmas munka átnézni ezeket a képeket, szó szerint elveszek bennük. Jönnek az emlékek, rengeteget nevetünk, emlékezünk, ha már a képeken szereplők közül már csak nagyon kevesekkel tudom megosztani ezeket az élményeket. Bízom benne, hogy a családi csetcsoportot nem őrjítem meg a random megosztott képekkel, ugyanis menetközben folyamatosan fotózom ki a képeket, csak úgy sebtiben.
A kiválasztás nehéz, gyakorlatilag egy életet és/vagy életetművet kell átnézni, rendszerezni, katalogizálni, és talán majd kulcsszavazni, hogy kereshetővé váljon. Mi maradjon meg? Biztos nagypapám más képeket mentene meg, mint én, így ez már az én emlékezetem is. Már a képek kiválasztásánál is figyelni kell arra, hogy milyen mappába rakom, mert az egyik cél személyes és családi, hogy megmaradjon nekünk, a másik közös: szeretném elküldeni a Fortepannak azokat a képeket, amik érdekesek lehetnek nekik.
Közben azon gondolkodom, hogy oké ezt megcsinálom, de mi lesz ezután? A végére lesz 2-3000 db képem, ami rengeteg. Valószínűleg csinálok egy albumot a megmentett képekből, de az már az én rendszerezésem mások életéről.
Nekem sosem lesz ilyen hagyatékom: a fiam majd kap 20-30 db merevlemezt, sok terrabájtnyi adatot, amit valószínűleg sosem fog átnézni. Nagypapám diáit egyrészt könnyű átnézni, másrészt rengeteg képről nem tudom, ki vagy mi van rajta. Biztosan fontos volt nagyapámnak, hiszen lefotózta, sőt bekeretezte az utókornak.
