A diákat válogatva lett világos számomra, hogy a Duna az nemcsak folyó, hanem esemény is, amin valami mindig történik. Mindig imádtam, hogy a lakásuk erkélye a Dunára nézett. Ha kinéztem, akkor szemben a Margitsziget volt, balra az Árpád-híd, jobbra a Margit híd, a Parlament, a Szabadság-szobor, és ha kicsit kihajoltam, amit kisgyerekként nagyszülői szemmel kockázatosnak tűnt, akkor láttam a budai Várat, a Batthyány teret. Gyerekkoromban rendszeresen néztük, milyen hajók mennek el az ablakunk alatt, milyen evezős versenyeket rendeznek és hogyan változik évről-évre az augusztus 20-i tűzijáték, de sokat nézelődtem csak úgy, a korlátba kapaszkodva.
A képeket válogatva az is kiderült, amit csak sejtettem, hogy nagyszüleim is szerettek az erkélyről nézelődni. Szerették a Dunát, ahol mindig történt valami, eseménytelennek nem lehet mondani az erkélyről nézve az életet a folyón: motorcsónak-verseny, légi bemutató, jégzajlás, hadihajók felvonulása, volt ott minden.
Az erkély tökéletes megfigyelői pozíció volt, ahonnan sok mindent be lehetett látni, sőt az erkélyen is rengeteg minden történt, ezt később képekkel bizonyítom.
A mai válogatásban az emlékezésnek egy konkrét helyét mutatom meg: ilyen volt az erkélyről belátni az életet. Külön érdekesség, hogy a budai alsó rakpart, a Slachta Margit rakpart ezeken a fotókon még nem épült meg, az ember és a folyó viszonya közvetlen volt, nem jártak még az autók.
Fotók: Tiszvaölgyi László
