Van néhány, olvasáshoz kapcsolódó mítosz, pl. az, hogy a gyerekek már képtelenek végighallgatni egy mesét, lapozni megfelelő figyelemmel egy könyvet, „Az olvasás nem pusztán arról szól, hogy a gyerek mennyi ideig tud vagy nem tud figyelni a meseolvasásra, hány oldalt olvasott ténylegesen el, és mennyit lapozott át, titokban YouTube-ot nézve helyette, hanem sokkal inkább arról, hogy ne felejtsen el megállni, önmagára figyelni és a saját mindennapi eseményeit megélni, újraélni és -értelmezni az elolvasott szavak között” – írja dr. Vass Dorottea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának egyetemi adjunktusa , az Olvasásmotiváció című könyv (itt bele is olvashatsz) szerzője az Ezt senki nem mondta! bookazine-ban (rendeld meg!).
Nem a hosszabb figyelem a fontos,
„Olvasni kell. Csak nem mindegy, hogyan, mit és mikortól – így, ebben a fontossági sorrendben” – folytatja a cikkben a szakértő. A polcon sorakozó kötetek csak akkor válnak igazi értékké, ha minőségi időt, figyelmet adunk a gyerekünknek, és nem utolsósorban ha az olvasáshoz közös, szülőhöz kapcsolódó jelenlétet képes társítani a gyerek.
Amikor a gyerekek mesét hallgatnak, gyakorlati módon dolgozzák fel a történetet: képeket kapcsolnak a hallott szöveghez, a szülő arckifejezéséhez, ha már értik a történetet, akkor összekötik a képet és a hallott szöveget a saját élményeikkel. Gyakori, hogy egy-egy mozzanatnál meg-megállnak, ha a könyv, a mese megérintette őket. A feladat tehát nem az, hogy a gyerekeket hosszabb figyelemre kényszerítsük, hanem hogy felismerjük a közös olvasás, könyvlapozgatás pillanatában, hogy
az olvasás számukra még mozaikszerű, élmény- és érzelemvezérelt folyamat, amelynek szokását közösen alakítják ki az együtt töltött, mindkét fél számára élvezhető idővel,
de azzal is, amely az olvasás előtti és olvasás utáni közös időt érinti. Fontos az olvasási tér és figyelem megteremtése, az olvasást követő élményfeldolgozás, beszélgetés, azaz a befogadott szöveg internalizálása is.
Az olvasási élmény hosszú távú befektetés
A fokozatosan kialakult gyerekkori olvasási élmény hosszú távú befektetés egy gyerek jövőjébe kognitív és affektív szempontból egyaránt. Az olvasással nem csupán egy szokás alakul ki, amely fejleszti a vizuális és az auditív szövegértési készségeket (természetesen ez később kulcsfontosságú lesz például az érettségiteljesítményben vagy a felnőttkori tanulási helyzetekben), hanem erősödik az önkontroll is.
A digitális tér nem váltja ki az olvasást, hanem megváltoztatja annak szerepét.
A kérdés inkább az, hogyan tudunk mindkettőből valódi értékélményt teremteni úgy, hogy azt ne a digitális eszközök megvonásával oldjuk meg.
A cikkben, amelyet hamarosan teljes terjedelmében is közzéteszünk az oldalon, szó van arról is,
- hogy mit tehetünk, ha a gyerekünk az iskolában „kiszeret” az olvasásból?
- Mi a különbség az agyműködést tekintve egy tipikusan fejlődő gyereknél, amikor egy felnőttel a mesekönyv fölött ülnek és közösen olvasnak, azzal összehasonlítva, amikor a képernyőn ugyanazt látják és hallják.?
Addig is: olvassátok a bookazine további tartalmait – immár online is!
