Aki olvas, tisztában van azzal, hogy befogadhatatlan mennyiségű könyv van a világon, melynek még a töredékét sem lesz képes elolvasni soha. Minden könyv egy másikhoz vezet, minél többet olvasunk, annál inkább láthatóvá válik ennek az univerzumnak a tágassága és határtalansága.

Olvashatunk reggeltől estig, nappal és éjjel, heteken, hónapokon, éveken át,

akkor is lesznek könyvek, melyekhez nem juthatunk el. Mindezek tudatában érthető, hogy egy valamirevaló elszánt olvasó habzsolja a könyveket, várja az újabb kalandokat és nem szeretné az idejét egyszer már olvasott kötetek újraolvasására vesztegetni. De vajon tényleg időpazarlás az újraolvasás? 

Mivel nemcsak az irodalom, de az olvasó ember is sokféle, így biztosan akad olyan, aki mindig ismeretlen olvasmányt keres, és van, aki néhány könyvet olvas újra és újra egész életében. És a két szélsőség között persze bármilyen variáció elképzelhető. Személy szerint nagyon szeretek ismeretlen könyveket olvasni, és valószínűleg ez áll hozzám közelebb, mégis időről időre újraolvasok valamit, jellemzően régebbi, jellemzően tizenkilencedik, huszadik századi klasszikusokat (lásd ezzel kapcsolatban újraolvasó rovatunkat, melyben legutóbb Orwell, Kafka és Hemingway regényeit olvastam el újra). És mint ahogy az olvasás minden formája mellett, úgy az újraolvasás mellett is szólnak nyomós érvek, végiggondoltam, számomra melyek ezek.

Megértés

A legtöbb tudós egy szöveg valódi megértésének egyetlen módját az újraolvasásban látja. Ezzel nehéz vitatkozni, hiszen aki többször olvassa ugyanazt a könyvet, valószínűleg otthonosan mozog benne, meglát apró részleteket, egyre inkább birtokba veszi a szöveget. Az újraolvasó kétségtelenül szorosabb kapcsolatba kerül a szöveggel, mint az, aki csak egyszer találkozik vele, így, ha a cél valamiféle maradandó tudás megszerzése vagy kompetencia fejlesztése, akkor hasznos lehet, ha ugyanazt a könyvet többször is kézbe vesszük.

Önreflexió

Az újraolvasás során természetesen nemcsak a könyvet ismerjük meg egyre jobban, hanem saját magunkat is. Mivel maga a könyv soha nem változik, konstansként funkcionálhat, olyan állandóként, melyhez képest megfigyelhetjük, miben és mennyit változtunk a két olvasás között eltelt évek, évtizedek alatt. Más életkorban, más hangulatban, más családi háttérrel, egy trauma után mindig másképp olvasunk. Anyaként például egészen meglepő újraolvasni egyes könyveket, és felfigyelni arra a dimenzióra, mely gimnazistaként még egészen biztos nem volt, vagy máshogy volt látható. De más negyvenen túl olvasni azt, hogy

„Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, / Tarlott bokrai közt sárga levél zörög”,

 mint tizedikes középiskolásként magyarórán. (Hozzátéve, hogy egyik sem érvényesebb olvasat a másiknál.)

Reflexió

Persze nemcsak mi változunk, hanem a körülöttünk lévő világ is, így a könyv állandósága nemcsak a bennünk, de a társadalmi, politikai környezetben történő változásokra is felhívhatja a figyelmet. Ideológiák eltűnése, mások felerősödése, a közösségeket megosztó kérdések változásai lesznek láthatók, amikor újraolvasunk egy régi kedvencet.

Öröm

Aki olvas, az elsősorban vagy nem kizárólag távolabbi célok miatt olvas. Nem (csak) azért, hogy műveltebb, tájékozottabb, empatikusabb, okosabb legyen, hanem azért, mert olvasni öröm. Az újraolvasás is az, hiszen megnyugvást, békét jelent, amikor egy már jól ismert könyv esetében olyan helyre csöppenünk, ahol nem igazán van váratlan meglepetés. Ha éppen ismerősségre, otthonosságra, a megszokott és a jól ismert nyugalmára vágyunk, jó ötlet lehet elővenni régi nagy kedvenceket. 

Mindenesetre, ahogyan Hérakleitosz töredéke mondja, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, úgy

nem olvashatod kétszer ugyanazt a könyvet sem.

Annak ellenére sem, hogy a könyv szövege változatlan. De a könyv nem tárgy, hanem párbeszéd, és talán ez az, ami az újraolvasás legfontosabb tanulsága.