Nagy klasszikusokat, tankönyvekből és szöveggyűjteményekből mindenkinek ismerős magyar verseket gyűjt össze egy válogatás, de nem önmagukban, hanem kortárs versekkel párba állítva. A Győri Hanna által válogatott és szerkesztett Viszek egy szívet úgy értelmezi újra a mindenki által ismert, az általános műveltség alapjait képző verseket, hogy mindegyikhez kortárs magyar lírikusok szövegeit rendeli.
Az Egymásra felelő versek alcímet viselő kötet alapkoncepciója, hogy minden nagy versre felel egy (vagy esetenként több) mai, összejátszásukból pedig a kissé már megkövesedett klasszikusok életre kelnek, és sok esetben akár új értelmet is nyerhetnek. A válogatás eredménye egy olyan versgyűjtemény, mely játékra hívja a kánon legnagyobbjait Balassitól Babitson és Pilinszkyn át Nemes Nagy Ágnesig, és megmutatja azt, hogyan hatnak a mai napig a legfiatalabb költőkre is. De azt is világossá teszi, hogy a folyamat kétirányú, hiszen a kortársak is képesek arra, hogy visszemenőleges hatást gyakoroljanak a régebbi szövegekre. Az eredmény az olvasó szempontjából is kettős, hiszen
egyrészt újra rácsodálkozhat a régiekre, másrészt viszonylag átfogó képet kap az újakról is a különböző költőgenerációk találkozását és dialógusát kezdeményező kötetben.
A Tilos az Á Könyveknél megjelenő kötetek kifejezetten a kamasz olvasókat szeretnék megszólítani, és a kiadó mára védjeggyé váló neve a tanácstalan szülőknek és az óráikat színesíteni vágyó tanároknak is kiváló irányjelzőként szolgálhat. A Tilos az Á Könyvek lényeges célkitűzése, hogy a kortárs irodalmat hozza közelebb a ma fiatal olvasóihoz, ennek jegyében próbálta meg leporolni Petőfit egy novelláskötetben (Költővel nem járnék), de olyan gyűjteményeket is kiadott, mint a huszonöt kortárs novellát tartalmazó Szevasz vagy a Tízig aludni. Egyik legemlékezetesebb válogatásuk egy versgyűjtemény volt, a Szívlapát, mely tematikus blokkokban szerette volna megmutatni a kortárs magyar líra sokszínűségét, alkotóit, rengeteg témáját, megszólalásmódját.
Petőfi sokszor egyfajta absztrakcióként jelenik meg a közbeszédben vagy épp az oktatásban. Inkább idol, mint hús-vér ember – szándéka szerint a Költővel nem járnék című antológia ezen is próbál árnyalni.
Tovább olvasokLegújabb kötetük, a Viszek egy szívet most arra vállalkozik, hogy nagy klasszikusokat és kortársakat állítson egymás mellé (néhol párba, néhol egész versfüzéreket hozva létre), megmutatva azt, hogy az irodalom voltaképpen egy folyamatos diskurzus, egy olyan párbeszéd, melyben soha be nem fejeződő beszélgetést folytatnak egymással a régiek és az újak, a halottak és az élők. Nem tévedés a párbeszéd kifejezés, hiszen nemcsak a régiek inspirálják a maiakat, hanem kortársaink választásai, újraértelmezései részben megváltoztathatják a rögzült értelmezéseket, interpretációkat, jól bizonyítva, hogy
az irodalom élő, burjánzó, ezerfelé indázó mozgás, nem pedig megkövült zárványok gyűjteménye.
Győri Hanna (a Pagony Kiadó szerkesztője, műfordító) kötete időrendbe állította a tankönyvi klasszikusok (Balassitól Csokonain át József Attiláig) leghíresebb, legismertebb verseit és ezek mellé állított egy-egy (esetleg több) modern vagy éppen kortárs költeményt (Kántor Pétertől Kemény Istvánon át Rakovszky Zsuzsáig). A párosítások némelyike nagyon közismert és nagyon nyilvánvaló összecsengés, esetleg parafrázis, ilyen például Berzsenyi A közelítő tél című verse és Erdős Virág A közelítő című alkotásának egymás mellé sorolása, vagy Vörösmarty A vén cigánya és Tóth Krisztina A koravén cigány című átiratának párba állítása. Kevésbé ismert, így váratlanabb Csokonai Vitéz Mihály és Kukorelly Endre A szabadság című verseinek párosítása, vagy a Szeptember végén és Markó Béla Erdélyi nyár című költeményének egymáshoz rendelése.
Az antológiára jellemző friss látásmódot tovább erősíti, hogy a kötet illusztrátora, Grela Alexandra lengyel származású, így – a hátsó borító szövege szerint - „tiszta lappal, a tankönyvi értelmezési hagyományon kívülről tekintett rá a magyar versekre, és készített hozzájuk meglepő, sokrétű, szabad asszociációkra hívó kollázsokat.”
Vak űrnek voltál viselőse, Emmi -
vidám hasadban zsidó voltam s dán is,
csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs...
Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én,
ki fuldokoltam más anyák tején,
tudom már: solvet saclum in favilla,
mert egy mozdony volt csak József Attila,
s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal,
hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal,
s nehézkes voltunk Isten könnyű álma,
de szétnyom bűzlőn, mint a szörnyű bálna,
amely Szatmáron Szent István terén
rohadt, akár a szóra szánt erény,
miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég...
Kék formalinban forgat majd az orv ég,
ha semmiségre lelkem tán serény:
kicsüng a létből, mint versből a sorvég.
A kötet a Tilos az Á Könyvek többi kiadványához hasonlóan rendkívül szép kivitelű, a kamaszokat megszólítani képes könyvtárgy, melyet jó kézbe venni, s mely gyakori lapozgatásra lett kitalálva. Az antológia célcsoportja elsősorban a középiskolás korosztály (a válogatás 14+ besorolást kapott), de az őket tanító magyartanárok is nagy hasznát vehetik a könyvnek. Tanórai felhasználásra azért alkalmas, mert a kötelező, az órákon feldolgozandó verseket veszi elő, és ezek mellé rendel modern párokat. Segíti a tanárok munkáját, hiszen a keresgélés fáradtsága nélkül tudnak bevinni kortárs verset az órákra, mindig az aktuális tananyaghoz kapcsolódóan. Ezzel egyrészt teret tudnak engedni a közoktatásban elég mostohán kezelt kortárs irodalomnak, másrészt pedig nem kell lelkifurdalással küzdeniük az időhiány miatt, hiszen míg ezekkel a kortársakkal ismerkednek, alapvetően mégiscsak a nagy klasszikusokkal foglalkoznak. De nemcsak diákok és tanárok, hanem bárki kézbe veheti a kötetet, akit érdekel a líra, hiszen a Viszek egy szívet egyszerre tartalmazza a régebbi és az újabb kánon legfontosabb szerzőit, átfogó és széleskörű képet ad a magyar költészetről, így olvasása közben rá lehet csodálkozni arra is, milyen kimeríthetetlen költészeti tradíció birtokosai vagyunk.