"Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni?" – 25 éves a Trainspotting-film

"Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni?" – 25 éves a Trainspotting-film

Huszonöt éve, 1996. február 23-án mutatták be a mozikban Danny Boyle kultfilmjét, a Trainspottingot, amely Irvine Welsh azonos című regényéből készült. A kulttörténet sikerének titka, hogy az író egy egész generáció életérzését sűrítette bele: egy olyan generációjét, amelynek elege lett az önmegvalósítás képmutatásából, a végtelen lehetőségek zsákutcáiból, és a választás hazugságaiból. A Trainspotting mélyrepülés a kábítószerfüggőség poklába, amely egyszerre szabadít fel és láncol végérvényesen magához.

Bányász Attila | 2021. február 19. |
Irvine Welsh
Trainspotting
Ford.: Dragomán György, Polyák Béla, Trubadúr, 2017, 401 oldal
-

"Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD lejátszókat és elektromos konzervnyitókat.
Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fixkamatozású jelzálog-kölcsönt. Válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban. Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy. Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat. Tömd tele a szádat ócska, szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavar körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet. Mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka. Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?" - így kezdődik a film ikonikus nyitó jelenetsora, amelyben a főszereplő, Ewan McGregor ruhan az utcán. Így nézett ki: 

A „trainspotting” kifejezés az angol alsó középosztály fura hóbortjára utal, amely a tovaszáguldó vonatok megfigyeléséről és dokumentálásáról szól. Welsh átvitt értelmezésében a drogfogyasztás szinonimája: csak azok érthetik és érezhetik át igazán, akik maguk is benne vannak, mások számára semmit sem jelent. Könyve mégis több, mint egy drogosokról, drogosoknak szóló alkotás: az író egy egész generáció életérzését sűrítette bele. Ez már bőven elég a kultstátuszhoz!

25 éve jelent meg a Trainspotting - Könyves magazin

Nehéz még leírni is, de negyedszázada jelent meg először egy bizonyos Irvine Welsh első regénye, a Trainspotting. A skót junkie-k hamar világhírre törtek, köszönhetően a Danny Boyle rendezte 1996-os adaptációnak...

Az adaptáció Mark Renton nézőpontjából mutatja be az eseményeket, szemben a kötet váltott szemszögeivel. A karakterek, sőt, a történet egésze erősen stilizált, hála azonban John Hodge forgatókönyvíró kiváló adaptálásának és Danny Boyle rendező kreatív vizualitásának, sikerült Welsh irodalmi esszenciájával átitatni a képkockákat. Boyle-ék elvetették a realista megközelítést, céljuk nem a drogprevenció volt, hanem a droghasználók perspektívájából megmutatni a valóságot. Szimbolizmussal és dinamikus vágással. Ehhez nagyszerűen passzolt Boyle fantáziadús, meghökkentő és egyedi stílusa, aki egy másfél órás, szünet nélkül száguldó hullámvasútnak forgatta le filmjét, iszonyúan energikus videoklip formájában.

A Trainspotting ugyanannak a fogyasztói társadalomnak mutat fityiszt, amely ellen klubba tömörülnek Chuck Palahniuk harcosai.

Ennek a generációnak elege van az önmegvalósítás képmutatásából, a végtelen lehetőségek zsákutcáiból és a választás hazugságaiból. Nincs szükségük varázsgombára, hogy átlássanak a szitán: az alternatívák csupán illúziók, az egyetlen nyitva hagyott út pedig pont ugyanoda vezet, a semmibe, csak az utazás rajta unalmasabb és szenvedéssel teli. Hátat fordítanak a beolvadásnak és a megfelelés kényszerének, hogy kétségbeesve katapultáljanak a társadalomból. Menekülésük eszköze a drog.

A Trainspotting mélyrepülés a kábítószer poklába, amely egyszerre szabadít fel és láncol végérvényesen magához. Az átlagember – jó esetben – csak vendég itt, kívülálló, aki nem győz rácsodálkozni, milyen mély is az a (pöce)gödör, ahová a szerhasználó képes magát elásni. Mire vagy hajlandó a drogért? A film ironikus és szimbolikus toalett jelenete önmagáért beszél. A drogosok számára megszűnnek a következmények; ami persze nem igaz, de legalább nem nyomasztják többé őket, megfeledkezhetnek róla, akárcsak egy (pechére) rájuk szoruló kisbabáról.

Irvine Welsh: Ha hatást váltasz ki, akkor hagyd a kibaszott nyavalygást - Könyves magazin

A Trainspotting című regényt a film tette igazán nagy durranássá, ez nem vitás. Irvine Welsh könyve 1993-ban jelent meg, rá három évre mutatták be a herointól túlpörgő, szürke arcú Ewan McGregor főszereplésével Danny Boyle filmjét, ami fontos kulturális jelenséggé nőtte ki magát. A film brutális őszinteséggel, lendületes történetvezetéssel, karcos vágásokkal és finomra hangolt nyersességgel adaptálta Edinburgh elveszett fiataljainak mocskos szájjal elmesélt életét.

Marknak megvannak azok a világosabb pillanatai, amikor társaira tükörképként tekint; és nem tetszik, amit lát. Ilyenkor megpróbál lejönni a cuccról, de aztán az emberségének megmaradt darabkáiból táplálkozó démonok (hol babazombis lázálom formájában, máskor tüzes istennyilaként a vénájában, esetleg a jószándékát kihasználó jóbarátként) folyton vissza-visszahúzzák.

Mark szédülten futja ördögi köreit, remélve, hogy egyszer kívül reked, és sikerül megkapaszkodnia a társadalom peremén.

De vajon miért vágyik oda vissza, ahonnan korábban elmenekült? Talán mégis akad alternatíva. Válaszd az életet! Az is csak drog, ami lassabban sorvaszt el.

A Trainspotting a lázadás és a belesimulás mozija, egy végletekig kifacsart és elbaszott fejlődéstörténeté, amely minden viszolyogtató és gyomorforgató pillanata ellenére is optimista hangvételű. Legnagyobb erénye, hogy megmutatja: az elkeseredettség és a reménytelenség üveghegyén túl is élnek emberek. Akik kurva jól érzik magukat addig, amíg tart az utazás; a szer csapóajtajára lépve azonban pillanat alatt a mélyponton találják magukat, amikor véget ér.

Danny Boyle másfél millió fontból, alig két hónap alatt hozta össze junkie generation moziját. A pénz-, és az időszűke azonban kedvezett a kreativitásnak. A legtöbb jelenetet egyetlen felvétellel forgatták le. A képek ebből fakadó nyersessége azonban csak jót tett a film koncepciójának. Boyle előző filmjéből, a Sekély sírhantból hozta magával Ewan McGregort, aki teljesen magáévá tette Renton figuráját: két hónap alatt 26 kilótól vált meg, és eljátszott a gondolattal, hogy – szigorúan csak a szerep kedvéért, persze – kipróbálja a heroint. Szerencsére erre végül nem volt szükség, ihletet meríthetett az alkoholproblémáiból.

John Hodge a saját tapasztalatait is beleírta a forgatókönyvbe: korábban orvosként dolgozott, és klientúrájában szép számmal megfordultak drogosok. Így került bele például az a jelenet, amikor Rentonék tévét csórnak az idősek otthonából. A filmben a regényíró, Irvine Welsh is felbukkan: ő a meleg díler, aki ópiumkúpot ad el Rentonnak. Welsh közel két évtized alatt trilógiává bővítette a történetet: 2002-ben folytatást írt hozzá Pornó címmel, majd tíz évre rá Skagboys címmel előzményt.

Irvine Welsh-ből a Trainspotting sztárt csinált - Könyves magazin

Van, aki azt mondja, hogy Irvine Welsh évtizedek óta a legjobb, ami a brit prózában történt. Egy generáció kultregénye és -filmje lett a Trainspotting, állandó hivatkozási alap, miközben 1993-ban a Booker rövidlistájára már nem kerülhetett fel, mert a szöveg vulgaritása miatt a díjról döntő testület két női tagja foggal-körömmel tiltakozott ellene.

A folytatásokban szinte soha nem gondolkodó Boyle-nál a Trainspotting jelenti a szabályt erősítő kivételt: már 2005-ben vizionált egy folytatást, de McGregor megtorpedózta, mivel nehezményezte, hogy a Sekély sírhant, a Trainspotting és Az élet sója után a rendező A part főszerepét másnak, Leonardo DiCapriónak adta. Egészen 2017-ig kellett várnunk rá, hogy enyhüljön McGregor és Boyle között annyira a helyzet, hogy újra összeállhasson a kultikus skót válogatott.

Welsh a papírról a mozgóképes örökkévalóságba adaptált figurái menekültek: képtelenek beilleszkedni a társadalomba, ahogy dacolni sem tudnak vele, pláne elviselni. Eközben ugyanúgy gondolkoznak az élet dolgairól, megkérdőjelezve mindent, köztük önmagukat is, mint bárki más. Emberek, mint te vagy én. Ideje belátnunk: a drog csupán a jéghegy csúcsa, és a megoldásra váró problémát az jelenti, amiről hallgat a mély.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

25 éve jelent meg a Trainspotting

...
Nagy

Itt a Trainspotting-szám!

...
Hírek

Danny Boyle jövőre ígéri a Trainspotting folytatását

Kiemeltek
...
Nagy

25 év 50 legjobb dalszövege 02.

ABC-sorrendben haladunk!

...
Nagy

Hallgasd meg az Ezt senki nem mondta! podcast első évadának összes beszélgetését

Az Ezt senki nem mondta! című podcastban ismert emberek mesélnek szülővé válásuk örömeiről és nehézségeiről.

...
Nagy

Jón Kalman Stefánsson: A költészetre nincsenek hatással az idő törvényei

Költészet, halál, édesanyja korai elvesztése – és kutyák. Interjú Jón Kalman Stefánssonnal.

Polc

Edith Eva Eger a testen keresztül meséli el a holokauszt borzalmait

...

Jón Kalman Stefánssonnak a Beatles segít a gyász feldolgozásában

...

Sally Rooney új regénye megindító történet a gyászról, nem csak milleniáloknak

...

Kurva nagy kert Magyarország, nem győzi a személyzet – magyarságtrip Cserna-Szabó Andrással

...