Mitől lesz egy terápia sikeres? És mitől kudarcos? Herner Dorka interjúkötetében tíz segítő szakembert kérdezett a hibákkal kapcsolatos tapasztalataikról. A bemutatón Al Ghaoui Hesna beszélgetett Deliága Évával, Kozma-Vízkeleti Dániellel, Piczkó Katalinnal és Herner Dorkával. Boldizsár Ildikó végül betegség miatt nem tudott eljönni.
„A Kudarcos terápiákban ismert és elismert segítő szakembereket, kollégáimat kérdeztem olyan eseteikről, melyekkel szerintük kudarcot vallottak. Célom volt körbejárni, hogy kinek mi számít kudarcnak, hogy hogyan lehet vele megküzdeni, használni, tanulni belőle és növekedni általa” – írta Herner Dorka a kötet fülszövegében. Az alapötletet a Rossz terápiák című, eredetileg amerikai, de két éve magyarul is elérhető könyv adta, amiben neves pszichoterapeuták elemezték a saját szakmai hibáikat. Herner Dorka végül – részben Salman Rushdie Kés című könyvéből inspirálódva – saját magával is készített egy interjút, és meglepte, milyen kérdéseket tett fel önmagának.
Merünk-e beszélni róluk?
Al Ghaoui Hesna első körben arra volt kíváncsi, hogyan fogadták a szakemberek a megkeresést – hiszen, és ez lényeges szempont:
a magyar társadalomban még mindig kihívást jelent arról beszélni, hogy hibáztunk.
Mint kiderült, az ötlet fogadtatása egészen jó volt, a megkeresett szakembereknek mindössze az egyharmada mondott nemet Herner Dorkának. Boldizsár Ildikót idézte, aki azt mondta, már a kérés átgondolása is sokat adott neki.
A jelenlévők is többféleképpen élték meg a megkeresést. Az egyik alapvető problémát ugyanis az az etikai gát jelentette, hogy a terápiában fontos a névtelenség. Azaz a kliens nem ismerhet rá magára egy könyvben – viszont akkor hogyan lehet a hibát érdemben elemezni? Volt, aki először meglepődött: „én jutottam erről eszedbe?” Az is érdekes önreflektív utazásnak bizonyult, hogy mi a siker és mi a kudarc. Felmerültek a különböző szakmai iskolák iránymutatásai is: például az, amiben a szakember semmit sem oszthat meg magáról, és ennek kapcsán az a kérdés, hogy akkor hogyan születik meg a terápiában a bizalom.
Mire elég az egyetemi képzés?
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az elsősorban elméleti oldalról mély és alapos felsőfokú tanulmányok nem készítették fel őket a gyakorlati kihívásokra: kívülről fújták a korábbi kutatások statisztikai eredményeit, de arra nekik kellett rájönniük, hogyan reagáljanak, „amikor valaki 40 percet sír egy ülésen”.
Azt ugyanakkor nem lehet állítani, hogy a kudarc kódolva lenne a pálya elején.
„A mély víz kódolva van, de kiderülhet, hogy tudsz úszni”
– fogalmazott Deliága Éva. Abban szintén egyetértettek, hogy érdekes módon a kezdők gyakran sikeresebbek, mert annyira erős bennük a hajtóerő és a lelkesedés. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint ez a hatékonyság a pálya végén, a „bölcsességgel”, tapasztalattal tér majd vissza.
Boldizsár Ildikó a könyvben a jó kérdések fontosságáról is beszél, ezzel kapcsolatban szintén egybehangzóan állították, hogy a hatékony kérdezéstechnikát sem az egyetemi képzésben, hanem később, a pályájuk során, illetve az élet más területein sajátították el.
Mi a helyzet a terapeuta érzéseivel?
Mennyire engedheti bele magát egy pszichológus érzelmileg a terápiába, vetette fel Al Ghaoui Hesna ezen a ponton, amire mindannyian megerősítették, hogy lehetetlen neutrálisnak maradni. Ugyanakkor egy olyan távolság is kell, amiben még fennmarad a bizalom. Kozma-Vízkeleti Dániel kiemelte, hogy a kliens megérzi, ha a terapeuta nincs ott vele, márpedig a bizalomban megszülető kapcsolat gyógyít a terápiában. „Ha itt lenne Boldizsár ildikó, most biztosan elmondaná, hogy a mesékben a Segítők mindig kívülállók, akiktől kapunk valamit, ami majd egyszer jó lesz valamire” – tette hozzá, mert szerinte érzelmileg bevonódva nehéz segíteni, hiszen akkor a terapeuta olyanná válik, mintha egy barát vagy családtag lenne.
A kérdés az, hogy a saját érzéseit hogyan kezeli a segítő szakember. Piczkó Katalin azt hangsúlyozta, hogy
a terápia sikere is múlik azon, létrejön-e a klienssel a kapcsolódás, és hogy a terapeuta hogyan van jelen.
Ennek apropóján említette Karl Rogers, a humanisztikus pszichológia jelentős képviselőjének megközelítését a szeretetkapcsolódásról. Ennek lényege, hogy ha a terapeuta nem tud teljesen odafordulni a klienshez, akkor a szakembernek saját magával is munkája van. Példaként erre elárulta, hogy neki az okoz nehézséget, amikor manipulatív eszközöket használó klienssel kell dolgoznia.
Az elfogadás ugyanakkor mindig a személyre irányul, nem az adott viselkedésre, hangsúlyozta Piczkó Katalin, amikor Herner Dorka behozta a beszélgetésbe, hogyan kezelte, amikor egy kliense arról beszélt, hogy veri a gyerekét.
Az indulat mint üzemanyag
A terápiás helyzetek egyik kihívása, amikor a kliens felháborodik, üvöltözik. Al Ghaoui Hesna így arra volt kíváncsi, ilyenkor mit tesz a terapeuta.
Deliága Éva egy olyan esetet mesélt el, amikor egy válási procedúrában a szülők az egymással szembeni indulataikat rá is kiterjesztették, amikor megpróbálta előtérbe helyezni a hozzá járó kisgyerek érdekeit. Ennek az lett a vége, hogy a szülők nem vitték többet hozzá a gyereket, akinek pont abban az időszakban nagy szüksége lett volna a támogatásra.
Mivel minden nap indulatokkal dolgozik, nem is fél tőle, mondta Kozma-Vízkeleti Dániel, aki szerint az indulat üzemanyag, lehet vele dolgozni. „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.” Szerinte egy közönyös klienssel van igazából nehéz dolguk.
