Minthogy a Tüzek egyik hangsúlyos szereplője a vulkán, és már a kötet indítása sok geológiai tudást megmozgat, Björnsdóttir elmondta, hogy mindig is lenyűgözték a tűzhányók. „Izland egy vulkanikus kert a tengerben”, mondta, majd hozzátette, hogy ez persze azzal a veszéllyel is jár, hogy bármikor kitörhetnek, és így vannak is olyan települések a szigeten, ahol a lakosoknak összepakolt bőrönddel az ágyuk alatt kell aludniuk. Ez ahhoz hasonló veszélyt jelent ott, mint Magyarországon az erdőtűz. Amikor nem ír, Björnsdóttir riporterként dolgozik, és sokat foglalkozik vulkánokkal kapcsolatos eseményekkel is.
Szerinte a kitörések annyira szépek és drámaiak, hogy a világ legszerencsésebb emberének érzi magát, hogy írhatott róluk.
A geológiai szakkifejezések kapcsán Patat Bence elmondta, hogy azok közé a fordítók közé tartozik, akik próbálják minél kevesebbet „zaklatni” a szerzőket. A magyar terminológiában egyébként is a hazai szakemberek tudtak többet segíteni, így velük egyeztetett.
A Tüzek a vulkán okozta katasztrófát állítja párhuzamba a magánéleti katasztrófával, a mindent elsöprő szerelemmel, amivel a főhős, az elismert geológus, Anna Arnardóttir szembesül. Mikor Björnsdóttir belefogott a könyv megírásába, éppen az Anna Kareninát olvasta, amiben a szerelem szintén romboló ösztönként jelenik meg és tönkreteszi egy előkelő hölgy életét. Egy napjainkban játszódó regényhez viszont egy rendezett életet élő tudóst választott főszereplőnek, a kihívást pedig abban látta, hogyan ne váljon kliséssé a megvalósuló regény, hiszen a szerelmet minden nyelven a lángolással asszociálják.
A regény főhősének életében az egyik központi nehézség, hogy a munkájában férfiakkal van körülvéve, akik becézgetik és a rég halott apjára hivatkoznak neki, ő pedig nem érzi magát otthonosan a női létben. Számára az intelligenciája az érték, és így meg is tagadja önmaga egy részét, hogy érvényesülni tudjon. Az elutasított részéhez tartozik az, amit az anyjától örökölt – az irodalom, a szép dolgok szeretete –, és idővel az is kiderül, hogy mennyi probléma van ebben az anya-lánya kapcsolatban.
Anna magányos nő, és amikor találkozik egy férfival és teherbe esik, úgy döntenek, megpróbálják együtt a családi életet – csakhogy máshonnan belép a nő életébe egy nagyobb erő, a szerelem. A főhős ezt sokáig katasztrófaként értelmezi, majd biológiai folyamatként próbálja felfogni, de végül mindezt felülírja a váratlan és erős érzés. Björnsdóttir úgy véli, az emberek hajlamosak két részre osztani az életet: logikára és érzelemre, tudományra és költészetre. Viszont a hőse is azt tapasztalja, hogy az elutasított részét csak erőszakkal tudja elnyomni magában. A szerző szerint ez eleve kudarcra ítélt próbálkozás, és Anna nem követ el hibát, amikor átadja magát az érzelmeinek. A kitörés megtörténik,
nem lehet védekezni ellene, hiszen nem lehet mindent irányítani az életünkben.
A szerző elárulta azt is, hogy a szereplői mindig készen jelennek meg benne, erre Anna is jó példa: határozott, control freak személyiség, akivel nem lennének barátok a való életben. „Szögletes a személyisége.” Ugyanakkor vannak olyan figurák, akiknek nincs jövője, nem dhaladnak, nem fejlődnek sehová, ezeket Björnsdóttir szerint el kell dobni, meg kell ölni őket: „Tele a pincém meggyilkolt szereplőkkel”.
Az izlandi és a magyar irodalmat összehasonlítva feltűnő, hogy míg nálunk a természet gyakran egyszerűen háttér, metafora, hangulati elem, náluk nagyon fontos szereplő. Patat elmondta, hogy a geológiai jelenségek, az időjárás halálos erő a valóságban is, így régtől fogva visszatérő elem az irodalmi művekben, hogy például valaki eltéved, megfagy, beesik egy hasadékba.
A beszélgetés zárásaként az olvasásra, illetve a fordításra terelődött a szó, és Björnsdóttir elmondta, hogy szerinte a fordítók a világ legfontosabb emberei. Biztatott, hogy
olvassunk a Föld minden tájáról származó irodalmat,
mert az jobb és empatikusabb emberré tesz. Hisz abban, hogy az olvasás akár a világot is megmenthetné, és azt kívánja, bárcsak több művet olvastak volna egymástól a palesztinok és az izraeliek, akkor talán nem tartanánk itt.
