Folytatódik Saját szoba című sorozatunk, melynek minden részében egy-egy klasszikus magyar vagy világirodalmi alkotás néma, mellőzött, semmibe vett vagy fókuszon kívül hagyott női szereplője szólal meg. Szerzőnk arra tesz kísérletet, hogy a kanonizáció miatt általában férfiaktól ismert nőképet, női perspektívát valamiképpen árnyalja. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ezek a nők hangot kapnak, és rávilágít, hogy egy történetnek hányféle nézőpontja és igazsága lehet. Édes Anna, Kőmives Kelemenné, a mitológiai Ekhó, Ágnes asszony, Antigoné, Léda, Lady Wotton ,Gregor Samsa húga,Grete és Piroska nagymamája után most Ludas Matyi édesanyja szólal meg.
Kölök
Tégnap este itt vót a Böske látogatóba a városbul. Hát aszittem, hogy a székrül is léfordulok, mit mesét! Három éve, hogy nem hallottam Matyi fiamrul sémmit, azon a néhány levélön kívül, amit idekűdött. Úgy írta, jól mögy sora, az elsőve kűdött pézt is, a ludaknak az árát, amiket evitt eladni. No, mikó teleraktam a zsákját túróva, zsírra, fokhagymáva mög kenyérre, mög a húsz eladnivaló libát utánaeresztöttem, azé azt mégsé gondótam, hogy vissza sosé gyün.
Aszongya a Böske, hogy nagy híre lött az én Matyimnak, me mögagyabugyálta a Döbrögit. Én azt a nagy urat ugyan sosé láttam, aszongyák, kövérebb az mint hat tehén, oszt még őrzik is, olyan nagyra van magátul. Hát elég nehéz neköm azt a cingár Matyit eképzelni, ha csak mög nem hízott, ahogy veri azt az embört, de a Böske a Máriára esküdözött itten, hogy ez háromszor is mögtörtént. Oszt azúta röndösen nagyra tartják mög dicsérik a városba a Matyit.
Én nem tudom, mit tartanak ezön olyan nagyra, hogy urakat ver, én legszívesebben a főd alá süllyednék szégyönömbe. A Böske csak mondta a magáét, hogy miket hallott, neköm mög vöröslött a pofám mint a tisztítótűz, hogy a fene önné mög ezt a riherongy kölköt. Míg itthon ötte a fene, egész álló nap az udvaron döglött, oszt nézött ki a fejébű, a Jóisten a mögmondhatója, hogy ez az égvilágon sémmit nem csinált egész álló nap, mikortul az apja möghalt. Mindön rám maradt. Mindön. Még ha hülye lött vóna, tüttű, mint a főd, de az sé volt, csak sémmirekellő.
Akkó aztán kitaláta, hogy ű a ludakat a vásárra eviszi eladni. Nem tetszött különösebben a dolog, mondtam is, hogy az anyádat, azt viszöd gyerök eladni, nem a ludakat, de csak annnyira fölidegösítött égyik este, hogy mondta neki, eridj, fiam arra a vásárra, töttem el neki mindönt, mönjön Isten hírivel, legalább pár hetet né lábatlankodjon itten. Mondtam azé, hogy vissza gyere, te gyerök, me ha elviszöd a llibákat, oszt a pézt mög vissza nem adod, szíjjat hasítok a hátadbul. Vissza persze sosé gyütt, de röndös vót, ekűtte a pézt, de ezt mán mondtam az előbb.
Na, de a Böske mög aszongya, hogy a lúdakat az öreg Döbrögi evötte a Matyitul még akkó, aztán mög is verette, oszt azé nem is mert hazagyünni, mög mög is esküdött, hogy ezt háromszó adja vissza neki, oszt most mán tényleg vissza is adta. Böske szerint a Döbrögi úgy félt tülle mint a tűztű, hát azt azé mögnéztem vóna. Azé remélöm, ez a rongy égy pár napra majd hazagyün, itt azé vége lösz égy kicsit majd a jóvilágnak. Böske úgy beszéli, égy doktor mellett dógozik, ügyes lött, rágyütt az öreg, hogy vág az esze mint a borotva, mögtanút mindön nyelvön mindön bajt, oszt így maga mellé vötte, aszongyák szorgalmas is.
