Julia May Jonas debütáló regénye, a Vladimir egy középkorú, szakmai és magánéleti hullámvölgyben lévő egyetemi professzornő története, aki megszállottan vonzódni kezd egy fiatalabb kollégájához. Egyre inkább a megszállottjává válik a magában táplált fantáziáknak. Korábban nyitott házasságban élt, a férjét szexuális zaklatással vádolják. Ekkor érkezik a tanszékre Vladimir, a menő fiatal író és titokzatos felesége. A szerző most nemrég interjúban mesélt pályakezdésről, a kötet írásáról,
A történet olyan témákat vizsgál, mint a vágy, a hatalom, az öregedés és a #MeToo utáni kulturális vita. A regényből adaptáció is készült, a Netflix-sorozatban Rachel Weisz alakítja a professzort és Leo Woodall a fiatal kollégát.
Már a sorozat első előzetese hozta a szexuálisan feszült és megszállottsággal teli történetet, és sokan már a plakátot is botrányosnak tartják.
A szerzőt a megoldhatatlan kérdések vonzzák
Jonas az adaptáció premierje előtt adott interjút a The Guardian magazinnak. Kiderült, hogy a regény szerzője eredetileg színésznek készült, hamar rájött, hogy nem bírja elviselni a meghallgatásokon elszenvedett kudarcokat. Átállt a drámaírásra, és 2003-ban megalapította saját színházi társulatát.
Korábban is próbált már regényeket írni, de csak akkor maradt erre ideje, amikor a pandémia miatt bezárták a színházakat. A könyv gyorsan elkészült – részben azért, mert az alapja egy korábbi színdarab volt, amelyben a szereplők, köztük egy idősebb professzor, „a vágyról, Nabokovról és az akadémiai életről beszélgettek”.
A szerző arról is beszélt, hogy a története
nem ad egyértelmű erkölcsi válaszokat, hanem bonyolult dilemmákat és ellentétes nézőpontokat mutat be
„egymáshoz viszonyítva, úgy, ahogyan szerintem a világban léteznek”.
Az egyik központi téma a #MeToo. „A #MeToo mozgalomnak van egy olyan eleme, amely elsősorban arra koncentrál, hogy hogyan büntessük ezeket a férfiakat, és szerintem ennek a bűncselekmény súlyosságán és a bűncselekmény jellegén kell alapulnia, és nagyon egyértelmű módon kell kezelni” – mondja. A Vladimir azonban inkább azt vizsgálja, hogy „mit tehetsz nőként, ha ilyen helyzetbe kerülsz? Hogyan helyezzük ezt kontextusba magunk számára? Hogyan gondolkozzunk a szexualitásunkról, és hogyan lépjünk tovább?”
Súlyos félreértés a Lolitához hasonlítani a regényt
Egyes kritikusok a Vladimirt a Lolita modern változatának nevezték. Jonas kiemelte, hogy rá inkább a Nabokov Nevetés a sötétben című kötete hatott, mint a Lolita.
Hozzátette, hogy a Lolita jelenleg rettenetesen aktuális, az Epstein-aktákban többször is említik; a szexuális bűnöző állítólag egy példányt is tartott az ágya mellett. Így folytatta:
Számomra teljesen abszurd, hogy bárki is úgy értelmezze ezt a könyvet, hogy Humbert tetteit támogatja. Ez egy súlyos félreértés.”
Hozzátette:
Nabokovot az érdekelte, hogy az emberek hogyan tehetik tönkre a saját életüket, mert a megszállottságuk megváltoztatja a valóságról alkotott képet.”
Hatással volt rá még Iris Murdoch, Elena Ferrante és Natalia Ginzburg „nagyon koncentrált, szenvedélyes, testközpontú regényei”.
Jonas jelenleg második, Diana című regényén dolgozik, amely várhatóan 2027 tavaszán fog megjelenni. Ez egy újabb megszállottságról szóló történet lesz két színész barátnőről, „akik közül az egyiknek nagyon jól megy a karrierje, a másiknak pedig újra kell terveznie az életét”. Ezenkívül bemutatja a Lincoln Centerben A Woman Among Women című darabját, amely Arthur Miller Édes fiaim című művéből merít ihletet.
Fogd be a szád, és ülj le minden nap!
Jonas azt is elmondta, hogy a férje, Adam Sternbergh krimiíró, a New York Times kulturális szerkesztője volt az, akitől megtanulta, hogyan kell regényt írni. „Alapvetően: fogd be a szád. Ülj le minden nap. Hagyd, hogy összegyűljön az energia. És amikor kész vagy, akkor beszélhetsz róla. Ezért olyan rosszak az olyan dolgok, mint a Twitter. Látom, hogy az emberek kiadják a legjobb mondataikat.
Bolondok! Írd be azokat a könyvedbe!”
Nyitókép: Tudum, Penguin Random House
