Az elmúlt héten itthon is bombaként robbant a hír, miszerint Winneou-t be akarnák tiltani Németországban. Mint egy kis utánajárással kiderült, erről nincs szó, viszont az eset apropóján szót ejtettünk arról is, hogy mit gondolnak az amerikai őslakosok a romantikus indiánképről, aminek a népszerűsítéséhez nálunk Karl May művei nagyban hozzájárultak.
Le kell-e venni a könyvesboltok polcairól a Winnetou-könyveket? Milyen értékes és káros tartalmak olvashatók Karl May könyveiben? Mit szólnak az indiánok Winnetou-hoz? Miért söpörjük félre az amerikai őslakos szempontokat a jelenben? És hogyan tarthatjuk tiszteletben azokat - már ha számítanak, persze. Vélemény.
Tovább olvasokA cikkben részleteztük azt is, hogyan fejezheti ki a magyar hétköznapokban valaki, hogy tényleg értékeli és tiszteli az őslakos kultúrákat és népeket, és többek között azt ajánlottuk, hogy olvasson amerikai indián szerzőktől.
Ehhez kapcsolódva hat magyarul is olvasható kötetet ajánlunk:
Tommy Orange: Sehonnai
Bámulatos és megrázó portré egy olyan Amerikáról, amelyet eddig csak kevesen láttunk. A sájen-arapahó Tommy Orange regénye nem véletlenül töltött megjelenése óta tizenhat hetet a New York Times bestsellerlistájának élén. Egy olyan hang szólal meg benne, amelyet még sosem hallottunk: fehéren izzó és elsöprő erejű. Egyszerre szilaj, mókás, izgalmas és mélyen modern. Tizenkét feledhetetlen figura igyekszik az oaklandi pow-wow-ra, az észak-amerikai indiánok nagy összejövetelére, hogy aztán azon a sorsszerű napon mindannyiuk élete összekapcsolódjon. Költői és ádáz könyv, tele elektromos feszültséggel. Minden egyes lapja egy robbanás erejével ér fel. Sodró lendületű többgenerációs történet, az erőszak és a gyógyulás, az emlékezés és az önazonosság regénye. Cikkünket ITT olvashatod róla, ITT pedig beleolvashatsz.
Sherman Alexie: Menekülés
A Menekülés egyszerre mulatságos és tragikus portréja egy elárvult őslakos tinédzser fiúnak, aki nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz vándorol, de egyre kevésbé képes és hajlandó kommunikálni velük és a környezettel. Mondhatnánk, hogy az identitását keresi, de inkább a teljes társadalmi kitaszítottságból kutatja a kiutat: anyja ír-amerikai volt, hatéves korában elvesztette, őslakos apja már a születésekor lelépett. Egyszer egy angyali külsejű, nála két évvel idősebb, rengeteget olvasott fehér fiúval együtt viszik be a rendőrök, és ez az anarchista gyerek később pisztolyt ad a kezébe, arra biztatva, hajtsa végre a végső, legnagyobb tiltakozást: menjen be egy bankba, és lőjön mindenkire, aki mozog. Ragyásképű (így hívják hősünket) bemegy a bankba, nézi az embereket, előhúzza a pisztolyát, és katatóniába esik. Aztán a biztonsági őr tarkón lövi - és innentől kezdődnek csak igazán az ifjú indián kalandozásai múltban, képzelt jelenben és jövőben.
A spokane Sherman Alexie 1966-ban született, egy északnyugat-amerikai rezervátumban nőtt fel, és törzséből elsőként egyetemi diplomát szerzett. Regényíróként, költőként már régóta jegyzik, időnként filmeket csinál és performanszművészkedik is. Prózaíróként és költőként számos díjat nyert, még Oprah Winfrey is szerepeltette műsorában. Joyce Carol Oates azt írta róla: "gúnyos, lázadó, tiszteletlen, nem simul bele semmilyen tradícióba, a fiatal Philip Rothra emlékeztet engem", a New Yorker pedig az 1990-es években azon kevés amerikai író közé sorolta, akiknek a 21. században lesz a helyük.
Charles A. Eastman: Indián farkaskölyök
Charles Eastman, vagy Hakadah, ahogy szanti sziú törzstársai ismerték, az 1870-es és 1880-as években megtanult mindent, amit a népe elvárt egy farkaskölyöktől, illetve ifjú harcostól. Szűkszavú modor, sztoikus türelem és szükség esetén vakmerő bátorság jellemezte. Romantikus felhangok nélkül mutatja be azt a hagyományos berendezkedést, amely biztosította a törzs működőképességét: a rendfenntartó csoportokat, a vadászok feladatait és a döntéseket hozó törzsi tanácsot. Mindezek mellett Hakadah kitér a családi és törzsi legendákra, valamint felidézi a saját emlékeit is ellenséges törzsek támadásairól, a fehér ember katonái elől való menekülésekről.
Eastman volt az első amerikai őslakos, aki nyugati orvoslásból diplomát szerzett. A Wounded Knee-i mészárlás idején ő látta el a sérülteket. A Wounded Knee-nél temessétek el a szívem című filmben Adam Beach alakította.
Joseph Medicine Crow: Egy törzsfőnök dicső tettei
Joseph Medicine Crow (Gyógyító Varjú) a Smithson Intézetben kezdte varjú ősei nyomát felkutatni. Az archívum vezetője segítségére volt, hogy megismerhesse a varjú törzs titkos szertartásainak helyszíneit – a Pryor-hegység szurdokait, ahol a varjú indiánok vándorlásaik közben elhaladtak. A Little Bighorn-i csatában a szerző nagyapja, Fehér Embert Szolgáló egyike volt Custer kapitány indián felderítőinek. Megtudhatjuk, hogy a régi időktől kezdve egy varjú harcosnak milyen négy dicső tettet kellett végrehajtania ahhoz, hogy elismert, megbecsült vezetője lehessen népének. Aki elolvassa a könyvet, megismeri a varjú törzs sorsát és az amerikai társadalomban elfoglalt helyét, szerepét.
Medvefelhő a város felett - Észak-amerikai indián költők antológiája
Az észak-amerikai indián költészetről az embernek általában nem a modern irodalom ugrik be először, holott a modern amerikai irodalom igen jelentős szegmensét alkotja immár évtizedek óta. Az indián költők java napjainkban angolul ír, de művészetük sajátos jellegét, hangját ez nem veszi el. Épp ellenkezőleg: az észak-amerikai indián irodalom a 20. század második felében olyan roppant érdekes kísérletek színterévé vált, melyek során hagyomány és modernség, saját és idegen, természet és civilizáció, egyén és közösség számtalan formában keveredik egymással, és hoz létre meglepő, váratlan irodalmi alkotásokat.
Nagy Kis-Madár - Odzsibve indián költő versei
Jim Northrup anisinábe indián költő, író, mesélő, újságíró, dokumentumfilm-rendező volt. Vietnámi veterán. Születésétől az észak-minnesotai Fond du Lac rezervátumban élt családjával a hagyományos indián életmódnak megfelelően – ahogy ő megfogalmazta, „rezervátumban születtem, rezervátumban élek és valószínűleg rezervátumban is fogok meghalni”. Hat verses- és prózakötet szerzője, három színdarabot is írt. Saját rovattal rendelkezett több indián újságban. Amikor 2014-ben Magyarországon járt a kötet bemutatója alkalmából, elmentünk a beszélgetésre, beszámolónkat itt olvashatod róla:
(Nyitókép: megemlékezés a Wounded Knee-i mészárlás évfordulóján, 1990-ben)
