Hogyan befolyásolja az életünket az a folyamat, ahogyan világra jövünk? Mi az anyaság legnagyobb kihívása? Mik az anyai kiégés első jelei, és hogyan lehet egyben tartani szülőkként a párkapcsolatot? Ilyen kérdésekről faggatta Ott Anna Orvos-Tóth Noémit a szülővé válásról szóló Ezt senki nem mondta! bookazine-ban (rendeld meg itt a kiadványt!), amit hamarosan online is teljes terjedelemben elolvashattok. De addig is jöjjenek a kedvenc idézeteink az interjúból!
Orvos-Tóth Noémi: A baba születésével az anya is világra jön
„A szülés a női létezés legintimebb és legvédtelenebb élménye, ami akkor tud a legbiztonságosabban és legharmonikusabban megtörténni, ha figyelembe vesszük azokat a lelki tényezőket, amelyek a test működésére hatnak.”
„A baba születésével az anya is világra jön, akinek más prioritásai, más félelmei, örömei és ritmusa van, mint annak a nőnek, aki előtte volt.”
„Az uralkodó kulturális narratíva szerint az anyák »természetesen« tudják, mit kell tenniük, az anyai ösztön a szülés során automatikusan bekapcsol, az anyaság pedig maga a legmagasztosabb örömforrás. Ez a mítosz óriási kárt okoz, mert azt sugallja, hogy ha valaki küzd az új helyzettel, ha nehézségeket él át az anyai szerepében, akkor valami nem stimmel vele.”
„A gyerekeknek nem tökéletes anyára, hanem egy valódi emberi lényre van szükségük, aki autentikusan éli az életét. Az autentikus ember eltervez dolgokat, hibázik, a hibák alapján korrigál, majd újra tervez és újra hibázik, és ismét jön a korrekciós fázis.”
„Amikor valaki »anyának« szólít, nemcsak egy személyt szólít meg, hanem egy archetipikus elvárásrendszert aktivál. Ez az elvárásrendszer pedig gyakran nem fedi azt, aki valójában vagy, hiszen hiányoznak belőle a te saját hibáid, kétségeid, emberi gyengeségeid.”
„Ha folyamatosan azt figyeled, hogy »megfelelő anya vagy-e«, nem tudsz ráhangolódni arra, hogy te milyen anya szeretnél lenni. A belső iránytű helyett az fog irányítani, amit a külvilág elvárásának gondolsz.”
„A gyermek nem egy törékeny váza, amit egy rossz mozdulattal össze lehet törni, hanem egy rugalmas, kíváncsi, kapcsolatra vágyó, szeretetre szomjazó kis ember, akinek az optimális fejlődéséhez elegendő a szülők szeretete és érzelmi jelenléte, még akkor is, ha ezek a szülők nem tökéletes és hibamentes emberek.”
„Az anyák gyakrabban érzik úgy, hogy ők a családban az »alapértelmezett szülők«, ami azt jelenti, hogy minden felelősség végső soron az ő vállukat nyomja.”
„A párkapcsolat ápolása talán a kisgyerekes időszak legnagyobb kihívása, mert a nem létező energiákból kellene átcsoportosítani erre a területre. Érdemes előre tisztáznunk, hogy a gyerekek születése után a párkapcsolatunk biztosan gyökeresen átalakul. Akik ezt elfogadják és nem reklamálnak, hogy kérik vissza a régi életüket, azoknak a párkapcsolata nagyobb eséllyel éli túl ezt az időszakot. Reális elvárásokat kell támasztanunk, mert a párkapcsolat nem lehet ugyanolyan intenzív a kisgyerekes időszakban, mint korábban volt.”
„Ha mi magunk nem dolgoztuk fel saját gyermekkori traumáinkat vagy sérüléseinket, szinte biztos, hogy továbbadjuk őket a gyerekeinknek. A terápia, az önismeret fejlesztése, a saját szüleinkkel való kapcsolat rendezése mind segíthet abban, hogy meg tudjuk törni a negatív mintákat.”
Nyitókép: Fotó: Wertán Botond
