A történészek szerint a nyári napfordulóhoz kötődő szokások az egyik legpogányabb ünnepre vezethetők vissza, ami a kereszténység felvétele után is fennmaradt Európában. Az északi országokban a mai napig nagy tüzeket raknak, az írek pedig úgy tartják, ilyenkor elvékonyodik a határ a világok között, és óvatosnak kell lenni az átjárkáló tündérek miatt.
A magyar néphit ezt az ünnepet a szerelmi- és bőségvarázslásokhoz kötötte, de szimbolikájában megjelent a megújulás is, ahogy a téli napfordulóhoz közeli karácsonyi népszokásokban.
A Magyar néprajzi lexikon szerint a Szent Iván-i tüzet zsúpkévéből, szalmából, gallyakból gyújtják, illatos növényeket, virágokat füstölnek rajta, melyeket gyógyításra is felhasználnak: ökörfark-kórót, orgonát, bodzát, ürmöt stb. „Az a lány, aki nem evett e napig cseresznyét, ott szétosztja leánytársai között a magával hozott gyümölcsöt. Azok az asszonyok, akiknek gyermeke meghalt, a tűz körül álló gyermekeknek cseresznyét osztogattak. Almát is vetettek a tűzbe. A tüzet az ének során a leányok vagy a legények és lányok átugrálták, s az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak, ilyenkor a lányok férjhezmenésére is jósoltak. A tűzugráson kívül Európa-szerte szokásos a fáklyagyújtás, tüzes karika eregetése, tűzcsóválás, szórványosan a magyarság is gyakorolta ezeket, így pl. Törökkoppányban is szokásos volt a tűzcsóválás.”
Ha olvasnivalókkal hangolódnál a nyári napfordulóra és majd Szent Iván éjszakájára, mi ezeket ajánljuk, a klasszikus drámától a könnyed fantasyig.
William Shakespeare: Szentivánéji álom
Az abszolút klasszikus az erdőben eltévedő párokról, szamárfejűvé változtatott mesterről és persze a tündérekről. Nádasdy Ádám az alábbiakat fűzte fordításához: "Az ember csak kapkodja a fejét. Valóban figyelmesen kell nézni vagy olvasni, hogy minden mozzanatot nyomon tudjunk követni - de megéri, mert nemcsak mulatságos, hanem mélyen emberi is az egész. Vagy mélyen tündéri, ahogy vesszük. És bár hepiend van és mindenki boldogan egymásé lesz, minden szereplőben marad egy furcsa szájíz, egy pici kesernyés mellékíz: mi is történt itt velem? Biztosan jól választottam? Nem a másikkal kellett volna összeházasodni? Szemben a Rómeó-Júlia párral, akikre örök és felhőtlen boldogság vár és soha egy rossz szót nem szólnak majd egymáshoz (hiszen meghaltak), ez a négy emberpár nagyon is életben marad, és civakodásaik előrevetítik, mi jöhet itt még (a "felnőtt" párok ezt be is mutatják). De - mondja ez a darab - inkább civódjunk a szerelmünkkel és féltékenykedjünk egy életen át, mint hogy üdvözült békében öleljük a kriptában."
Raymond E. Feist: Tündérmese
Feist leginkább az ír-kelta tündérhagyományból inspirálódott ehhez a könyvhöz, de találunk benne utalást Shakespeare vígjátékára is. A cím itt megtévesztő lehet, mert ez nem a mai értelemben vett mese, hanem a felnőtteknek szóló népmesék régi, jóval sötétebb és karcosabb világához nyúlik vissza. Ennek megfelelően a történet inkább misztikus fantasy-thriller egy amerikai családról, ami egy új házba költöznek vidéken, és ott nem csak egy több évszázados összeesküvés örökségével kell szembesülnie. Nyárközép közeledtével ugyanis a közeli tündérdomb megtelik élettel, és az emberek egyre nagyobb veszélybe kerülnek a tündérek miatt. A regényt 1998-ban adta ki az Excalibur, antikváriumokban megtalálható, és igazi könnyű, kicsit borzongató, helyenként egészen feszült nyári olvasmány. Strandra vagy hőhullám idején kiváló.
Terry Pratchett: Hölgyek és urak
Terry Pratchett a britek Rejtője, csak ő nem bűnügyi regényekben, hanem fantasyben utazott, de ugyanaz a fergeteges humor és mély humanizmus jellemző rá is, mint magyar kollégájára. A Hölgyek és urak a Korongvilág-sorozatban jelent meg, de teljesen jól olvasható önálló történetként is. A kiadó leírása szerint: "A tündérek visszatértek – de ezúttal nem csak a fogaidat akarják… Wiharvész Anyó és apró boszorkányköre most igazi tündékkel kerül szembe. Beköszöntött nyárközép – azaz a mi világunkon Szent Iván – napjának éjjele. Ám nincs idő álmokra… A darabban szerepet kapnak még törpék, varázslók, trollok, néptáncosok és egy orangután, valamint vérpatakok és rengeteg hollári-hó."
Hannu Salama: Szent Iván-éji tánc
Egy finn klasszikus annak, aki valami komolyabb, komorabb drámai olvasmányra vágyik, és ahol a Szent Iván-éji tánc inkább a középkori haláltánc motívumát idézi meg. Salama ezekkel a szavakkal ajánlotta készülő művét a kiadónak: "Következő regényem szereplői túlnyomórészt fiatal emberek, a cselekmény Szent Iván-nap estéjén egy klubházban játszódik; a mű néhány szereplője által látottakból, tapasztaltakból lazán, véletlenszerűen állnak össze az események. Kezdettől fogva a véletlenszerűség uralkodik a regényen, az események, mint láncáról elszabadult vadállatot rántják magukkal az embereket, s tartják fogva, vagy késztetik menekülésre, s akár indítóként, akár utasként akarva-akaratlanul is mindenki benne van ebben a körforgásban, amely a másnap reggeli autószerencsétlenségbe torkollik, miközben a másnaposságból kijózanodva az egyén előtt az élet könyörtelensége is megvilágosodik."
+1 Robert Holdstock: Mitágó-erdő
A Mitágó-erdő annyiban kilóg a többi közül, hogy direkt nem jelenik meg benne Szent Iván éjszakája. Viszont talán nincs még egy regény, ami ennyire plasztikusan és erőteljesen képes megmutatni, hogyan születnek a mítoszok, és hogyan működnek az ősi szimbólumok és archetípusok a tudatunkban - és a tudattalanunkban. "Az Anglia egyik utolsó ősi vadonjaként ismert Ryhope-erdő rejtélye felemésztette George Huxley életét. Halála után két felnőtt fia nem csak a rengeteg szélén álló Tölgylakot örökli tőle, hanem megszállottságát is: amikor megsejtik, hogy a kihaltnak hitt állatok és ősi mítoszok hősei által benépesített erdő miféle titkot rejt, nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Egymás után maguk is bemerészkednek a fák közé, és amit odabenn találnak, az furcsább és veszélyesebb, mint valaha is gondolták volna" - írja a fülszöveg, hozzátéve, hogy a regényt a 20. század legfontosabb fantasyjei között tartják számon.
(Kiemelt kép forrása: Georgiana Avram / Globuzzer)
