Joseph Sheridan Le Fanu ír szerző Carmilla című regénye folytatásokban jelent meg egy irodalmi magazinban 1871-72-ben. Ebben a gótikus regényben lép színre először az irodalomban a vámpír figurája, aki ráadásul nő. A női vérszívók ilyen értelmezése hosszú időre háttérbe szorult, de most egy új könyv, V. E. Schwab Éjféli földbe temesd csontjainkat című regénye szintén női vámpírokkal foglalkozik.
Carmilla
Egy eldugott stájerországi hegyi kastély közelében balesetet szenved egy társaság. A 18 éves lány megsérül, édesanyja azonban kénytelen továbbutazni, így a lányt három hónapra a kastély tulajdonosaira bízza, aki semmit nem mondhat családjáról vagy múltjáról.
Csodás felvezetés bármilyen misztikus regénynek, a csavar pedig, hogy a hölgy nem az áldozat lesz a történetben, hanem (spoiler) maga a veszélyforrás.
A kastélyban egy visszavonult özvegyember él a lányával, Laurával, aki egyidős az idegennel, Carmillával. A lány örül a társaságnak, ráadásul azonnal felismeri a szépséges hölgyet, akivel gyerekkorában egy álomban találkozott. A két lány között azonnal erős vonzalom alakul ki, ennek természetét azonban a szerző a kor normáinak megfelelően, diszkréten ábrázolja. A történetet Laura elmeséléséből ismerhetjük meg.
Joseph Sheridan Le Fanu: Carmilla első megjelenésének illusztrációja / Forrás: Wikipedia
Carmilla furcsa és titokzatos, hangulatingadozásai vannak. Délig alszik, éjjel van ébren. Laurát közben rémálmok gyötrik:
Éjjelente egy macskaszerű alak mászik az ágyába, megmarja a mellkasát, majd női alakban távozik a csukott ajtón.
Laura legyengül, de az orvos nem talál magyarázatot, ahogy a sebeire sem. A környező falvak lányait is titokzatos betegség tizedeli.
Ekkor megérkezik a kastély urának barátja, aki felismeri Carmillát. Náluk is vendégeskedett, ami a férfi unokahúgának halálával végződött. Kiderül, hogy Carmilla az 1600-as évek végén élt, vámpírrá vált nemes hölgy. Felkutatják a sírját és végeznek vele: karót döfnek a szívébe és levágják a fejét. A történtekből Laura soha nem épül fel teljesen.
Christabel
Sheridan Le Fanu Carmilla története sokat merített Samuel Taylor Coleridge 1797-ben írt Christabel című, befejezetlen költeményéből. A főhős szintén egy fiatal lány, Christabel, aki az erdőben rábukkan egy szép idegenre, Geraldine-ra, aki azt állítja, hogy egy lovas elrabolta. Megsajnálja és hazaviszi a kastélyába.
Geraldine érkezését baljós jelek kísérik, majd a házigazda hasonló tüneteket produkál, mint a Carmillában Laura: fáradt, gyenge.
Geraldine testén különös jeleket fedez fel a hősnő, amikor együtt alszanak (ami akkoriban nem számított szokatlannak). Kezdi felismerni a jövevény sötét oldalát, ami Christabel apját is megbabonázza. Eddig tart a vers, aminek két tervezett folytatását Coleridge nem írta meg.
A főhős és az idegen közti szexuális kapcsolat a sorok közt kiolvasható és a kor olvasói számára valószínűleg ugyanolyan nyilvánvaló volt, mint amennyire megbotránkoztató.
A történet mögött erős női emancipációs jelentés húzódik. Nem véletlen, hogy a nők választójogáért harcoló szüfrazsett mozgalom vezéralakja, Emmeline Pankhurst Christabelnek keresztelte a lányát.
Mindenütt a magyarok!
A Carmilla írása közben Sheridan Le Fanu feltehetően Antoine Augustin Calmet apát írására is támaszkodott. A szellemek megjelenéséről és a vámpírokról, vagy a magyarországi, morvaországi kísértetekről szóló értekezés című munka 1751-ben született.
Ebben szerepel egy beszámoló arról, hogy egy várost vámpírszerű lények terrorizálnak, és egy magyar utazó segítségével szabadulnak meg tőlük.
Calmet korának elismert tudósa volt, Voltaire sokszor támaszkodott munkáira.
Báthory/Báthori Erzsébet
Ahogyan Drakula mögött is valós történelmi alakot, Vlad Tepes havasalföldi fejedelmet sejtik, úgy a női vámpírokat is összekapcsolják egy létező személlyel, Báthori Erzsébettel, a magyar grófnővel (1560-1614). Már életében azt pletykálták, hogy okkult tudományokkal foglalkozik és szüzek vérében fürdőzve őrzi fiatalságát.
A kutatások jelenlegi állása szerint Báthori Erzsébet ellen lejárató kampány zajlott, ami egy koncepciós perben csúcsosodott ki.
Férje, Nádasdy Ferenc halála után hatalmas birtokokat örökölt, amikre többen pályáztak, például Thurzó György, aki beperelte a nőt. A tárgyalásra nem került sor, Erzsébet saját szobájába befalazva halt meg négy év után. Szádeczky-Kardoss Irma bírónő tízéves kutatómunka után írt, Báthory Erzsébet igazsága. A koncepció jelei Báthory Erzsébet ügyében című könyvében koncepciós pernek ítélte az eljárást.
Nők vs. férfiak
A női vámpír arisztokratikus, halhatatlan, örökké fiatal és vonzó, ahogy Drakula, Lestadt vagy Edward Cullen, de nem tárgyiasítja áldozatát, hanem kölcsönös vonzalom van köztük.
A Carmilláról szóló írások többsége ezt a kölcsönösséget, a lelki és fizikai köteléket emeli ki legfontosabb különbségként a férfivámpírokról szóló történetekhez képest.
A vámpír női beavatási démon: a vér és a testiség, a vágyak, ösztönök megjelenésének és felszabadításának, a nőiesség felfedezésének és megélésének jelképe. Ezeket szorították szigorú keretek közé az 1800-as években.
A nők számára a házasságban létezett szexualitás, míg a férfiak szabadon kiélhették vágyaikat szeretőknél vagy bordélyházban. Sokszor saját testük működését sem ismerték igazán.
A vámpírtörténetekben a harc a női testért zajlik, képletesen és fizikailag.
A társadalmilag elfogadott szerepekbe próbálják visszaterelni a hősnőt a védelmezőként fellépő férfiak, legyen az egy apa vagy egy vőlegény. A vámpír a társadalmi normák nélküli életet és az önrendelkezést kínálja. A vámpír kívülállóságát, társadalmon kívüliségét és furcsaságait homoszexualitásként is lehet dekódolni. Mivel a női vámpírtörténetekben az áldozatok lányok, így ezeknél a történeteknél ez a vetület még hangsúlyosabb.
Nyitókép: Joseph Sheridan Le Fanu: Carmilla első megjelenéseének illusztrációja / Forrás: wikipedia
