Csütörtökön végre kiderül kedvenc értelmetlen játékunk végeredménye: ki nyeri az idei irodalmi Nobel-díjat? Mivel még soha senki nem találta el a nyertest, ezért idén is megnéztük, kiket tartanak esélyesnek az angol fogadóirodák és a kritikusok. Egy kenyai író versenyez a világ jelenleg egyik legfelkapottabb írójával, Cormac McCarthyval.
Az angol fogadóirodák kedvence Ngugi wa Thiong, kenyai író. A statisztikák szerint neki van a legnagyobb esélye arra, hogy elnyerje az irodalmi Nobel-díjat, persze a fogadóirodák és a kritikusok feltevései a legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek a Svéd Akadémia döntéseivel. A Los Angeles Timesban megpróbálták a lehetetlent, azaz összehasonlítani az egyes szerzők munkásságát. A Nobel-díj eszmeisége hiába hirdeti, hogym minden szerző egyenlő eséllyel indul érte, ez azért mégsem igaz. Az angol nyelv egyeduralkodása itt is fontos tényező, rengeteg fontos könyvnek pedig nincs angol fordítása, így el sem jut a zsűritagokhoz. Természetesen erős befolyásoló tényező még a döntéshozók kulturális és társadalmi környezete, valamint a kiadói lobbikól se feledkezünk meg (Kertész Imre Nobel-díjában döntő része volt a német kiadó küzdelmének). Akturálpolitikai és társadalmi kérdésekre is rendre reflektál a Svéd Akadémia, csak néhány példa: Kertésznél a holokausztra való emlékezés fontosságára hívták fel a figyelmet, Le Cléziónál a kis népek kultúrájának megőrzésére, Doris Lessing díjazásával a feministákat is "díjazták", a tavalyi nyertes Herta Müller díja pedig a román változások huszadik évfordulójára érkezett.
A legesélyesebb, de kimondhatatlan nevű
Ngugi wa Thiong 75 az 1-hez eséllyel indított a fogadóirodáknál, majd végül 3 az 1-hez eséllyel végzett az első helyen, maga mögé utasítva az egyik legfontosabb kortárs amerikai szerzőt, Cormac McCarthyt és a japán Murakami Harukit. Utóbbi szerzőről rengeteget írtunk mi is, ráadásul minden évben egy állandó esélyes, győzelme mégis meglepő lenne, sőt még a Ladbrokest is meglepte. Múlt héten még a svéd költő Tomas Tranströmer vezette a listát, mostanra már csak a negyedik helyre szorult.
Ngugi wa Thiong regény- és esszéíró, társadalmi aktivista, jelenleg a Kaliforniai Egyetem Angol és Összehasonlító Irodalmi Tanszékének professzora. A kenyai író nevének helyes kiejtéséhez természetesen a Youtube-ot hívtuk segítségül, de így se tudjuk kiejteni helyesen. Inkább nézzenek bele a videóba 1:57nél hangzik el a neve, és írják meg kommentben, hogy kell kimondani. Kellemetlen lesz, ha ő nyer, mert nem fogja senki megnevezni, és csak egy újabb író lesz, akinek nem ejtjük ki a nevét.
Ngugi wa Thiong angolul kezdett el írni, de 1977-es letartóztatása és bizonyítékok nélküli bebörtönzése után, amely a rendszert és a társadalmat erősen kritizáló Ngaahika Ndeenda (Akkor házasodom, amikor akarok) című színdarabjának bemutatója miatt kellett elszenvednie, úgy döntött, hogy ezentúl csakis saját anyanyelvén, gikuyuul fog írni. Caitani Mutharabaini (Ördög a kereszten) című regényét vécépapírra írta a börtönben. Itthon teljesen ismeretlen, könyveit nem lehet kapni magyarul (EDIT: kapni tényleg nem lehet a nagy könyvterjesztőknél, legalábbis mi nem találtunk semmit, de két könyve megjelent: Búcsú az éjtől ,1971 Európa (vagy 75 Kritérion); Egy szem búza, 1979 Európa. Köszönjük Markoferkónak a kommentet).
Kikujuról angolra
A kenyai írótól egy sort sem olvastunk még, de az életrajza alapján tökéletesen megfelel az irodalmi Nobel-díj győzteséről kialakított képnek: az irodalmi munkásság igenis legyen lenyomata a társadalmi, politikai életnek, mert a Svéd Akadémia irodalomfelfogása alapján az irodalmat nem lehet leválasztani a politikáról. Börtönből való kiszabadulása után Ngugi wa Thiong nem térhetett vissza a Nairobi Egyetemre, ahol addig dolgozott, valamint folyamatosan zaklatták őt és családját. A kenyai diktatúrát folyamatosan támadó írásai miatt végül emigrációba kényszerült, több mint 22 évig nem térhetett vissza Kenyába, erre csak a diktátor, Arab Moi halála után volt lehetősége.
1981-ben jelent meg börtönnaplója Fogva tartva címmel, majd 1986-ban adták ki Az eszme dekolonizálása: Politikai nyelvezet az afrikai irodalomban című esszéjét, amelyben amellett érvel, hogy az afrikai íróknak a saját nyelvükön kellene alkotniuk az angol helyett, hogy végre megszabaduljanak a még meglévő gyarmati szálaktól is és végre létrejöjjön az autentikus afrikai irodalom.
2004 nyarán tért vissza először Kenyába a hosszú száműzetés után, de augusztus 11-én rablók törtek be lakásába, megerőszakolták a feleségét és őt is bántalmazták. Ezután visszatért Amerikába és 2006-ban, majdnem két évtizedes hallgatás után a Random House-nál megjelent Varjúvarázsló című regénye, amelyet maga fordított le kikujuról angolra. Ez a regény hozta meg számára a legnagyobb nemzetközi sikert.
Az amerikai legenda
Az utolsó pillanatban indult el az erős médialobbi a világhírű amerikai íróremete, a magyarul is megjelent Nem vénnek való vidék (kritikánk), Az út (részlet) és a Véres délkörök (részlet+kritika) című regények szerzője, Cormac McCarthy mellett. (Nagy összefoglalónk a szerző életéről és munkáiról itt olvasható). A Nem vénnek való vidékből a Coen-testvérek forgattak Javier Bardem főszereplésével Oscar-díjas filmet, a középső posztapokaliptikus apa-fiú sztoriból, Az útból Viggo Mortensen főszereplésével készült adaptáció, a Véres délkörökből készülő film pedig már tervezés alatt van. Mégsem a populáris kultúrában mutatott teljesítménye miatt (Oprah Winfrey show-jában is szerepelt, ez egyet jelent az amerikai ikonná válással) esélyes McCarthy a Nobel-díjra, hanem az amerikai kortárs irodalom megújításában való fontos szerepe miatt.
A National Book Awarddal és Pulitzer-díjjal a háta mögött, Cormac McCarthy a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja. Szikár szövegeit a kritikusok Melville, Faulkner, Hemingway, de már Shakespeare műveihez is hasonlították. Írásaiban a western, a thriller, a science fiction, vagy a posztapokaliptikus thriller műfajai elegyednek. Legendák keringenek a nyilvánosságtól való elzárkózásáról, és igénytelen életmódjáról. Keveseknek adatott meg az a lehetőség, hogy egy nagyobb lélegzetvételű interjú erejéig leültethették az írót. Ha viszont sikerült, akkor a riportereknek igencsak meg kellett dolgozniuk egy-egy személyes jellegű történetért, mert McCarthy mindenről szeret beszélni, csak épp magáról, vagy a könyveiről nem.
McCarthy mellett szól az is, hogy Toni Morrison 1993-as díja óta nem díjaztak amerikai szerzőt, ráadásul 2008-ban a Nobel-díj zsűrijének titkára, Horance Engdahl egy szerencsétlen nyilatkozatban kimondta, hogy a díj Európacentrikus, amerikaiknak kevés esélye van.
Az amerikai szerzők közül Thomas Pynchon, Joyce Carol Oates, Philip Roth, E.L. Doctorow és Don Delillo került még szóba, de a fogadóirodák szerint kevés esélyük van. Ám jó, ha tudjuk a tavalyi és tavalyelőtti győztesek, Herta Müller 50 az 1-hez, Le Clézio pedig 14 az 1-hez eséllyel nyertek. A 2009-es a budapesti Könyvfesztivál vendégeként Magyarországra látogató és minden évben az díjra esélyesek között előkelő helyen végző Amosz Oz esélyei valamiért csökkentek valamiért, lehet nem annyira izgalmas a közel-keleti béke témája idén, mint eddig volt? Még egy kérdés felmerül bennünk ennek kapcsán: hová tünt Salman Rushdie?
Csütörtökön 13 órakor hirdetnek győztest, itt nézzük majd.
