Kettőjük kapcsolata több évtizedre nyúlik vissza: 1998-ban Nádas Szijj Ferenccel már fordította Sartorius verseit, amiről Földényi F. László irtó kedvesen így írt az Élet és Irodalomban: „Megoldásai tömörek, és mégis próza-közeliek – amivel jó szolgálatot tett az eredeti költeményeknek. Nádas időnként túlságosan is segítőkész – különösen amikor történetté bontja ki azt, ami Sartoriusnál csupán nyelvi zárvány”.
Később saját válogatásában egy egész kötetnyi versét ültetett át magyarra, amit a pécsi Jelenkor Kiadó adott ki 2011-ben.
És ha ez nem lenne elég bizonyítéka ennek a különleges barátságnak, a Jelenkor folyóiratban Sartoriusról verset is írt – és persze magáról is, hogy mit keres ebben a fordítói helyzetben:
„miért olvasok én idegen verseket / mi másért / minden ünnepélyességtől mentes meghívás / amit nem tud nem elfogadni az ember / nekem ilyenek e versek / aztán olvadozhatok velük az anyanyelvemen / pedig sok minden szól ellenük / majdnem minden / idegen vers idegen nyelven / nagyon mélyre kell az embernek egy idegen élet / nyirkos tárnáiba lemásznia / hogy a derengő sötétben a sorok felületén / akár csak egy pillanatra megragadjon / a nyelv nem szótári szavakból áll / vak és elvakult / állandóan látni fogja / hogy a saját anyanyelvén nem fog sikerülni / amit ugyan megértett / miként sikerülne / ha egyszer a szavaknak a saját nyelvén / más a hangalakja / meg maga a költészet is olyan érthetetlen / valakinek / aki legfeljebb akkor versel / amikor a történet futását ritmussal kell megsegíteni / alig felérhető / a verset / szóból veszik / van lélegzete”.
Az előbb idézett vers mellett kis guglizással az is kiderül, hogy Nádas a vonatozás miatt kezdett bele a fordításba: Berlinből Lipcsébe utazott kora reggel, Sartorius-verseket olvasott. Mivel általában ebben az idősávban írni szokott, így talán nem is meglepő, hogy a német szövegek olvasása közben Nádas a kötetbe beleírta magyarul a mondatokat. A korabeli kötetbemutatón az is kiderült, hogy „a szörnyű reptéri várakozások alatt” Sartorius verseibe vonult vissza. A szövegek elsősorban nem versként izgatták, de elkezdtek beszélni hozzá magyarul. Itt jegyezte meg, hogy a költő személyiségét még annak feleségénél is jobban ismeri a fordítója.
Nádasra elsősorban nem fordítóként gondolunk, pedig figyelme, érdeklődése még arra is kiterjedt, hogy egy számára izgalmas kötetet lefordítson.
Pár nappal Nádas halála után Frankfurter Allgemeine Zeitungban (2026. 08. 29-én) együtt jelent meg Nádas fotója és Sartorius verse, ami a maga egyszerűségében mutatja meg két ember bensőséges kapcsolatát, valamint azt, mennyire egyedien gondolkodott Nádas, például egy tökről is.
A vers francia címe magyarul „boldog sárgát” jelent, de jelentése ennél összetettebb. Egyszerre utal a tök erős, sárga színére, annak egyértelműen pozitív, felemelő hangulatára, pszichológiai szerepére. Nem véletlenül használják filmplakátok, könyvborítók színeként: feldobja a nézőt, olvasót.
Nádas és Sartorius személyes levelezésébe pillanthatunk bele: a szavak helyett (vagy még inkább: előtt) a szín és a kép tárgya kap jelentéseket, melyeket Sartorius a személyesből a nyilvánosba fordít át versével.
A vers két jól elválasztható részből épül fel: az első felében a tök gazdagságát írja le a költő, ami átbillen Nádas nézőpontjába, aki nyilvánvalóan mást lát bele, a testiséget, a nemiséget. A versnek ez a kedves, játékos utalása Nádas analitikus gondolkodására valahogy azt meséli el, hogy semmilyen párbeszéd nem szakad meg, ha ennyire megismertük, megértettük és használjuk a másik nézőpontját.
A FAZ-ban megjelent verset Adamik Lajos fordításában adjuk közre.
Joachim Sartorius: Jaune heureux
Nádas Péternek
Zsenge, gömbölyű tök, félbe vágva,
buján tárja ki legbelsejét,
a síkos rostok hálózta magok
százaival kitöltött lágy közepet.
A sárga szín sötétlőn diadalmaskodik:
mélyen mély sárga, már-már aranybarna.
A szem belevész e boldog sárgaságba,
ebbe a nedves magú teliholdba,
ebbe a tojássárgás sáfránytortába,
e Cézanne kosarából vett sárga almába.
Te másra gondolsz,
mikor a tökfeleket fényképezed:
a természet elképesztő bőségére, színeire,
a nemiség változatosságára. És
hogy ezt meg kell örökítened,
mielőtt berakod a tököt a sütőbe,
kérlelve, hogy bocsásson meg.
A saját termesztésű tök fényképét Nádas Péter nem sokkal halála előtt küldte el Joachim Sartoriusnak.
Copyright (c) Joachim Sartorius
Magyar szöveg (c) Adamik Lajos
Fotó (c) Nádas Péter
