„Egy barátom javaslatára vettem kézbe a kéziratot egyik csendes szombat délután. Ritka, hogy ennyire belemerülök a műbe, de Thomas regényét egy szuszra elolvastam. Annyira rendkívülinek találtam a történetet, egyszerűnek, mégis unikálisnak, hogy azonnal felhívtam Thomast és közöltem vele, kiadjuk a könyvet – mondja a kezdetekről Nicolas de Cointet, a francia kiadó művészeti könyvek igazgatója, miközben a múzeum termeit jártuk. – Hétfő reggelre megbeszéltük a találkozót, és aláírtuk a szerződést.”
A múzeum ötödik emeletén, ahol a sajtóeseményt tartották, jelenleg a Nemzeti Modern Művészeti Múzeum kollekciójából válogatott Mesterművek kiállítása látható. Ugyanis Thomas Schlesser regényének utolsó 18 epizódja a Pompidou Központba vezeti az olvasót. Az aktuális kiállításon egyidőben öt olyan mestermű szerepel, amelyek a regényben is fontos szerepet kapnak.
„Kivételes pillanat egy kiadó életében, amikor ilyen irodalmi gyöngyszemre bukkan – folytatja a kiadó igazgatója –, és ha egy ekkora jelentőségű, francia és nemzetközi könyvsikert érhet el, mint a Mona tekintetével.” A regényt eddig több, mint 300 ezer példányban adták el Franciaországban, 37 nyelvre fordították le, és a megfilmesítés jogdíját is megvásárolta egy tekintélyes produkciós cég.
Miről szól a Mona tekintete?
A regény története a vaksággal fenyegetett tízéves kislányról, Monáról szól, akit nagyapja minden szerdán iskola után a gyermekpszichiáteri konzultáció helyett titokban múzeumba visz. Henry azt szeretné, ha unokája felfedezné a világ szépségeit, és a csak szép képeket őrizné meg világunkról, amennyiben Mona elveszítené látását. 52 héten keresztül, alkalmanként egy-egy alkotást tekintenek meg Párizs három legismertebb múzeumában.
A Louvre-ban, az Orsay-ban és a Pompidou Központban található 52 képzőművészeti alkotáson keresztül tárul ki a világ a kislány számára.
Henry magyarázataival és történeteivel ismeri meg a művészettörténet legnagyobb alkotásait közérthető, olykor vicces, szellemes párbeszédekkel tűzdelve. Mona és Henry kronológia sorrendben haladnak egyik műről a másikra, ötszáz év művészettörténetén átívelve a nagy klasszikus és ikonikus festményektől a modern alkotásokig. Botticelli, Leonardo da Vinci, Rembrandt, Goya, Courbet, Monet, Brancusi, Frida Kahlo és Picasso műveit Mona hosszú perceken át szemléli, mielőtt bármilyen információt kapna róluk.
„A nyolcvanéves, művelt nagyapát elsősorban a klasszikus képzőművészet vonzza, így főleg ezeket mutatja meg unokájának, de olykor-olykor kitérőt tesz a kevésbé ismert alkotók felé. Majd az idő haladtával érdeklődése a modern művészeti univerzum felé is kitekint – magyarázza a művészettörténész író. – Azt szerettem volna megmutatni a művek szelekciója által, hogy amikor megismerjük és megértjük, mit történt a reneszánsz idején és a 19. században, sokkal könnyebben érthetővé válnak és befogadhatóak lesznek a modern alkotások. Mire eljutunk a Pompidou Központban látható 20. századi művekhez, már akkora művészettörténeti ismeretet sajátítottunk el, amely ezt segíti. De szeretném aláhúzni, hogy a regényem nem művészettörténeti óra, hanem beavatás az életre a művészeten keresztül. Azt gondolom, hogy a művészet mindig az élet szolgálatában áll.”
Ahogy egy abszolút szem lát
Mona idővel magába szívja a tudást, finomodik a látásmódja, a nagyapa észreveszi, hogy unokájának abszolút szeme van, mint a zenészeknek abszolút hallása. A múzeumokban tett titkos látogatások során mély cinkosság alakul ki kettejük között. Henry szeretetteljesen, de úgy beszél a kislánnyal, mint ahogy egy felnőttel: „bízz a testedben, a közvetlen benyomásaidban, ne próbáld elfedni őket, hagyd, hogy a szépség magával ragadjon”.
Minden találkozás egy-egy festménnyel vagy egy szoborral „erkölcsi és filozófiai kérdéseket” is felvet. A nagyapa a művek elemzése során azokkal szoros összefüggésben élettanácsokkal is szolgál a kislánynak.
Thomas Schlesser szerint a nagyszülők előszeretettel adják át élettapasztalataikat az unokáknak, mindig van egy-egy jó tanácsuk, hogyan tájékozódjunk, hogyan reagáljunk, vagy miként viselkedjünk az élet útvesztőjében. „Gustave Courbet francia festő nagyapja például azt mondta unokájának – ismerteti az író –, amit Henry elmesél Monának, amikor Courbet Temetés Ornans-ban című festményét tekintik meg az Orsay múzeumban:
»Kiálts hangosan és járj egyenesen!«
A lecke arról szól, hogy az életben olykor fel kell hívnunk magunkra a figyelmet és nem szabad félnünk!”
Regény születik
A 46 éves Thomas Schlesser tíz évig írta a regényt, a történet ötlete magánéleti tragédiát követő időszakban merült fel benne. Bár a regény nem önéletrajzi jellegű, a történet írása során az író gyerekkori emlékeiből is merített. A könyvben szereplő mesterművek kiválasztásánál két szempont vezérelte: a művek mondanivalója, vagy története kapcsán felmerülő életlecke, másik szempont egyszerűen az volt, hogy mint művészettörténész, mely művekről szeretett volna feltétlenül beszélni.
„A kiadónál hozzám tartoznak a képzőművészeti albumok is. Ritka olyan szerzővel együtt dolgozni, aki közérthetően és érdekfeszítően tud művészeti alkotásokról írni, ami egy igen nehéz feladat – mondja Nicolas de Cointet. – Ez is elbűvölt Thomas írásában azon felül, hogy a nagyapa és az unoka viszony megindító, és mindenkinek azonnal eszébe jut egy kedves gyerekkori emlék a nagyszüleiről. Thomas regénye örömteli írás, pozitív üzeneteket közvetít, nagy szükségünk van ma erre!”
A Mona tekintetének magyar kiadása a Park Könyvkiadó gondozásában 2025 őszén várható.
