A Mire gondolt a költő? az iskolai magyarórákat idéző, szigorúnak tűnő cím, az AI használata pedig a téma szöges ellentéteként cseng. Mégis a két dolog ötvözése a Tavaszi Margón egy mesterkéletlen és jóhangulatú kísérletet eredményezett arra, hogy kiderüljön, hogyan reagálnak a szövegalkotók, költők, dalszerzők, ha a mesterséges intelligencia értelmezi a munkájukat. A fesztelen kollegiális beszélgetésben tökéletesen partner volt a közönség. Az egészen változatos területről érkező alkotókat először arról kérdezték, hogy ők valójában gondolnak-e valamire, amikor alkotnak.
Gondolkodó költő
„Szerintem a költőnek mindig kell gondolnia valamire, amikor ír, különben semmi értelme nem lenne. Elég szemét ömlik ránk mindenhonnan, úgyhogy ne szaporítsuk. Aztán, hogy az olvasó abból mit ért meg… Hát, azért voltak már félreértelmezések az én életemben is!” – jelentette ki Kemény Zsófi.
„A Mire gondolt a költő? és a Mit érzett költő? vajon lehet-e egy és ugyanaz?” – vitte tovább a gondolatmenetet Gege. „Lehet, hogy az is elég, ha érez valamit. Esetleg itt a két dolog tulajdonképpen ugyanazt jelenti: hogy van-e valami amögött, ami konkrétan oda van írva.”
Kustos Júlia szerint nem is feltétlenül az írás folyamatában kell megszületnie ennek a gondolatnak, „utólag azonban mindenképpen kell gondolni valamire” – szögezte le. „Nem gondolom azt, hogy ésszel neki lehet menni mondjuk a költészetnek. Inkább ihletettség érzéssel, és ahhoz utólag nyúlunk hozzá, gondolkodunk róla” – tette hozzá.
Ugyanazt gondolja az olvasó és az író?
Cserihanna az olvasók szempontjait és értelmezését hozta be: „Talán az mindegy is, hogy a költőnek kell-e gondolnia valamit, amikor alkot. Lehet, az a fontos, hogy a befogadó ugyanazt gondolja-e, amit a költő. Azt érzi-e, azt érti-e, ami az eredeti szándék vagy gondolat volt. Mert egyáltalán nem biztos, hogy így van.”
Azt is megosztotta, hogy ő csalódott, ha az ő szövegeit nem ugyanúgy értik az olvasók:
Azt érzem, hogy az én kudarcom, hogy nem sikerült pontosan fogalmaznom.”
Ugyanakkor belátja, hogy onnantól, hogy megszületik egy mű és kiadja a kezéből, már nem hozzá tartozik, hanem ahhoz, aki befogadja, és igazából semmi köze hozzá, hogy ő mit gondolt arról – villantotta fel a befogadóközpontú értelmezést is.
Ezzel szemben Kemény Zsófi íróközpontú nézőpontot képviselt. Szerinte olvasóként is fontos megtalálni a vers rejtélyének nyitját, azt a gondolatot, jelentést, ami a szerzői elgondolás volt.
Gege egy olyan esetet idézett fel, amikor egy fiatal fiú egy koncert után elmondta neki, hogy az egyik dala átsegítette őt egy nehéz időszakon. A beszélgetésből kiderült, hogy a srác szakításról szóló számnak értelmezte a dalt, amit Gege az édesapja haláláról írt. A rapper elmondta, hogy először rosszul érezte magát, mert nem sikerült jól átadnia, amit szeretett volna, de sikerült helyretennie magában, hogy az elengedés motívuma közös, a fiú pedig épült belőle.
Kemény itt arra hívta fel a figyelmet, hogy átkerült a fókusz arra, hogy a gyerekek, az olvasók értelmezése szabad, bármire gondolhatnak, csak gondoljanak valamire. „Szerintem borzasztó fontos, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, vajon József Attila a saját történelmi és személyes kontextusában, akár a mentális betegségeknek a fényében vajon tényleg mire gondolhatott” – fogalmazott.
Ezzel szemben Kustos Júlia, bár tudatos alkotónak tartja magát, úgy érzi, hogy minden értelmezés, visszajelzés, amit másoktól kap, gazdagítja az írását. Főleg azok, amik teljesen mások, mint az ő eredeti értelmezése. „Én inkább azt szeretem, hogy van egy kultúrtörténeti beágyazottság, és jobban örülök annak, hogy ha le tudom választani a szerzőről a szöveget. Az érdekes olvasat tud lenni” – fűzte hozzá.
Veszélyt jelent-e az AI?
A szöveg és a szerző elválasztása műfajtól is függ. Ahogy arra Gege is felhívta a figyelmet: „Ha valakinek feldobja a Spotify algoritmusa az egyik dalomat, annak nincsen kontextusa. Vagy megszólítja, vagy nem.”
Illetve kitért arra is, hogy bár kifejezetten örül, ha a hallgatók számára jelent valamit a szövege, ő nem ezért dolgozik.
Azért csinálom a művészetemet, mert nekem fontos, szeretem ezt csinálni, kraftolgatni” – mondta.
Ezt követően mind a négy alkotó egyenként felolvasta egy szövege részletét: Gege Mély című számának sorait, Kemény Zsófi a Nyílt láng használata tilos című költeményét, Kustos Júlia a Róza dalát és Cserihanna a Halálfélelem című szerzeményét.
Egy-egy részlet után meghallgathattuk az utca emberének értelmezéseit is. A szerzők visszajelzései alapján egész jó arányban tapintottak rá a témákra a megkérdezettek, bár akadtak a művészeket is meglepő analízisek is. Majd Turai Barna a Geminit, a Google AI rendszerét is megkérdezte, hogy a mesterséges intelligencia hogyan értelmezi a sorokat. Sőt, Gege esetében még azt is megkockáztatták, hogy javasoljon javításokat a dalban.
Itt már a szerzőket is zavarba hozó megoldások is születtek.
Gegét például a Gemini és Kemény Zsófi együttes fellépése teljesen elbizonytalanította a saját számában. Az AI-tól saját bevallása szerint eléggé tartó Keményt viszont egészen megnyugtatta az eredmény, hogy egyelőre nem váltja le egy gép, olyan nonszensz értelmezést kínált a program a verssoraira.
Turai Barna ezután arról kérdezte a szerzőket, hogy tartanak-e az AI-tól, illetve milyen hatása lehet a művészetre. Úgy tűnik, Cserihanna van a legbarátibb viszonyban a mesterséges intelligenciával, már tervez is egy előadást, ahol az AI adja elő egy szövegét. „Vannak félelmetes aspektusai, kockázatai, a művészet szempontjából is ijesztő. Tovább nehezíti az amúgy értékálló művek létrehozására törekvő alkotók munkáját" – sorolta, azonban azt is kiemelte, hogy nem a program profizmusa a mérvadó azzal kapcsolatban, hogy a művészek továbbra is alkotnak-e, hiszen nem pusztán a végeredmény számít, hanem maga az alkotás folyamata.
Ettől nem fog elmenni az alkotói kedvem”
– fejtette ki. Sőt, azt is el tudja képzelni, hogy az AI alkotótársként vagy eszközként vegyen részt az alkotásban, felvállaltan, játékos módon. Emellett sokszor használja arra, hogy „rendszerezze a káoszt a fejemben, mert abban ő ügyesebb.”
Kemény Zsófi az AI hosszú távú hatásai miatt aggódik: „Nem kell majd megtanulni senkinek semmit, mindig elérhető minden infó. Folyamatos imposztor szindrómát okoz az emberekben, hogy nincs a fejedben igazából semmi, ezáltal nincsenek összefüggések sem.”
Gege szerint a lényeg pont az, hogy nem kell. Egyikük sem azért foglalkozik művészettel, mert kell, hanem mert szeretik ezt csinálni. Sőt, akár ezzel több idő is juthat olyan dolgokra, amikkel szívesebben szöszölnek.
Hozzá csatlakozott Kustos Júlia is, aki nem szívesen használna AI-t az íráshoz, akkor sem, ha az jobban dolgozna.
Nem félelemből, nem is gőgből vagy elhivatottságból, egész egyszerűen amikor írok, az egy fantasztikus élmény attól függetlenül, hogy milyen dolgot írtam éppen.
Számomra ez arra való, hogy kapcsolódjak önmagammal. Akkor csak én vagyok, a szavaim és az erre szánt idő. Ez egyre ritkább, így ebből az aspektusból egyetértek Zsófival, hogy elveszítjük a koncentrációnkat, a kapcsolatot saját magukkal” – összegzett.
Fotók: Valuska Gábor
