Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd
A második világháború idején játszódik Kondor Vilmos A másik szárnysegéd című regénye, amelyben Wertheimer Miklós azt a megbízást kapja, hogy menekítse ki a Szent Koronát, nehogy Szálasiék kezére jusson. Útja során a fiatal szárnysegéd és Emília nevű útitársa elvetődnek Akaliba, ahol először menekülni kénytelenek, majd összetűzésbe keverednek a helyi nyilasokkal. A nőt elrabolják, Wertheimer pedig nem válogat az eszközökben, hogy kiderítse, hová hurcolták. Meg sem áll Szepezdig, egészen pontosan egy kisebb balatoni villáig. Ám addig is van ideje megcsodálni az éjszakai partot: „Gyönyörű épületek sorakoztak hatalmas kertek mélyén, melyekben fenyőfák nyújtóztak az ég felé, és testes bokrok guggoltak; láttam klasszicista stílusú kúriákat, Bauhaus stílusú nyaralókat, kisebb barokk kastélyokat és egyszerű, polgári víkendházakat is, és egy dolog közös volt bennük: mind a Balatonra nézett, és ilyen kilátást nem mindenhol talál magának az ember.”
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
A türkizkék hegedűben Dávid Veron megint nyomoz, ezúttal egy eltűnt gyerek után, a szálak pedig egy Szászi Barabás nevű gyanús alakhoz vezetnek. Veron egy gazdag barátnője és egy sírkőfaragó társaságában indul neki a nagyvilágnak, és az út fontos állomása Balatonfüred, ami a bácskai kisváros és a magyar főváros után megint egy olyan terep, ahol a nyomozás mellett maga a közeg sem mindennapi: „Legnagyobb meglepetésére éppen az ellenkezőjét kellett tapasztalnia: mindhárman egyre nyugodtabban, egyre békésebben fogadták a sors döntését, és habár a Dede sorsa iránti aggodalmuk továbbra sem szűnt meg, lelkük hullámait elsimította a tóparti levegő, az előírásosan fogyasztott savanyúvíz, valamint a kényelmes kávézások a Grand Hotelt és a gyógyszalont összekötő, kellemes félhomályba boruló gyönyördében, ahol Veron (míg nyomozótársaira várt vagy a következő lépésen törte a fejét) végre végigolvashatta a Színek és évek Vasárnapi Újságban közreadott összes addigi folytatását is, és a tőle megszokott módon dühönghetett, hogy egy nála alig egy évtizeddel idősebb nő milyen kivételes, milyen újszerű hangon ír a női sorsról.”
Kristóf Attila: A csónakázó gyilkos
Jó negyvenöt éve jelent meg először a Magvető Albatrosz-sorozatában Kristóf Attila író-újságíró (civilben pedig Agota Kristof testvére) krimije, amelyre ma már nagy eséllyel csak antikváriumok polcain bukkanhatunk. Ebben a kötetben Dér Ádám ismét nyomoz, habár szívesebben nyaralna inkább, de nincs mese, cselekedni kell, hiszen a balatoni üdülő életét alaposan felforgatja, amikor a közeli nádasban egy holttest bukkan fel – majd tűnik el ugyanolyan váratlanul. Dér Ádám tehát nyomozó üzemmódra kapcsol, miközben szemünk előtt bontakozik ki a hetvenes évek balatoni nyaralásainak mikrokozmosza.
Kellei György: Az elátkozott villa
Kellei György a Balaton krimiírója, több regényét is a tó és vonzáskörzete ihlette. Az elátkozott villa címűnek például egy olyan festőművész az egyik központi alakja, aki visszaköltözik gyerekkora meghatározó helyszínére, egy Balaton-parti villába. Az idillt az egyre szaporodó gyilkosságok teszik tönkre, ami persze egy fordulatos nyomozás kezdetét is jelenti. Az azóta már megszűnt Népszabadság írta a könyvei kapcsán, hogy a krimi szabályrendszerének kardinális pontja, hogy a történetnek meg kell akadnia: „Kellei Györgynél a megakasztást a részletes táj- és helyszínleírások szolgálják. Siófok, Balatonfüred persze univerzális táj, az Velence is, a cél pedig az, hogy az alakok rokonszenves helyszíneken bukkanjanak fel. Tatay Sándor mondta, hogy ott kell mélyre ásni, ahol él az ember. Kellei György ezt a szabályt következetesen betartja”.
