Életének 76. évében meghalt Agota Kristof a Svájcban élő, francia nyelven alkotó világhírű, magyar származású író. Az írót neuchateli otthonában keddről szerdára virradóra érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Agota Kristof a kortárs frankofón irodalom egyik legelismertebb képviselője volt, idén márciusban nagy örömére a rengeteg külföldi elismerés (ADELF Európai Irodalmi Díj Alberto Moravia-díj, Gottfried Keller-díj, A Svájci Schiller Alapítvány Schiller-díja, Az SWR Legjobb-díja, Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért) után végre magyar elismerésben is, Kossuth-díjban részesült.
Agota Kristof 1935-ben született Csikvándon, gyermekkorát ott, majd Kőszegen töltötte. Édesapját, politikai okokból, több éves börtönre ítélték. Szombathelyen bennlakásos kollégistaként végezte el a középiskolát, mivel Kőszegen nem volt leánygimnázium. Érettségi után (1954) röviddel férjhez ment korábbi történelemtanárához.
1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrált, és Neuchatelben telepedett le, ahol öt éven át óragyári munkásként dolgozott. Itt tanult meg franciául. Első írásait - főleg verseket - magyarul írta és az emigráció lapjai, a t a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölték. Később áttért a francia nyelvre, mert hamar belátta, ahhoz, hogy írásai széles körben ismertek legyenek, azon a nyelven kell írnia, ahol él.
1987-ben jelent meg első regénye, A nagy füzet, amellyel hatalmas sikert aratott: Európai Könyv-díjban részesült. Ezt 1988-ban a A bizonyíték, 1991-ben A harmadik hazugság, 1995-ben pedig a Tegnap című regénye követte. regényei nemcsak a francia, hanem a német, a japán, a koreai eladási sikerlistákra is felkerültek. Trilógia címmel, 2006-ban megjelent, a fenti három regényt összefűző könyvét negyven nyelvre fordították le, a világ számos országában a kortárs irodalom alapművének számít. E szenvtelenül kimért, mondhatni férfiasan szikár prózanyelven megszólaló műve hetek alatt elfogyott, néhány hónap múltán már készült a színházi változata. Azóta számos magyar és külföldi társulat állította színpadra komoly sikerrel ezt a megrázó, olykor szívfacsaró történetet, mely az ezredforduló emigráns irodalmának egyik kiemelkedő írása.
A 2004-ben megjelent és magyarul is olvasható Az analfabéta címet viselő könyve önéletrajzi írások gyűjteménye. A kötet írásai szimbolikus történetek: attól a stabil értékrendtől, hogy mindenki magyarul, tehát érthető nyelven beszél, egészen addig jut el, hogy a kivándorlónak, az alkotónak új nyelvet kell elsajátítania, mint egy tudatlannak, mint egy analfabétának, ahhoz, hogy létezni tudjon a világban. Agota Kristof francia nyelven alkotott, magyarul megjelent művei fordítások. 2011-ben Kossuth-díjat kapott, amelyet azért értékelt különösen nagyra, mert mindig is fontosnak tartotta, hogy a magyarok is elismerjék a munkásságát.
Agota Kristóf utoljára márciusban, a Kossuth-díj átvételekor járt Magyarországon, ekkor a Litera interjút készített vele. Az beszélgetésben a nyelvhez való viszonya, az alkotás folyamata és gyermekkori emlékei mellett arról is beszélt, hogy szeretné még megjelentetni fiatalkori magyar verseit francia fordításban is, egy kétnyelvű kötetben. Az interjú itt olvasható.
