Kovács András Ferenc: A vers többrétegű titok

Kovács András Ferenc: A vers többrétegű titok

December 30-án elhunyt Kovács András Ferenc, a kortárs magyar líra kiemelkedő alkotója, a negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja. De miért kapcsolódik olyan szorosan a színházhoz? Milyen színű tintákkal írta első költeményeit? Hogyan nehezítette meg a boldogulását a romániai titkosrendőrség? És mit mondott a számmániájáról? A vele készült interjúkból szemezgettünk.

Fotók: Valuska Gábor - Litera, Nagyvizit, 2020

sa | 2023. december 30. |

„Színházba és világba, valamibe beleszületni, az is külön, színes sors”

A szatmárnémeti születésű Kovács András Ferenc élete és pályája több ponton összekapcsolódott a színházzal, szülei révén már egészen kisgyerek korától, erről a Literának mesélt bővebben: „(a)pám ugyanis a bölcsészet, a magyar-francia szak elvégzése után az Utunk szerkesztőségében is dolgozott, az pedig akkoriban egy emeleten volt Elekes nagyapámék lakásával, ahol édesanyámat megismerte. Anyám már a színire járt, aztán tizennyolc évesen hozzáment apámhoz, és amikor a kolozsvári színművészetin végzett, akkor a teljes, nagyon fiatal évfolyam ’53 őszén, a rendező Harag György vezényletével elment Nagybányára színházat alapítani. Apám meg rögtön velük tartott. Aztán ’56 őszén az egész társulat átment Szatmárra, egy addig üresen, szabadon álló, régi színházépületbe. Én ’59-ben születtem, a színház miatt is éppen, már Szatmárnémetiben. Én vagyok az egyedüli, igazán szatmári a családban. Színes világ volt, ruhatárban nem aludtam ugyan, de nem volt ingerszegény a színházi környezet sem. Édesanyám, Elekes Emma, közismert színésznő volt, egyfolytában játszott. Édesapám, Kovács Ferenc, irodalmi titkár és dramaturg lett, de voltaképpen bölcs színházcsináló. Később, csak Harag elmenetele után kezdett el rendezni is. Nagyon klassz, sokszínű gyerekkorom volt. Vetődött az ember ide, vetődött oda, de érdekes, sokféle volt az összkép. A szüleim a színházba nem szerettek túl gyakran bevinni, de hát sokszor elkerülhetetlen volt, közben nagyon vigyáztak, hogy oda ne szokjak.”

Meghalt Kovács András Ferenc költő
Meghalt Kovács András Ferenc költő

64 évesen elhunyt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, írja a Látó marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirathoz tartozó források nyomán a Transtelex.

Fotó: Valuska Gábor - Litera, Nagyvizit, 2020

Tovább olvasok

A szülők próbálkozása végül is kudarcosnak mondható, hiszen Kovács elmesélte, kisfiúként mennyit játszott a színházban, „(a) jelmeztárban szerettem járkálgatni, kalandorkodni díszletek között, de rendszeresen szétszedtem a csodálatos kelléktárat is”, majd később ő maga is dolgozott a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, illetve tanított is: „(k)ezdetben Tompa Gábor felkérésére az ő osztályában a rendezőket szeminarizáltam, aztán a teatrológia-szakon is a gyakorlati dramaturgiát tanítottam. Olyasmiket, hogy hogyan dolgozol a szöveggel, szerzővel, rendezővel, színészekkel, hogy hogyan írsz kritikát, hogyan nézel színházat, hogyan figyelsz, hogyan olvasod le az előadást, a működő darabokat, magát a színházi aktust, és hogyan látod, hallod, olvasod magát az embert és a világot.”

A szerepjáték Kovács költészetében is hangsúlyos, több alteregót választott vagy talált ki magának: „A költészet egyik meghatározó lényege maga a játékosság is, a költők általában játékos lények is lehetnek, mert a megszólalási módokkal, a nyelvvel és a szavakkal játszanak. De azért nem minden szerepből lesz rögtön alteregó is. Inkább helyzeteknek, vagy kissé pessoai értelemben vett »heteronimáknak« nevezném őket. (...) Nem biztos, hogy én találom meg ezeket a figurákat, inkább a versnyelv által, sokszor véletlenszerűen ők találnak meg engem, időről időre ők akadnak rám. 

A név, a nevek megsokszorozódásai és szétbontásai ők, egymásba is átjárnak egy vagy több szöveglabirintusban.”

Egyik fiktív alteregója, a dél-kaliforniai születésű Jack Cole pedig még Kovács ajtaján is megjelent: „annyi történt, hogy még ifjúkoromban dalszövegileg is kissé megirigyeltem egy bizonyos amerikai énekmondót, Bob Dylant, vagy később Leonard Cohent, meg közben más énekeseket is. És még a nyolcvanas évek elejétől sok Cseh Tamást, meg nyilván Bereményit is, hallgattunk. Mindig, mindenféle zenéket.”

És ha már alkotói szerepek és nevek, a Könyv7 rákérdezett arra is, két keresztneve közül melyik a kedvesebb neki: „Magamnak András vagyok. Édesapám paraszti családból származott, amelyben mindenki Ferenc volt, anyám ragaszkodott az Andráshoz.”

„Sosem készültem arra, hogy valamikor is »költő« leszek” 

Azt több interjújában is bevallotta, hogy nem készült tudatosan költőnek, inkább a költészet talált rá. A Könyv7nek elmondta, hogy „sok minden érdekelt, többek között a természettudományok meg a földrajz, ez látszik a lírámban, mert egy csomó állatos versem van, s még mindig ez a hobbim. Néha, amikor elkeseredem, azt mondom, jobb lett volna zoológusnak lenni, állatpszichológusnak, viselkedéstanásznak. A pályaválasztás azonban a legtöbbször nem tudatos, engem is az irodalom választott magának.

Az a létforma ragadott meg, hogy naponta a nyelvvel dolgozom, verset írok vagy olvasok.”

Persze az a körülmény sem elhanyagolható, hogy sok költő járt a szüleihez, úgy mint Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Szász János.

Kovács 1969-70-től kezdett írni, ahogy a Literának elmesélte, „(n)éha azért írogattam kis versikéket is, de csak úgy, mint egy kamaszodó gyerek. Egyszer éppen Illyés Kinga, a színésznő, a Török-Illyés Orsolya édesanyja, volt nálunk Vári Attilával – a szüleim után legelőször nekik mutattam meg titkolt kezdeményeimet. Volt egy nagy, zöld csíkos füzetem: rajzok, Shakespeare-idézetek, prózai művecskék, víg jelenetek is, és nagyon rossz versikék voltak benne halomban, csupa édesedő érzés, satnya szabadvers, vagyis hát szabadon szétomló önvallomások, szerelmi ömlengések.” Vári Attila aztán mondogatta is, hogy ő fedezte fel Kovácsot.

Ha az irodalmi hatásokat keressük, Kovács a korai kedvencei közt felsorolta Tóth Árpádot, Baudelaire-t, de szerepel még a listáján Keats, Byron, Shelley, Verlaine és Rimbaud, a magyarok közül Janus Pannonius, a nyugatosok és főleg József Attila. A tágabb világirodalomból Homérosz, Horatius, Dante, a vágánsok, a Carmina Burana, Shakespeare, Villon, Browning és T.S. Eliot. A kortársak közül meghatározó volt számára a francia líra és az avantgárd is. „Első próbálkozásaim a kötött-rímes formákkal párhuzamosan a dadaista-szürrealista szövegek voltak” – mesélte a Literának. 

„Zöld tintával írtam a szürrealista verseket is. Francia szokás, ha a fiatal Kosztolányit nem is számítjuk.”

Az interjúból az is kiderült, hogy az irodalmon túl nagy múzsája volt még Federico Fellini is.

Első műve, ami kvázi valódi nyilvánosságot kapott, A rózsaszínű csődör című szabadvers volt, ezt lila tintával írta, és provokatív gesztusként kitette az iskolai faliújságra. A tanárok sem az akciót, sem a verset nem értékelték, ám később mégis versíró diákként könyvelték el, az igazgató pedig megkérte, hogy írjon egy hazafias, pártszimpatizáns szöveget: „Ott ültem a hátsó padban, besütött a tavaszi nap, nézelődtem ki az ablakon, másfél óra múltán bejött az igazgató és a helyettese, a tudományos szocializmus szakos párttitkárnő, akkor közöltem velük, hogy én ilyen verset nem tudok. Szerelmes verset tudok, bármiről tudok, de én hazáról, pártról nem tudok verset írni. Mert azok nekem túl nagy és komoly témák.”

-

Az első, igazán komoly publikációt aztán az Ötödik évszak című, 1980-as kortárs fiatal költőktől válogató antológia jelentette Markó Béla és Gálfalvi György szerkesztésében – Kovácstól a Szigetlakók szerepelt benne.

Későbbi alkotói fejlődéséről a Literának azt mondta: „(a)z avantgárd előjátékok után számomra nem is annyira döntés, hanem önkéntelen és természetes választás volt, hogy a hagyományos költészeti beszédmódok többrétegűségével valami kötöttebbet próbáltam, szerettem volna csinálni, lehetőleg valami mást, mint ami akkoriban a legfiatalabb korosztálynak a romániai magyar lírában is menőnek számított. 

Talán meguntam a kissé felhígított posztneoavantgárd eléggé helyi érdekű, kezdők számára szinte kötelező divatjait is.”

„A kötődéseim az egész romániai magyarságra kiterjednek”

„Életem első harminc éve diktatúrában telt el, mind cenzúrában, mind letiltásban részesültem, a diktatúrák működésének megfelelően.  Nem kérdés, hogy akkoriban mindez mindenkinél valamelyest alakította is a korszak költészetét. Alakította nálam is mindazt, amit úgyis megírtam volna. Abban az időszakban, amikor mindkét kötetemet és külön a verseimet is fel-feljelentgették, a publikálási lehetőségeimet korlátozták, hát akkoriban én is inkább főleg gyerekverseket közölhettem” – mondta a kultúra.hu interjújában. A Literának beszélt arról is, hogy a román titkosszolgálat a romániai magyarokat gyakorlatilag automatikusan nacionalistának és irredentának is tartotta. „Érthető, ha románul is mondom: Profesorul irredentist naționalist maghiar din Cristur. Ez volt az állandó »epitheton ornans«-om. Ez volnék én. Az irredenta, nacionalista magyar, az a székelykeresztúri tanár. Pár helyen a megyei vagy a bukaresti felsőbb szervek szíves figyelmébe is vagyok ajánlva, hogy ezt vagy azt meg kell akadályozni velem kapcsolatban, 

vagyis én vagyok az, akit nem szabad sehová sem odaengedni, nem szabad felvenni semmilyen szerkesztőségbe, de bármilyen helyre, bárhova sem.”

Többen próbáltak neki segíteni; Sütő András a marosvásárhelyi Új Élethez vitte volna, többen az ottani Színművészetire próbálták felvetetni tanítani. Végül az Igaz Szó című folyóiratból Markóékkal megcsinálták a Látót, aminek előbb a versrovatát szerkesztette, majd 2008 és 2019 között a főszerkesztője is volt. 

A Könyv7 interjújában felmerült a Magyarországra költözés lehetősége is, amire Kovács azt válaszolta: „Nem jutott eszembe, s talán azért sem, mert lehet, hogy máshova vágytam volna, Párizsba, Provence-ba vagy Toscanába. Vásárhelyről egy szép vidéki városba el lehet menni, de Budapest szívós dzsungelébe soha nem kívánkoztam. Különben is érzelmes ember vagyok, a kötődéseim az egész romániai magyarságra kiterjednek Szatmártól Udvarhelyszékig vagy Háromszékig. Ha hosszan vagyok valahol, honvágyam támad, hiányozni kezd egy íz, egy hang, egy szó, egy utcasarok.”

„A zene a költészetnél több rétegű hangzás”

„A vers, akár a legegyszerűbbnek tűnő is, valami alapvetően elvarázsolt, elemelt látás, hallás, érzékelés és képzelet – mindenkinek külön poétika. A vers többrétegű titok, mindig és mindenkinek más és más. Koronként más az olvasóknak is. Mozgása, változása és kiterjedése is van. Mint egy spirál, széles sávokban tágul, növekszik, elkering, fut fölfelé. A »költői« nyelv maga is stilizáció, ritmikailag és hangzásilag is az. Ha kissé megemeled, attól lesz más, attól lesz egyedi, váratlan, meghökkentő és érdekes talán. Mert metaforákkal, oximoronokkal, tömören és titokzatosan hat. 

Valami titok, emlékezetes, feledhetetlen, erős hatás, hihetetlen vagy hirtelen, váratlan pillanat ragad meg olykor, annyi marad meg a versből, csap ki a verssorokból”

– mondta Kovács a Literának, a Könyv7nek pedig a gyerekeknek szóló versekről árulta el: „Csak egy picikét kell másként írni nekik, mint a felnőttben lakozó gyereknek. Kérdezték már többször, hogy miért vannak a verseimben a gyerekek számára nehéz szavak, vagy olyanok, amelyeket ők nem használnak. Ilyenkor mosolygok a bajszom alatt: mert az a szándékom, hogy a felnőtt is szórakozzon, a szülő, aki a kisebbeknek felolvassa a verset, ő úgyis elmagyarázza, amit a kicsi még nem ért.”

A Népszavának adott interjújából derült ki, hogy számmániás, és hogy szerinte a költészetnek (és a jó prózának) köze van a matematikához és a zenéhez is. Kovács versei kapcsán mindig felmerül a zeneiség, aminek apropóján arról beszélt, hogy ő ugyan nem tud hangszeren játszani, de a zene nyugtatja meg. Ahogy a kultura.hu-nak megfogalmazta: „A zene mindig életmentő, élvezet és menedék, mélység, mely fölemel. Gyerekkorom óta jelen van a mindennapjaimban. Szüleim rendszeresen elvittek a szatmári filharmónia koncertjeire. Valamennyi zenei hallásom is így, többé-kevésbé, de kialakult, ha hozzáértő tán nem is lehettem. Sokféle zenét hallgatok, lehetőleg naponta. Akár írás, szóval, hát munka közben is. Mindegyik más típusú zene, másért lett fontos nekem a régi, középkori és reneszánsz és a rengeteg barokk, posztbarokk, aztán Bartókig el, s még rajta is túl, de ha a klasszikus zenéről beszélek, Mozartot kell említenem. (...) A zene a költészetnél több rétegű hangzás. Mozart zenéje felnőtt, mélyült magasság. 

Talán az éteri, könnyed, el-elcsukló örömben rejlő, színjátszó szomorúság, a hangok harmóniájába beleérzett diszharmónia, a keserű derű és a megbocsátás muzsikája hat ilyen empatikusan.”

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Meghalt Kovács András Ferenc költő

64 évesen elhunyt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

...
Hírek

Bertók László Költészeti Díjjal tüntették ki Kovács András Ferencet és Láng Orsolyát

Előbbi az életműdíjat, utóbbi a kisdíjat érdemelte ki.

...
Beleolvasó

Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta - részlet

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

Újraolvasó rovatunkban ezúttal Virginia Woolf legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt poroltuk le, természetesen Tandori Dezső fordításában.

...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok? 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

...
Kritika

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

Alan Moore korszakalkotó képregényes legenda, ami nem gátolta meg abban, hogy páros lábbal szálljon bele az alkotókat kizsákmányoló iparba és az infantilis rajongókba. A Megvilágosodások a hét könyve.

...
Nagy

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Milyen birodalmi hagyományt folytat Putyin a nők elleni erőszakkal? Milyen színes történeteket rejtenek az Andrássy út házai? Milyen események vezettek a ma háborúihoz Izraelben és Ukrajnában? Hogyan fulladt vérbe az európai gőg Mexikóban?

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

A hét könyve
Kritika
Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van
...
Zöld

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

Litkai Gergely podcastsorozatának témája ez alkalommal a Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című kötet, amiről a szerzővel, Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal beszélgettek.

Hírek
...
Zöld

Orvos-Tóth Noémi könyvével van tele egy horvát könyvesbolt kirakata

...
Gyerekirodalom

Kormos Istvánnak avatnak emléktáblát az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárnál

...
Zöld

Az ír nomádok meséiben a pitypang napként ragyog

...
Hírek

Puskás Panni regényét jelölték az Európai Unió Irodalmi Díjára

...
Szórakozás

A Bábel megfilmesítéséről nyilatkozott Kuang

...
Hírek

Sally Rooney új regénye ősszel érkezik

...
Szórakozás

Még két hét, és felkelnek a márciusi ifjak

...
Beleolvasó

Képtelen nyomozás indul egy felszívódott kolléga és egy rejtélyes, könyvolvasó lány után

...
Hírek

Benedek Ágota Állva maszturbálok című könyve miatt kapott büntetést a Libri