Szeptemberben Párizsba beszökik az ősz, a srácok pedig elkezdik a sulit. De mivel telnek vajon a hónap második felére eső nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivál főszervezőjének a napjai?
Horgászstéget építek. Ez így nem pontos, mert nem szeretek horgászni. Úgyhogy csak egy stéget, amin ücsörögve nézhetem a vizet. A partról is lehet persze, de az mégiscsak más. A Holt-Tisza partján lakom, egy halott folyó medrében van a házam, ami egy költő számára megfelelő pozíció. A vizet bő éve leeresztették, a természetet kiirtották. Kivágták a túloldalon az ötvenéves fákat, valami holtágrehabilitáció okán. Viszont két-három hét múlva jön vissza a víz, és én még nem építettem meg a stégemet. Márpedig a szomszédok szerint, aki most nem épít stéget, az bolond: legalább a vaslábakat le kell betonozni, amíg száraz a meder.
Így párhuzamosan figyelem a fesztivál szervezését és pánikszerűen szervezem a stég lábazatát.
Éppen a PesText nyitónapján, a világhírű francia illusztrátor Rébecca Dautremer beszélgetése előtt hívtak a munkások, hogy elmérték a stég hosszát egy méterrel. Három négyzetméterrel nagyobb lett, maradhat? Álltam a PIM udvarán és eszembe jutott egy székely barátom mondása: a van miatt nem kell búsulni. Maradhatott. Különben sem volt választásom, két méter mélyen bebetonozták. Így legalább miénk lesz a legnagyobb stég a környéken.
Viszont nagyon jól van úgy, hogy nem a miénk a legnagyobb irodalmi fesztivál. A program idén nagyon letisztult és áramvonalas, mégis sokszínű és összetett. A szervezőcsapat minden tagja nagyon érti a dolgát, profin és elkötelezetten dolgoznak. Furcsa érzés, hogy nem pánikolunk, minden megy szépen a maga útján, ezért is van időm pánikszerűen stéget építeni.
Amikor először ültetek össze azzal a vággyal, hogy fesztivált rendezzetek, mik voltak azok a hívószavak, amelyek mentén dolgozni kezdtetek? Módosultak, változtak, bővültek-e azóta ezek?
Öt év. Öt évvel ezelőtt rendeztük meg az első PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivált. Persze ez sem igaz teljesen, mert hat évvel ezelőtt volt egy pilot verzió Így gondozd a kultúrád címmel. Sok jó irodalmi rendezvény, fesztivál volt már akkor is Magyarországon, ezzel együtt úgy éreztük, van tér egy olyan fesztivál számára, mely tisztán világirodalmi fókuszú. Az idő be is bizonyította, hogy remekül elférünk egymásban és egymás mellett.
Nekem akkor inkább egy nagyon laza, underground jellegű, összművészettel megfűszerezett irodalmi fesztivál járt a fejemben, ahol jót sörözhetek a horvát költőbarátaimmal. Első évben is voltak persze neves fellépőink, például Barabási Albert-László vagy Tibor Fischer, de nem mertem remélni, hogy később többek között Szorokin, Akunyin, Erlend Loe, Max Porter, Janne Teller, Mathias Énard, Sjón, Birgisson vagy Cărtărescu is vendégünk lesz.
Az Argó suttogása két utazásra hív: egy a II. világháború után az Északi-tengeren, egy az Aranygyapjú nyomában. Isteni és emberi idő, életerő és erőszak, régi és mai ideálok találkoznak és mérettetnek meg a kötet lapjain. Ez a hét könyve.
Tovább olvasokNagyon sok minden változott azóta, a cél viszont nem. Jó irodalmat hozunk el Magyarországra, olyat, amire a közönség is kíváncsi. Megtaláltuk a saját helyünket és profilunkat. A neves szerzők mellett felfedező jelleggel hozunk kevésbé ismert írókat is, közben nem csak a legújabb könyvekre koncentrálunk. Ezzel együtt a költők, műfordítók, illusztrátorok, képregényesek munkájának bemutatását is vállaljuk. A titkos cél pedig továbbra is az, hogy a vendégül látott külföldi írókat, könyves szakembereket összekapcsoljuk a magyar irodalommal, kultúrával.
Tavaly júniusban a pozsonyi BRaK irodalmi fesztiválon összefutottam egy szervezőtársatokkal, aki azt mesélte, megfigyelőként van jelen, és odahaza elmeséli majd nektek, mi az, ami itt jól működik, és mi az, ami döcög. Ezek szerint szemmel tartjátok a régió rokonrendezvényeit, a PesText szervezése pedig állandó nyitottságot, jelenlétet feltételez. Kialakult-e az elmúlt öt év során benned valamiféle rutin, ami segít átkapcsolni benned a fesztiváligazgatói, az olvasói és az írói szerepköröket?
Alap, hogy monitorozzuk a külföldi fesztiválokat, kapcsolatokat építünk, beszélgetünk külföldi szakemberekkel. Nyitottnak kell lenni, újítani, meg kell találni az úgynevezett jó gyakorlatokat. A saját hibáinkból rengeteget tanulunk, de azért kellemesebb mások hibáiból tanulni. Sok véleményt érdemes figyelembe venni, nem támaszkodhatom csak a saját olvasmányélményekre.
Nem egyszerű persze a különféle szerepkörök között átkapcsolni, de ha nem teszem meg, szembejön velem a valóság. Nekem sajátos ízlésem van. Még több szerzőt hívnék például a környező országokból, még több ismeretlen, kísérletező, furcsa, őrült alkotót. Mindenekelőtt jóval több költőt. Ugyanakkor a közönséget nem lehet mellőzni: sem nekünk, sem a meghívott íróknak nem jó, ha csak tíz-húsz ember van egy beszélgetésen. Az ismertebb nevek farvizén okosan be lehet csempészni az ismeretleneket is, vagy be lehet csomagolni őket a saját fejlesztésű összművészeti produkciókba.
Fotó: PesText fesztivál
Elvégre kezdettől a PesText vállalásai között szerepel, hogy a fesztivál ígéretes, a pályájuk első könyveivel már bizonyított külföldi szerzőket is Budapestre hív. A világsztárok idecsábítása sem lehet egyszerű dolog, de talán még nehezebb megtalálni a friss, aktuális hangokat. Kik segítenek nektek a fellépők listáját összeállítani?
A program kialakítása során erősen támaszkodunk partnereinkre is, hiszen nélkülük nem létezne ez a fesztivál. A hazai kiadók sok-sok jó, friss és ropogós szerzőt ajánlanak a figyelmünkbe. Természetesen kikérjük a magyarországi kultúrintézetek, nagykövetségek, külföldi fesztiválszervezők, könyvügynökségek véleményét, ahogy társszervezőként olykor a PKÜ szakemberei is ajánlanak a figyelmünkbe programokat. Olvasás nélkül viszont nem megy.
Szerencsére a csapat tagjai nagyon tájékozottak, szeretnek jó irodalmat olvasni.
Rokonszenves attitűd. Ahogy rokonszenves nekem az is, hogy amellett, hogy a világirodalom krémjéből mutat évről évre izgalmas szelekciót a fesztivál, azért a hazai utánpótlásra is figyel. Évről évre kiírtok ugyanis egy nyílt pályázatot, amelyre bárki küldhet verset vagy novellát. Idén Felhők volt a pályázat hívószava. Ha a beérkezett írásokra, illetve a hazai utánpótlásra gondolsz, borús-e vagy derűs-e a hangulat?
Hadd csapjam le a kérdésedben felpattintott magas labdát: viharos siker. A pályázatra idén is kis híján ezer szöveg érkezett be, ami indokolt rémülettel töltötte el az előszűrő zsűri tagjait. A pályázatot a névtelensége miatt szeretem: a zsűri nem a szerző nevéről, kizárólag a beérkezett szövegről mond véleményt.
Az utóbbi időben rengeteg íróműhelyt vezettem. Sok tehetséges és elkötelezett fiatal költővel találkoztam. Nincs okom borúsnak lenni. Mostanában intenzíven dolgozom a Nád munkacímű verseskötetemen. Ezzel párhuzamosan nagyon sok kortárs vagy félkortárs verset olvasok, hiszen az olvasás nálam része az alkotás folyamatának. A vers számomra nagyon fontos. Vers alatt inkább magyar verset értek. Olvasok természetesen nagyszerű külföldi költőket is, azonban a saját nyelvben, irodalomban, költészetben vagyok otthon, valahogy úgy vagyok összerakva, hogy a magyar vers közelebb áll hozzám. Ironikus egy nemzetközi fesztivál szervezőjétől, de hát ilyen a szerepjáték. Oda akarok kilyukadni, hogy még negyvenévesen is rácsodálkozom, milyen iszonyatosan jó verseink vannak.
Ami a fiatalokat illeti: olyan vagyok, mint a Muppet Show páholyából a két öreg. Sokat morgok, imádok vitatkozni a fiatal költőkkel, mégsincs okom borúsnak lenni. Nagyon sokat kapok tőlük, írásra inspirálnak. Vadak, öntudatosak és lázadók. Szóval minden rendben van.
Mégis, legyen: borús a kedvem. De csak azért, mert szeretem a felhőket, különösen a sötét, vad viharfelhőket.
Szeretem a veszélyes, viharos költészetet.
Francia illusztrátorok, műfordító workshop, Mathias Énard, Bridget Collins és egy csipet India. Igen sokszínű az idei fesztivál, a te olvasatodban mi az igazi fókusza?
A jó irodalommal, a jó világirodalommal való találkozás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Három Hollóban és a Millenárison.
Fotó: PesText fesztivál
Bár a PesText idén az ötödik születésnapját ünnepli, a viharfelhőkkel is dacoló optimizmusotokra jellemző, hogy a mostanra a fesztivál védjegyévé vált hétfejű hidrát teszitek a képzeletbeli torta tetejére gyertyák helyett. Ha hét kihagyhatatlan programot kellene felsorolnod az ideiek közül, akkor melyek lennének azok?
Jó ötletet adtál. Idén a PesText írópályázatának győztesei kézzelfogható díjat kapnak a fesztivál nyitóprogramján. Hidrát szerettünk volna adni nekik, de az bonyolult, ezért egy izgalmas térképet készített nekik Remsey Dávid, a fesztivál zinjének grafikusa. Viszont, ha megéljük a hetedik évet, mindenképpen meggyújtunk hét hidrafej formájú gyertyát a tortánkon.
A programból elsőként Brigissont emelném ki. Korábban már kétszer is elfogadta a meghívásunkat, de eddig sajnos nem tudott eljönni. Megírtuk neki, hogy három a magyar igazság, visszaírta, hogy
izlandi nyelven is van hasonló közmondás.
Úgyszintén nagyon várjuk Janne Teller, Bridget Collins, Mathias Énard és Nicholas Binge érkezését. Utóbbi azért is érdekes, mert sci-fi szerzőként híd a szépirodalom és a zsáner között. Nagyon várjuk őt.
Az első napon már megnyitottuk a Minden színben című, kortárs francia könyves illusztrációt bemutató kiállítást, ami egy hónapig lesz látható a PIM-ben. A zenei és színházi programok közül pedig Vecsei H. Miklós és előadótársai irodalmi koncertszínházát említeném. Ők Pilinszky János és Csoóri Sándor életművéből válogatnak a színház, zene, irodalom és performansz határterületein mozogva. Pátkai Rozina Petőfi-estje pedig azért lesz őrült izgalmas, mert külföldi és magyar képregényesek rajzolnak közben élőben. Tavaly ennek a programnak is viharos sikere volt…
