Kiss Edina: Az írás számomra életismeret

Kiss Edina: Az írás számomra életismeret

Szólamok a szívkamrából címmel jelent meg nemrég Kiss Edina harmadik kötete. A nyolc novellát tartalmazó könyv kapcsán spontán életmesékről, hétköznapi terápiáról ezerszer újjászülető szövegekről és a viszonylagos szabadságélményről is beszélgettünk a szerzővel.

Nyitókép: Fülöp-Vidosa Beáta

vn | 2023. december 02. |
Kiss edina
Szólamok a szívkamrából
Publicity Aim Kft., 2023, 167 oldal
-

A Kecskeméti Főiskola Tanítóképző karán szereztél diplomát, öt éven át dolgoztál pedagógusként, később pedig jógát oktattál. Ezek egytől egyig közösségi, interakciókat kívánó intenzív társas helyzetek. Szemben az írással, ami csendet és magányt feltételez. Mikor találtál rá az írásra és kik voltak a mestereid?

Az írás valamilyen formában mindig jelen volt az életemben, jóllehet, egy ideig csak rejtett módon. Már a főiskolás évek alatt írtam a suliújságba ‒ bár ma már nem merném senkinek megmutatni azokat a verseket ‒, a jógaoktatás mellett pedig szakmai cikkeket publikáltam. Fiatal anyukaként az esti lefekvés előtti mesélés volt a kedvenc időszakom, ami az első években spontán életmeséken alapult. Tulajdonképpen az aznapi élményeket ültettem át állattörténetekbe vagy egyszerűen csak más nevekkel, hasonló karakterekkel, rendeztem izgalmasabb formába a hétköznapi eseményeket. A gyerekek szívesen hallgatták, persze idővel, a fejlődés egy pontján rájöttek: „Anya, ez rólunk szól!”

Azt hiszem, akkor váltottunk mesekönyvekre.

A kreatív prózaírás alapjait Dr. Mezővári Gyula Íróműhelyében tanultam. 2018-ban és ’19-ben látogattam az újságíróként, főszerkesztőként és irodalmi mentorként ma is aktív „mgy” kurzusait. Ettől kezdve folyóiratokban és antológiákban is megjelentek novelláim. Az Égszínkék című első önálló kötetem 2020-ban jött ki. Ahogy ennek, úgy a következő két könyvemnek is Nádasi Krisztina volt a szerkesztője, aki az elmúlt években sokat segített a hangom csiszolásában.

A honlapodon olvasható bemutatkozásból lehet tudni, hogy számos önismereti módszert tanulmányoztál, és hogy folyamatosan fejleszted magad. Mit ad neked az alkotás?

Az alkotás ‒ legyen szó zenéről, táncról vagy írásról ‒ mindig természetes módon volt jelen az életemben. Egyfajta hétköznapi életterápiaként fogom tehát fel az alkotást, ugyanis úgy nőttem fel, hogy a művészetek gyakorlása a mindennapjaim része volt. Szóval ez számomra nem afféle választott út, hanem alapvető igény. A kreatív alkotói folyamatot – Nietzsche után – egyfajta arany ösvénynek tartom. Úgy gondolom, aki gyakran megfordul ezen az úton, az nagyobb ön- és életismeretre tehet szert. Ebből a két minőségből pedig – ha nem is közvetlenül – kirajzolódhat a viszonylagos szabadságélmény.

Az írás tehát a játékos, konstruktív öröm mellett az egyre pontosabb életismeretet jelenti nekem.

Mindhárom köteted novellákat tartalmaz, úgy sejtem tehát, hogy ez az a forma, ami a leginkább érdekel, ami a leginkább otthonos neked. Pedig nem könnyű műfaj ez. Kíváncsi lennék, a hazai és a világirodalomból kik a kedvenc novellistáid, kik azok, akiknek az írásai a legtöbb életismeretet közvetítik neked?

A magyar irodalomból Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Lázár Ervin és Tóth Krisztina novelláit olvasom legszívesebben, az utóbbi pár évben pedig Szabó T. Anna prózája is nagyon fontos lett nekem. A világirodalomból Csehov, Kafka, a kortársak közül pedig Alice Munro, Ljudmila Ulickaja, Olga Tokarczuk, Sandra Cisneros és a japán Murakami Haruki a kedvenceim.

Murakami egy japán kísértettörténettel melegített a Nobel-bejelentésre
Murakami egy japán kísértettörténettel melegített a Nobel-bejelentésre

A pár nappal ezelőtt, Tokióban tartott felolvasóesten a jó ideje az irodalmi Nobel várományosaként számon tartott szerző elmondta: fontosak számára a rémtörténetek, a Svéd Akadémia elismerésével kapcsolatos esélyeiről azonban nem beszélt.

Nyitókép: Andersen Award

Tovább olvasok

Tavaly jelent meg az Éteri hangok című hangoskönyved, amelyen az Égszínkék és az Étertánc novellái közül szólal meg jó néhány szöveg ‒ Hámori Gabriella, Péterfy Bori és Szinetár Dóra tolmácsolásában. Milyen élmény volt mások hangján hallani a történeteidet?

Mindhármuk munkássága fontos nekem, így aztán felemelő érzés volt az ő hangjukon visszahallani az írásaimat. Bízom benne, hogy az „olvasók” is ugyanezt tapasztalják, hiszen meggyőződésem, hogy minden történetnek a mesélővel, az olvasóval kezdődik a valódi élete. A novellák a kapcsolódáson keresztül kelnek életre,

éppen ezért a befogadói által minden történet ezerszer újjászületik.

A már emlegetett Éteri hangok tulajdonképpen válogatás, és ebből a szempontból az összegzés és egyszersmind a lezárás gesztusát is érzem benne. Mennyiben folytattad a lélektani motívumokra koncentráló, kapcsolatokról szóló, női szempontú elbeszéléseket, és mennyiben kínált számodra új utakat az idén novemberben megjelent Szólamok a szívkamrából című kötet?

Jogos a felvetés, de az Éteri hangok felvétele alatt mégsem volt bennem olyan cél, hogy lezárjak valamit. Egyszerűen csak ki szerettem volna próbálni a hangoskönyv műfaját. Az ötlet amúgy a kiadótól származott, hiszen 2022-re az olvasói és szakmai visszajelzések alapján már körvonalazódott, hogy melyek az első két könyvem leginkább sikerült történetei. Ezek kerültek fel az Éteri hangokra.

Amiatt sem érzem, hogy lezárult volna valami, mert ahogy te is említed, az új kötet novelláiban is fontos szerepet kaptak a lélektani folyamatok, vagy, ahogy én hívom ezeket: a belső ok-okozati viszonyok. Számomra sokkal fontosabb kérdés ugyanis, hogy mi zajlik belül, hiszen cselekedeteink, életvitelünk, hitrendszereink, választásaink energiatérképe többnyire láthatatlan. Ezeket a folyamatokat igyekeznek leleplezni a Szólamok a szívkamrából történetei.

Abból a szempontból viszont tényleg tapasztalható az előző kötetekhez képest némi elmozdulás, hogy hosszabbak lettek a novellák.

Gyakran hallani, hogy mostanság divatos női sorsokról, karakterekről írni. Meglehet, de azt gondolom, az elmúlt évszázadok férficentrikus rendszerei tükrében bőven van még mit egyenlíteni a mérlegen. A Szólamok a szívkamrából is többnyire olyan történetek gyűjteménye, amikben a női figurák igyekeznek visszaszerezni az erejüket vagy éppen rátalálni az önazonosságra. Gyakran sikerül nekik, de előfordul olyan is, hogy nem. Én mindig az első kimenetelnek szurkolok, és íróként csak akkor engedhetem meg, hogy a reménytelenség áldozataivá váljanak a hőseim, ha annak igen nyomós oka van.

A reménytelelenséget említed, és talán ide kapcsolható, hogy Dr. Béres Judit a fülszövegben terápiás novelláknak nevezi a Szólamok a szívkamrából szövegeit. Mivel az írásaidban számos szempontból előkerülnek határhelyzetek ‒ valóság és képzelet, ébrenlét és álom vagy éppen a kapcsolati dinamikák kapcsán –, az is érdekes lehet, hogy a legfrissebb novelláid az olvasó vagy inkább a szerző számára kínálnak gyógyulást?

Az olvasónak a legtöbb irodalmi mű eleve gyógyulást kínál, vagyis az olvasásnak – ahogy az írásnak is – nem elhanyagolható terápiás hatása van. Oka van, ha együttérzünk egy karakterrel, de annak is, ha nem tudunk vele azonosulni valami miatt. Vannak témák, amiket nehezen engedünk magunkhoz közel, és olyanok is, amiket eltartunk magunktól ösztönösen. Számomra roppant izgalmas ez, és ezért voltam nagyon boldog, amikor az első két kötet kapcsán visszajutott hozzám a hír, hogy terápiás csoportokban és olvasókörökben is használják a történeteimet. Az irodalomterápia iránti érdeklődésem hozott össze Dr. Béres Judittal is, és hatalmas megtiszteltetés volt, hogy elvállalta az új kötet borítójára szánt ajánló megírását.

Kérdezted az író szempontjait is. Itt fontos, hogy meg kell különböztetni a terápiás írást, ami önmagában még nem feltétlenül szépirodalmi kategória és nem is az a célja, hogy szélesebb fórumra kerüljön. Ilyen esetben épp a még meg nem dolgozott érzelmi töltet gátolhatja a művészi értékkel való felruházódást.

Ezen írások célja nem az esztétikum, a forma és stílus valamiféle rendezettsége, hanem csupán a nyers trauma kivezetése.

Ugyan éles határok nincsenek, de szerintem saját traumatikus élménnyel dolgozni csak jó pár év elteltével lehet. Bár nem rólam szólnak a novelláim, de egy-egy téma feldolgozása számomra is mélyebb megértést, analízist jelent. Mint minden író, én is dolgozom „hozott anyagból”, még ha időnként ez csak nyomokban tartalmaz is saját élményeket. Hiszek abban, hogy nem kell feltétlenül minden fájdalmat vagy örömet a sajátunkként átélni ahhoz, hogy a téma számunkra inspiráló legyen. Talán a kollektív és transzgenerációs tapasztalatok miatt is sok kérdés, félelem vagy éppen motiváció van bennünk egy-egy téma iránt akkor is, ha nem éltük azt át közvetlenül az adott helyzetet. Szerintem mindenesetre ennél is izgalmasabb kérdés az, hogy mennyire szól a novella az olvasóról, és mennyire tudja őt megérinteni.

Szponzorált tartalom

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Ulickajának ötven évig kellett várnia, hogy észrevegyék [Visszapillantó]

Visszapillantó-sorozatunkban ezúttal Ljudmila Ulickajáról készítettünk portrét, 2013-ban ugyanis Örökbecsű limlom című kötetével a top50-es listánkra került. 

...
Kritika

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

Az irodalmi Nobel-díjas Alice Munro novellái a hétköznapok egyhangúnak tűnő szövetét bontják meg, hogy megmutassák a drámait az átlagos sorsokban, életekben. A hét könyve a Valamit el akartam mondani, melyből kiderül, hogy a rendes házak falai között is súlyos poklok rejtőzhetnek. 

...
Hírek

Murakami Haruki azt kéri, ne rombolják le íróvá válásának helyszínét

A japán író azt kéri, ne tegyék tönkre a Jingu stadiont, ahol elhatározta, hogy író lesz.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

A hét könyve
Kritika
Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van
...
Zöld

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

Litkai Gergely podcastsorozatának témája ez alkalommal a Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című kötet, amiről a szerzővel, Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal beszélgettek.

...
Zöld

Peter Attia: a ránk leselkedő betegségek az apokalipszis lovasai

A hosszú élet nem a sorson vagy a géneken múlik: te is tehetsz érte ‒ tartja a világhírű orvosszerző, Peter Attia. Vedd fel a harcot te is, hogy elkerüld a diagnózis kimondását! Hogy hogyan? Olvass bele!

Szerzőink

...
Kiss Imola

A bántalmazás az irodalmi közegben sem az egyén ügye, hanem közös felelősség

...
Sándor Anna

Dűne 2: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

...
Kolozsi Orsolya

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

...

Megjavítani azt, ami elromlott: a szemlélet, amit újra meg kell tanulnunk // Repair

...

Kerber Balázs és Nemes Z. Márió: Mit kaphatnak a közösségtől a magányos odúlakók?

...

A sikert csak tisztességtelen úton lehet elérni?

...

Az endometriózis poétikus betegség, mintha erdő nőne a hasunkban

...

Kerber Balázs: A versnél érzem, hogy a szöveg akar valamit és nem én