Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

Alice Munro elbeszélései a hétköznapok unalmasnak és egyhangúnak tűnő szövetét bontják meg, hogy megmutassák a drámait az átlagos sorsokban, életekben. Azokat a sűrű, de gyenge szálakat fejtik fel, melyeket az ember a társadalom, a közösség elvárásai és véleménye alapján sző maga köré, és melyekkel el szeretné rejteni hiányérzetét, fájdalmait, csalódásait. Ezen a szöveten ejtett nagyon finom bemetszéseivel a szerző azt mutatja meg, hogy bár vágyunk az úgynevezett normális, átlagos életre, nem létezik ilyen. A tiszta udvarok rendes házainak falai között súlyos poklok, várakozással, hazugsággal, önáltatással teli életek rejtőznek. A Valamit el akartam mondani tizenhárom hosszú elbeszélése is egy-egy ilyen bemetszés, mely egyszer sem válik igazán tragikussá, csupán nyomasztóvá és nyugtalanítóvá, éppen ezért nagyon is ismerőssé. Ez a hét könyve.

Kolozsi Orsolya | 2023. május 15. |
alice munro
Valamit el akartam mondani
Ford. Kada Júlia, Park, 2023, 293 oldal
Alice Munro: Valamit el akartam mondani könyv

A kanadai író 2006-ban induló magyar életműkiadásának utolsó, tizenötödik kötete, a Valamit el akartam mondani valójában a szerző második könyve, mely eredetileg 1974-ben jelent meg. Alice Munro 2013-ban nyerte el az irodalmi Nobel-díjat, a svéd akadémia a „kortárs történetmesélés mesterének” nevezte a laudációban. Az akkor 82 éves író azért örült különösen az elismerésnek, mert azt remélte tőle, hogy ráirányítja a figyelmet a novellára, melyet fontos, önálló műfajnak tart, nem pedig pusztán a regényhez vezető előszobának. A rövidpróza melletti elkötelezettségét mutatja, hogy ő maga egész életében elbeszéléseket írt (kivétel ez alól egyetlen kisregénye, az Asszonyok, lányok élete), bár novellái jellemzően hosszúak, 15-40 oldal közöttiek, és olyan sűrítettek, hogy szinte mindegyikből kibontható egy-egy regény: „Minden egyes novellája sokszobás kastély” – fogalmaz ezzel kapcsolatban a The New York Times egyik kritikusa.

Nincs ez másként a magyarul most megjelent kötetben sem, mely tizenhárom hosszú elbeszélést tartalmaz. Bár mindegyik hasonló kanadai kisvárosokban játszódik, témájukat illetően sokban különböznek. Van közöttük a testiséggel épp csak ismerkedő kamaszokról szóló történet (A talált csónak), van egy a házasság végét, a hűtlenséget bemutató írás (A spanyol hölgy), és van elbeszélés egy idős férfiról is, aki nehezen találja a helyét a folyton változó világban, és különös barátság köti egy fiatalabb fiúhoz (Vízen járás). Az egyik történet arról szól, hogy még a gyász nehéz pillanataiban sem találják meg az utat egymáshoz az emberek (Búcsúztatás), a másik arról, hogy az anya súlyos betegsége alatt is csak az egymás iránti gyűlölet, az irigység határozza meg a testvérek kapcsolatát (Megbocsátás a családban). Bár történik tűzeset (Hóhérok), mérgezés (Valamit el akartam mondani), autóbaleset (Búcsúztatás), de a kötetről mégsem mondható el, hogy dagonyázik a katasztrófában vagy a tragédiában.

Munrót a láthatatlan trauma érdekli leginkább,

az a halk, szinte észrevétlen, mégis az egész életre kiható megrázkódtatás, melyre jó példa a Hogyan ismerkedtem meg a férjemmel? című írás. Ebben egy nő meséli el fiatalsága történetének egy epizódját, kamaszkori lángolását egy pilóta iránt, aki elhagyja őt, ő pedig hozzámegy a postáshoz, akit hónapokon át mindennap lát, mivel epedve várja a pilóta soha meg nem érkező levelét. Mikor ráébred arra, hogy az ígért levél soha nem érkezik meg, racionális döntést hoz: „Egyszer aztán rájöttem, hogy vannak nők, akik egész életükben ezt csinálják. Csak várnak és várnak a postaláda mellett egy ilyen vagy olyan levélre. Elképzeltem, hogy megteszem ezt az utat napról napra, évről évre, és lassan megőszül a hajam, és azt gondoltam, hát én nem erre születtem. (…) Mindig azt meséli a gyereknek, hogy én jártam utána, azért ültem ki mindennap a postaládához, én meg persze nevetek, és ráhagyom, mert szeretem, ha mindenki azt hiszi, ami örömet szerez neki és boldoggá teszi.” Csak az olvasó értesül erről a traumáról, és az azt övező titokról, melyet az én-elbeszélő soha senkinek nem fed fel, és melyre egész házassága és élete épül. 

Az átlagos, hétköznapi emberek életét keresztül-kasul átszövő titok fontos összetartó motívuma a tematikusan széttartó szövegeknek. A titkok aztán nem is mindig bomlanak ki teljesen, sokszor csak sejtetve vannak. A kötet első novellájában (Valamit el akartam mondani) például ilyen titkokkal és tabukkal övezett probléma a mérgezés, és nem egyértelmű, hogy az írásban a feleség mérgezte-e a férjét vagy sem, és ha igen, ki tudott erről és ki nem. Az írások balladai szerkesztésmódja, a kihagyások, az elhallgatások nem mindig teszik lehetővé, hogy megfejthessük a titkokat, de ez is csak Munro légies realizmusát erősíti, hiszen a valóság titkai sem derülnek ki mindig, van, hogy egy életen, vagy akár generációkon át együtt élünk velük. A novellákban is így van ez:

sokszor épp csak egy pillanatra tárul fel a titkokkal terhes világ a félrelibbenő csipkefüggönyök mögött.

A múlt feltárásakor váratlan mélységek nyílnak, de épphogy belepillantunk ezekbe, már zárulnak is vissza, mert Munro hősei sosem vállalják a teljes szembenézést, éppen csak kinyitják titkaik szelencéjét, és már zárják is vissza, a múltból is csak mozaikdarabokat szednek elő, az olvasónak be kell érnie ennyivel. Ez a rengeteg hiány alapvető eleme a struktúrának, és a szövegek végén is megjelenik. Munro írásai a legritkább esetben végződnek csattanóval, nincsen a klasszikus értelemben vett megoldásuk. Ugyan mi is oldódhatna meg bennük? Minden visszakerül a maga helyére, a temetetlen múltból felhozott apró emlékek nem elegendőek a változáshoz, mindig, minden marad a régiben. „Milyen elkoptatott és szimpla álcákat, identitásokat ölt magára az ember, mire középkorú lesz” – mondja az egyik szereplő, de azt nem teszi hozzá, hogy ezekhez az álarcokhoz egy idő után mindenki jobban ragaszkodik, mint valódi önmagához. Pedig erről is mesélnek a szövegek, melyek nagyon sokféle nézőpontból (sokszor egy novellán belül is változik a perspektíva), sokféle hangon, változatos narrációs technikákkal mesélik különböző történeteiket, melyek mégis valamiféle közösbe futnak össze. 

A Valamit el akartam mondani szövegei leginkább családi történeteket mutatnak be: házasságok, gyerek-szülő kapcsolatok, testvérek történetei íródnak a lapokon, majdnem minden esetben nők, lányok, öregasszonyok nézőpontjából. A női nézőpont nagyon erősen köti össze ezeket a tematikusan széttartó írásokat, melyek között az ambivalens nővéri kapcsolat tűnik még hangsúlyos, többször visszatérő témának. A nyitó elbeszélés (Valamit el akartam mondani) egy felnőtt testvérpár története, ahol az elbeszélő az Et és Char között húzódó, soha meg nem nevezett ellentét gyerekkori gyökereit keresi. A nagyobbik lány maga a szépség, az elegancia és a kivételesség, míg a kisebbik szürke egér csupán. Gyerekként és felnőttként is látjuk őket, az idősíkok egymásra vetülnek, és a szilánkosan elmesélt történetben egy hatalmas szerelem, egy házasság, a féltékenység és a mérgezés is szerepet kap. A múlt és a jelen egymásra rétegzése, az idősíkok váltakozása bevett eljárása az elbeszélőknek, akik mindig a múlt felől vizsgálják a jelent, melynek fájdalmai szinte mindig a gyerek- vagy ifjúkorig nyúlnak vissza.

Munro szövegei bonyolult (mégis hétköznapi) erkölcsi helyzeteket mutatnak be, lelki konfliktusokat, vívódó hősöket állítanak az olvasó elé, de soha nem mondanak ítéletet. És annak ellenére, hogy a szereplők mindig bogozni kezdik a szálakat, sosem érnek a végére – talán mert nem tudnak vagy nem is akarnak kibontani semmit, életüket meghagyják a kibogozatlanságban. A kanadai író pedig nem ítélkezik, nem von le tanulságot, nem rendezi el a hősök életét, éppen ezért a legtöbb szöveg nyugtalanítóan, megoldatlanul visszhangzik tovább az olvasóban akár napokon keresztül. Ez segít abban is, hogy a befogadó legalább egy időre ki tudjon lépni saját nézőpontjából, saját ítéletei közül.

Milyen nehéz elképzelni az egyik életet, amikor az ember a másikat éli

– mondja az egyik elbeszélés hőse, Munro pedig mintha éppen azzal kísérletezne, hogyan lehet ezt mégis megtenni. Azt mutatja meg, hogy minden életút más és más, a szégyen, a titkok és az elhallgatások miatt nehéz belátni mások életébe, ezért nyugodtan félre is rakhatjuk az ítéleteket. Egyáltalán, hogyan érthetnénk meg más életét, mikor a sajátunkat sem értjük, teszik fel kimondatlanul is a kérdést a szövegek. A fentiek mellett a szégyen, az öregedés, a világból való kikopás és az önáltatás mind visszatérő és súlyos témái az elbeszéléseknek (és egyébként az egész életműben fontos fókuszpontok), mint ahogy az is, mennyire nem tudunk megváltozni, és nem tudunk változtatni a kapcsolatainkon sem. A novellák fontos „tanulsága” többek között az, hogy a menekülés az adott helyzetekből, a változás, az újrakezdés, a tiszta lappal indulás azért lehetetlen, mert képtelenek vagyunk szembenézni a hibákkal, az egykori történetekkel. Épp csak felhozunk valamit a múltból, de már ejtjük is vissza, jótékonyan, titkok segítségével takarjuk el nemcsak a világ, hanem saját magunk elől is. Éppen ezért hiányoznak a nagy tragédiák is ‒ a szövet felfeslik ugyan, de az anyag megmarad, nem változik semmi. Különleges, finom és áttetsző, az emberben morajló tragédiáknak csak a csúcsát megmutató írások ezek, melyek azért kiválóan érzékeltetik a hatalmas, láthatatlan jéghegyet is a csúcs alatt. Munro már ebben az 1974-es kötetében összetéveszthetetlen látásmódot és hangot teremtett, melyet őriz azóta is, nem véletlenül mondja róla pályatársa Jonathan Franzen a következőt: „Az ​írók azon maroknyi csoportjához tartozik, akik eszembe ötlenek akkor, mikor azt mondom: az irodalom a vallásom.”

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Alice Munro hősei az idő múlásával küzdenek

Alice Munro irodalmi Nobel-díjas kanadai író, akit a kortárs novella mesterének is neveznek. Erős és sűrű elbeszéléseinek Ontario vidéki élete képezi fő témáját, stílusa és témái miatt kritikusai Csehovhoz hasonlítják. Olvass bele a Valamit el akartam mondani című kötetbe!

...
Nagy

Alice Munro az Üvöltő szelek miatt szeretett meg szomorú történeteket írni

Tavaly ünnepelte 90. születésnapját a kanadai Csehovként is emlegetett Alice Munro, aki 2009-ben elnyerte a Man Booker-díjat, 2013-ban pedig az irodalmi Nobel-díjat is. Tavaly jelent meg A Jupiter holdjai című kötetének magyar fordítása, amelyben a tőle jól megszokott egyszerű élethelyzeteken keresztül villant fel komoly problémákat. Portré.

...
Hírek

"Alice Munro minden novellája felér egy regénnyel"

A hétvégén ünnepelte 90. születésnapját 2013 irodalmi Nobel-díjasa, Alice Munro, fordítója, Lukács Laura pedig a Nyugati tér blogon köszöntötte.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

A hét könyve
Kritika
A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról
...
Nagy

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

A pszichológiát és a sötét rejtélyt kiválóan ötvöző krimi, A doboz után a héten került a boltokba A szekta, Läckberg és Fexeus közös regénytrilógiájának második része. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzőpárossal.

...
Nagy

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

George Byron mindent megvalósított, amit egy romantikus költő ismérvének gondolunk. Halálának 200. évfordulóján tíz érdekességet gyűjtöttünk össze a lírájáról és a botrányairól.

Szerzőink

...
Kolozsi Orsolya

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

...
Vass Norbert

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

...
Vass Norbert

Milyen apa volt Hemingway?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Miért hasonlítanak a roma mesék a kortárs versekre?

Hogyan mozgatnak meg egy kortárs költőt a roma mesék? Miben fedez fel hasonlóságot az archaikus történetek és generációja meghatározó irodalmi témái között? És miképpen válik a mesékből költészet? Veszprémi Szilveszter cikkében a Vijjogók munkacímű verseskötetéről mesél.

...
Nagy

Mit szeretnek az emberek a kihalt Balatonban? Ebből az albumból megtudod

Bartha Dorka kötete a Balaton-part eltűnőben lévő épített örökségét és múlhatatlanságát mutatja meg. A történész-újságíró szerzővel egy nyikorgós Csepel bringáról, fotózásról, történetek utáni kutatásról, illetve a déli part felfedezetlen értékeiről beszélgettünk.

...
Nagy

Milyen apa volt Hemingway?

A Nobel-díjas Ernest Hemingwaynek Papa volt a beceneve. De vajon hogy osztotta be az idejét, ha az írás és az apai teendők között kellett választania?

...
Nagy

Orsós Julianna: Mariella Mehr erőt kovácsolt a szenvedéséből [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Orsós Julianna Mariella Mehr regényét választotta.

...
Kritika

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – Zsigó Jenő a Tények és tanúk sorozatban

Zsigó Jenő a magyarországi cigány mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakjaként évtizedeken át dolgozott a hazai közéletben. Életinterjú-kötetén keresztül egy elkötelezett, soha meg nem alkuvó ember munkásságát ismerjük meg.

...
Nagy

Ayhan Gökhan: A fal című regényben a kívülállóság markánsan képviselteti magát [ROMA IRODALOM]

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából írók és kutatók ajánlanak olvasmányokat a roma irodalomból, melyek reflektálnak a reprezentáció kérdéseire is. Ayhan Gökhan Marlen Haushofer egyik regényéről írt.