A Kassák Lajos költészetének szentelt Vers-est bevezetőjében a hat évtizedes pályáját Aczél Géza, a költő monográfusa igyekszik összefoglalni, és nem kevesebbet állít, minthogy

Kassák nemcsak művész, hanem a „magyar avantgárd pápája” is volt.

Az autodidakta alkotó, az angyalföldi gyári vasmunkás, a pénz nélkül Párizsig gyalogló életművész maradandó impulzusokat adott a magyar művészetnek és sokakat inspirált. Az életműve rendkívül szerteágazó, hiszen egy személyben író, költő, teoretikus, kritikus, újságíró, szerkesztő, festő, grafikus és tipográfus is, aki fontos folyóiratokat hoz létre (Tett, Ma, Munka). Aczél kiemeli, hogy bár Kassák esztétikai megítélése ellentmondásos, nem lehet tőle elvitatni azt, hogy azzal a korabeli európai ízlésváltással, amit az avantgárd jelentett, a magyar irodalomban ő kereste leginkább a szinkront, és azt sem, hogy egyértelmű remekművek is kikerültek a keze alól. Ilyen például az esten is elhangzó A ló meghal a madarak kirepülnek című hosszú, szintézisteremtő költemény, vagy az Egy ember élete című önéletrajzi prózasorozat. Aczél kiemeli, hogy a monumentális életműből válogatva először majdnem négy órányi anyagot szedett össze, ezt később nehezen, de csökkentette (elmaradtak például a röpiratok, a naplók, a kritikák), így jött létre az est végleges változata, melyen Mészáros Máté és Fullajtár Andrea, valamint színművészetis hallgatók tolmácsolták a választott műveket. Az Eposz Wagner maszkjában, az Óda 1948, a Mesteremberek vagy az Egy ismeretlenhez című művek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a költő szoborba kívánkozó kemény arcélét és ehhez társuló aktív és kérlelhetetlen magatartását felidézzék. 

Egészen másféle habitus és egészen másféle líra Szép Ernőé, melyet Darvasi László, pályáját költőként kezdő prózaíró igyekszik értelmezni, és az írások közül is ő válogat. Rövid bevezetőjének lényege, hogy „Szép Ernő a testvérünk”, méghozzá „gazdag és bonyolult testvér”. A naiv, fecsegő, dalolgató költő képét szeretné árnyalni, megmutatni azt, hogy

Szép nem csupán egy bohém agglegényéletet élő kismester a század elejéről, hanem bonyolult, sokszínű, sokszor kegyetlen hangú alkotó.

Származása miatt 1944-ben például munkaszolgálatosnak hívják be, így a világ rettenetéről és borzalmairól is van tapasztalata, melynek iszonyatát az Emberszag című naplószerű krónikájában be is mutatja. Darvasi nemcsak a szerző ismertebb műveiből (Tinta, A falu éjszaka, Két vers, Hinta), de a róla szóló kritikákból is válogat, és saját Szív Ernő-tárcáival is gazdagítja az estet, melyen az Örkény Színház színészei (Für Anikó, Gálfi László, Mácsai Pál) működnek közre és interpretálják a verseket, prózarészleteket. Izgalmas előadásuk mintegy felhívás arra, hogy vegyük végre észre ezt a sok időre elfeledett szerzőt – vegyük komolyan, még akkor is, ha ő magát nem tudta komolyan venni egy percre sem.

A jelenleg is futó sorozat korábbi előadásai november vége óta online is elérhetőek és meghallgathatóak a MÜPA podcastjai között.

Borítóképünkön: Kassák Lajos