Soklépcsős folyamatként jellemezte a Nem vagy többé az apám című regény megírásához vezető utat Hidas Judit, amelynek kiindulópontja egy Literán megjelent írása volt, amelyet közvetlenül az édesapja halála után vetett papírra. Ekkor viszont még nagyon közel volt az apa halála, fel kellett dolgoznia a veszteséget, ezzel együtt viszonylag hamar tudta, hogy magát a témát jobban ki akarja majd bontani. A bemutatón ugyanakkor leszögezte, hogy az E/1. személyű cím nem jelenti azt, hogy könyve kizárólag önéletrajzi műként lenne olvasható, hiszen sok fiktív elem került bele. Hidas Judit hősnője valamivel fiatalabb a szerzőnél, ám nem nevezné regényét generációs történetnek. A nyolcvanas-kilencvenes évek meghatározó elemeit, melyek fel-felbukkannak a kötetben, saját emlékeiből hívta elő, illetve a korfestésben a férje is sokat segített.
Hidas Juditnak korábban az volt a benyomása, mintha a nők csak negatívan tudnának az apákról beszélni, különösen, ha elvált apákról van szó. A regényében ugyanakkor egy érzelmi kavalkádot akart megjeleníteni, és abba
több szempontot akart beemelni.
A regény hőse, Eszter, elvált szülők gyereke, akinek az édesapja – Winkler Nóra megfogalmazása szerint – a halálhoz vezető úton próbál meg sok mindent tisztázni. Az író szerint a felnövéshez a megbocsátás is hozzátartozik, ám elhangzott az is, hogy a botlások megbocsátásához az is kell a gyerekeknek, hogy azt a szüleik artikulálni tudják, ki tudják mondani.
Bár a regény egy zsidó család hétköznapjaiba vezeti az olvasót, Hidas Juditnak fontos volt, hogy ne a zsidóság legyen hangsúlyos, szerinte ugyanis a regényben megjelenő nagy érzelmi amplitúdók inkább a kiegyensúlyozatlanságból erednek. A zsidóság abból a szempontból volt fontos, hogy ha írnak róla, akkor sokszor a holokauszt idejéből ábrázolják, de ritkábban születnek könyvek a második-harmadik generációról. Szerinte ebben a régióban a politika valahogy mindig beleszólt a családok életébe, és ezt a hektikusságot próbálta a zsidó család életén keresztül megmutatni.
Winkler Nóra szerint bár Eszter és a szülei sok önfeledt pillanatot is megélnek, de több, látszólag feloldhatatlan, traumatikus mozzanat is kiolvasható a könyvből. Hidas Judit elmondta, hogy optimistán írta a regényét, mivel azt gondolja, ha az embernek szerencséje van és sokat foglalkozik vele, akkor ki lehet szállni a traumák sorozatából: „Eszter is elkezdi a saját életét élni, csak mire eljut az ember ide,
az sok drámával tud járni”.
A címválasztás nehézségéről szólva az író elmondta, hogy számos változat létezett, a szerkesztőt, a kiadóvezetőt és a barátait kérdezgette, mivel az előző könyvei címeivel nem igazán volt elégedett. Végül ő döntötte el, hogy ez legyen a végleges. Winkler Nóra szerint ebben a címben egyértelmű leszámolás van, mégis sok empátiát is tartalmaz. Előbbi megállapításra utalva Hidas Judit elismerte, hogy fennáll ennek a kockázata, a borítót tervező Féder Mártával viszont éppen ezt akarták ellensúlyozni, így a kép végeredményben összetartozást sugall.
