Schwechtje Mihály: Ballagási cipő

Schwechtje Mihály filmes és színházi munkáiról egyre gyakrabban hallhatunk és lassan szinte védjegyévé válnak azok a témák, ahol a generációs különbségeket és az abból fakadó nehézségeket, konfliktusokat dolgozza fel. A 2018-as nagyjátékfilmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) és legutóbbi kőszínházi bemutatója, a Gina is arra tett kísérletet, hogy életünk egyik legsűrűbb és egyben legszenzitívebb időszakáról, a tinédzserkorunkról mutasson meg valami elemien fontosat nekünk. Mindkét esetben szembesített minket azzal, hogy a szülő-gyerek kapcsolat sérülékenysége és terheltsége még a legjobb családokban is gyakori jelenség, ezeket pedig mindig valamilyen aktuális társadalmi alapprobléma fénytörésében mutatja meg. A Friss Húson a Robbanások szekcióban bemutatott rövidfilmje, a Ballagási cipő egy hosszabb történet próbafilmje, ahol szintén egy apa-lánya viszony rajzolódik ki, mindössze három jelenet alatt. A nemrégiben Ezüst Medve-díjjal jutalmazott filmrendező szakos hallgatót, Kizlinger Lillát és a tatabányai Jászai Mari Színház színművészét, Kardos Róbertet láthatjuk a rövidfilmben, pontosabban sokszor az arcuknak csak egy kis részletét, a profiljukat, vagy visszatükröződő, homályos arcéleiket látjuk, ezzel még nagyobb hangsúlyt fektetve a köztük zajló párbeszédekre, az elharapott és a ki nem mondott mondatokra. Schwechtje Mihály kisrealista alkotása életszagúan és hitelesen szól hozzánk, a tőle megszokott társadalmi érzékenységgel és az aktualitásokra való törekvéssel pedig most is az orrunk alá dörgöli a valóság egy fájdalmas szegletét. (R.B.)

A vetítések időpontjait IDE kattintva nézhetitek meg. 

Konkol Máté: Budapest, zárt város

A Friss Hús évek óta nagy hangsúlyt fektet az LMBTQ témájú alkotások bemutatására, a mostani Queer Dreams szekcióban pedig többek között Konkol Máté coming-of-age műfajú kisfilmjét láthatjuk. A cselekménynek ugyan része a homoszexualitás megélése (vagy nem megélése), de ennél egy sokkal általánosabb, generációs életérzést hordoz magában. A történet egy politikai felhangtól nem éppen mentes budapesti idegenvezetéssel kezdődik, majd a belvárosi éjszaka egy ikonikus helyén folytatódik. Az egyik pillanatban még boldogan táncolnak az Anna and the Barbies If you don't fit in, you know you never will című számára, majd ezt az önfeledt szórakozást hamar képes felváltani a részegen merengős út- és boldogságkeresés fájdalma és a fiatalok jövőkép-hiányának kritikája. A filmben megjelenő három fiatalt Katona Péter Dániel, Bíró Dominika Panna színészhallgatók és az angol Adam Wadsworth játsszák. (R.B.)

A film vetítési időpontjai ITT érhetőek el.

Sipos Bence: Valahogy így

Sipos Bence Valahogy így című 24 perces rövidfilmje a Válaszúton szekció versenyfilmje, ami lazán vagy egymáshoz sehogyan sem kapcsolódó jelenetekben tart nekünk tükröt a magunk kelet-európaiságáról, a mindennapjaink monoton, kiszámítható, mégis sokszor kényes, nevetséges, kisszerű, kellemetlen, vagy megmosolyogtató helyzeteiről. Néhány rész önmagában is képes egy teljes élettörténetet felvázolni, máskor pedig abszurd villanásokat látunk csak, a többi pedig a mi képzeletünkre van bízva. A helyszínek, tárgyak, fények, mozdulatok, zenék néhol ismétlődve bukkanak fel újra és újra, egyes szereplőket pedig más és más szituációkban és korszakokban láthatunk viszont. A filmben feltűnik többek között Andai Katalin, Csoma Judit, Dióssy Gábor, Gados Béla, Huzella Júlia, Makranczi Zalán és Várkonyi András, a legtöbbet viszont Hajdu Szabolcsot láthatjuk, akinek legutóbbi szkeccsfilmjének, a Békeidőnek mágikus realizmusa sokban hasonlít Sipos Bence alkotásához. (R.B.)

A filmet ezekben az időpontokban láthatják a fesztiválon. 

Nagy Borbála: Pannónia dicsérete

Mit kell feltétlenül beszerezni egy miniszterelnöki látogatásra? Hát a Nagy-Magyarország tortát, és a lehetőleg nem angol nevű gyümölcsfacsemetét, annál már a latin is jobb, főleg ha télvíz idején ültet az ember, ugye. A Berlinben élő Nagy Borbála német-magyar koprodukcióban készült 27 perces filmje lett 2020-ban a legjobb rövidfilm Németországban, most pedig a Friss Hús magyar versenyfilmjeinek Fura helyek című blokkjában látható.

Egy középiskolában járunk valahol Magyarországon, nem kell pontosan tudnunk, hogy hol, mert ennél magyarabb nem is lehetne: az ócska linóleumpadló és a jobb napokat látott lambéria közé beszorítva a kommunizmus óta jól ismert kis emberi játszmák zajlanak. A felnőttek szintjén a behódolás, a sunnyogás, a kibekkelős közöny és a megúszós jó-lesz-az-úgy mentalitás variációit látjuk. A kamaszok pedig a mindenkori kamaszcsatáikat vívják egymással és magukkal, miközben a hétköznapi árulási helyzetek sorát zongorázzák végig. Vajon beköpi Zsuzska a többi lányt, hogy piáltak az öltözőben? És Márti végül elmondja azt a patetikusan nemzetieskedő beszédet, ami ellen minden porcikája tiltakozik? A Pannónia dicsérete ott menetel a magyar politikai szatírák és a cseh újhullámos filmek nyomában, csak éppen előbbiek szájbarágós humora nélkül, mert ezeket az ismerős helyzeteket látva egyetlen viccnek sem kell elhangoznia, hogy kínunkban vigyorogjunk. Illetve mégsem, az egyébként elég szikár filmecske telitalálat mondata minden iskolai dolgozók egyik őstípusától, az értetlen, de azért beszólogatós menzás nénitől hangzik el: Te levágtad Erdélyt, bazmeg? Ha csak egyetlen filmet nézel meg az idei Friss Hús mezőnyéből, ez legyen az. És mellé olvasd újra József Attila Ars Poeticáját.

A filmvetítési időpontjait ITT találod. (S.A.)

Márton Dániel: Liga

“Mondjuk…” A mi utcánkban ez volt a varázsige, amitől a botokból csodálatos fegyverek, a galoppozásból táltos paripa vagy sárkány lett - vagy egyáltalán bármi, ami az aktuális kalandunkban éppen szerepelt. Mert hősök akartunk lenni, ott, a nyolcvanas években a házak között kalandozva. Mi felnőttünk, de a gyerekek nem változnak. Lehet, hogy már nem indiánok vagy vitézek, hanem most éppen szuperhősök, de a lényeg ugyanaz. Márton Dániel 23 perces rövidfilmjében négy kisfiú ered egy ellopott roller nyomába egy hegyi faluban. A fiúk nagyon komolyan veszik a szerepüket: Liga nevű szuperhőscsapatuk tagjai például csak teljes jelmezben, vagy hát felszerelésben jelenhetnek meg a találkozóhelyükön. Elmaradhatatlan tartozékok a köpeny és persze a maszk, amivel minden valamire való szuperhős védi az identitását. Két kissrác, Pisti és Félix viszont valami mást is elrejt az álarc mögött. A nyomozás közben kibontakozik kettejük családi drámája is: Félix apja elköltözni készül, Pistié börtönben, a fiúk belső feszültsége és fájdalma pedig kikezdi a barátságukat. Márton Dániel biztos kézzel vezeti végig ügyes kis gyerekszínészeit a filmen, a végeredmény pedig bájos és vagány egyszerre. Utóbbiról az a megoldás gondoskodik, hogy a szupererőt, illetve a gyerekek képzeletében játék közben megelevenedő részleteket animációs betétekkel, illetve rárajzolásokkal ábrázolták. A hollywoodi szuperhősfilmek kliséi, mint amikor az álruhás csapat letekint a hegyről a falura, vagy az összeszűkülő szemekről és az ökölbe szoruló kézről bevágott közeli felvételek egyszerre jópofa gegek, amikkel a rendező kikacsint a közönségre, de azt is jól illusztrálják, mennyire komolyan veszik magukat a gyerekek. Az eredmény pedig szerintem nagyon szépen leképezi azt, milyen volt annak idején játszani, és annyi kalandot megélni.

A Liga a Felnövésdi szekcióban versenyez, a vetítési időpontokat ITT találod. (S.A.)

A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál teljes programját ITT éred el.