1881. február 9-én, azaz pont 145 évvel ezelőtt halt meg az orosz irodalom egyik legnagyobb írója, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, aki lélektani és pszichológiai megalapozottságú regényeivel már a 19. században beírta magát a világirodalom legjobbjai közé, életműve pedig mai napig meghatározó sarokpontja a modern irodalomnak. Az író élete pont annyira nehéz és fordulatos volt, mint egyes könyvei: 27 éves korában letartóztatták, mert politikailag veszélyesnek tartották, később halálra ítélték és szibériai munkatáborba küldték. Hogy miként vált belőle mégis író, arról ebben a cikkben írtunk.
A Karamazov testvérek
A Karamazov testvérek Dosztojevszkij egyik kimagasló, ha nem a legjobb műve, egyben ez az író egyik utolsó alkotása is.
A történet szerint a Karamazov család váratlanul egy gyilkosság és bírósági dráma közepén találja magát, ami az apa meggyilkolása miatt robban ki. A gyanú három fiára terelődik: Dimitrij az ösztönök és szenvedélyek, Ivan az intellektus és kételkedés, Aljosa pedig a hit és alázat megtestesítője.
Különböző sorsok megannyi problémával, vággyal és küzdelemmel, amelyek egy közös érdek miatt összekeverednek az orosz történelem és társadalom zúgó kavalkádjában.
A kötetet olyan írók méltatták, mint Mészöly Miklós, Sigmund Freud, James Joyce és Orhan Pamuk. Ebben hangzik el a híressé vált mondat is: „Ha nincs isten, akkor mindent szabad”.
A játékos
Az orosz írónak nem kell egy nagyregény, hogy maradandót alkosson. 1866-ban mindössze egyetlen hónap leforgása alatt megírta az egyik leghíresebb kisregényét, A játékost, amely a szerencsejáték, a szenvedélyek és a méltóság kérdéseit dolgozza fel. A középpontban egy intelligens, művelt, több nyelvet beszélő férfi áll, aki minden más emberhez hasonlóan önkénytelenül enged a roulette-asztal és a szerelem kizsigerelő csábításának.
Dosztojevszkij ritmikusan oldja egybe a kielégülés és sóvárgás, a méltóság és behódolás, szerelem és szerencsejáték kábulatba ejtő hatásait.
Nem mellesleg az író tudja, miről beszél, köztudottan szerencsejáték-függő volt.
„A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás” – vallotta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, aki éppen kétszáz éve született Moszkvában. Az évforduló kapcsán tíz izgalmas vagy épp meghökkentő momentumot emeltünk ki az író életéből.
Tovább olvasokA félkegyelmű
Vajon a tökéletes jóság és az odaadó, feltétel nélküli szeretet képes megmenteni az emberiséget? Van-e kiút a pénzéhes, kéjsóvár, erőszakos orosz társadalom számára?
Miskin herceg Dosztojevszkij egyik legeszményibb karaktere, egy minden tekintetben tökéletes ember – felsőbbrendű, nemes, aki krisztusi tulajdonságokkal rendelkezik. A világ szemében azonban egy bolondnak tűnik naiv világlátása és epilepsziás rohamjai miatt. Egy hosszas svájci szanatóriumi kezelés után érkezik vissza Miskin Pétervárra, ahol azonnal a figyelem középpontjába kerül, de bármennyire is próbálkozik, a lobbanékony Rogozsin és a kétes hírű, de gyönyörű Nasztaszja sorsát sem tudja jóra fordítani.
A félkegyelmű egy igazi látlelet az emberi természet legmélyebb kételyeiről és szenvedélyeiről, ahol a megváltás mindig a láthatáron van, de sosem jön el.
Egy nevetséges ember álma
Egy férfi visszautasítja egy kislány segítségkérését, aki haldokló anyjához akarja hívni, majd elhatározza, hogy öngyilkos lesz.
De miért döntött így? Mi húzódik a háttérben?
A kifejezetten drámai alapszituáció Dosztojevszkij egyik legfurcsább rövid történetének kezdete, ahol a különc férfi hosszas gondolkodás után egy ihletett és felemelő látomásban pillantja meg egy másik bolygón az emberiség fénykorát – talán olyan megindító formában, ahogyan semmilyen más szövegében nem látható. Ebben a kötetben sok más rövid történetet, kisregényt találhatunk az írótól. A történetekben hasonlóan furcsa alakokat ismerünk meg, akik életük egy-egy meghatározó fordulatánál állnak, amelyben a kisszerűség és a magasztos sors váratlanul fonódik össze.
Szegény emberek
Az író mindössze 25 éves volt, amikor 1846-ban első regényével, a Szegény emberekkel elindította az életművét. Ebben egy, a korban kifejezetten divatos szocialista regényt alkotott, amely leveleken keresztül mutatja be a címben is jelölt társadalmi csoport mindennapjait.
A regény a későbbi kötetek felől olvasva is izgalmas meglepetéseket tartogathat. Már a korban is világos volt, hogy Dosztojevszkijből egy nagyszerű író lesz, olyan érzékkel ábrázolja a mindennapi emberek tragédiáit, hogy azok kilépnek egyszerűségükből és misztikussá válnak.
Itt a magányosság, a csendes élet is ugyanolyan erővel üt át, mint egy ártatlan halála, mindkettőben ott az a megfoghatatlan csend, ami magában hordja a borzalom mélységeit.
