Edith Eva Eger: Senkinek sincs hatalma felettünk, csak önmagunknak

Edith Eva Eger: Senkinek sincs hatalma felettünk, csak önmagunknak

Lehet, hogy nem szeretjük a vírushelyzetet és kényelmetlennek érezzük, de ez csak ideiglenes és túl fogjuk élni – Edith Eva Eger (interjúnk ITT) szerint az utóbbit kell tudatosítanunk magunkban, hogy átvészeljük a mostani időket. A döntés és Az ajándék című bestsellerek írója az Auschwitzban átélt borzalmakról, pszichológusi pályájáról, a bizonytalanság okozta stresszről és az élet ajándékairól mesélt tegnap este a XI. Hősök Tere Karantén Szalonban, ahol Orosz Györgyi kérdezte őt.

Fotó: Jordan Engle

Forgách Kinga | 2021. április 21. |

A magyar származású Edith Eva Egert az utóbbi években az egész világ megismerte. Már majdnem kilencvenéves volt, amikor megírta A döntés című memoárját, amely rengeteg ember számára lett életbevágóan fontos olvasmány. A kötetben arról írt, mi tartotta benne a lelket a koncentrációs táborban, és hogyan tudta feldolgozni múltját a szabadulás után. Edith Eva Eger fiatalkorában tehetséges balett-táncos volt, ám karrierje derékba tört, amikor családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit elveszítette, ő azonban nővérével együtt túlélte a borzalmakat, Amerikába emigrált, és több évtizede klinikai pszichológusként segít másoknak a traumák feldolgozásában. A világhírű szerző és szakember tegnap este a Hősök Tere Karantén Szalon vendége volt, ahol Orosz Györgyivel arra keresték a választ, hogy miként lehet kezelni a mostani járványidőszakot, hogyan lehet elviselni a bezártságot és az elszigeteltséget.

Edith Eva Eger
A döntés
Ford.: Farkas Nóra, Open Books, 2021, 421 oldal
-

Edith Eva Eger a beszélgetés elején elmondta, a mai napig gyakorolja a szakmáját, mert nem hisz a nyugdíjban, így most is gyakran fordulnak hozzá súlyos traumákkal küzdő emberek. Azt is hangsúlyozta, hogy nagyon szeretne majd újra eljönni Budapestre, imádja a várost, a szíve és a lelke Magyarországon van.

Arra kérte a beszélgetés hallgatóit, hogy nézzenek rá az életükre, figyeljék meg magukat, majd döntsék el, mi az, amit el szeretnének engedni, és mi az, amit meg szeretnének tartani.

Az este során ezt a gondolatot többször is elismételte.

A pszichológus sokat beszélt a múltjáról is. Többször is hangsúlyozta, hogy nincs ideje arra, hogy áldozat legyen. Bár sokan úgy beszélnek róla mint holokauszttúlélőről, ő csak keresztül ment valamin, de nem azonos azzal, amiket tettek vele. Azt vallotta, soha nem fogja elfelejteni, ami történt, de nem is fogja tudni teljesen feldolgozni. Viszont mindannyian az áldozatok áldozatai vagyunk, ezért abba kell hagynunk mások hibáztatását. Nem szabad benne ragadni a haragban. 

„A megbocsájtás nem a másikról, hanem magamról szól.“

Edith Eva Eger
Az ajándék
Ford.: Mesterházi Mónika, Open Books, 2021, 195 oldal
-

A szakmájáról is sokat beszélt, azt mondta, ő a gyakorlati pszichológiában hisz. Szerinte figyelnünk kell arra, hogyan gondolkodunk, mert a gondolatainknak teremtő erejük van. Meg kell találnunk magunkban az önszeretetet és az öngondoskodást, rá kell jönnünk, hogyan lehetünk saját magunk anyukái. „A koncentrációs tábor az elmédben van, a kulcs a zsebedben.”

A pandémia szerinte időt, egyfajta szünetet ad nekünk, hogy megfigyelhessük magunkat, hogy ránézhessünk kívülről az életünkre.

Azt mondta, ő sem szereti ezt a helyzetet, ugyanakkor fontos tudatosítani magunkban, hogy ez csak ideiglenes. Ő megtanulta elfogadni azokat a dolgokat, amiken nem lehet változtatni. A koncentrációs táborban az embernek semmi felett nem volt kontrollja. Minden reggel sorakozniuk kellett. Azt mondták nekik, hogy aki nem érzi jól magát, annak nem kell sorakozni, azt kórházba viszik. De valójában nem volt kórház, csak a gázkamra volt.

Dr. Eger az életéről is sok mindent elmesélt. Elmondta, hogy a második világháború után hogyan szöktette meg a férjét egy gyémántgyűrű segítségével a börtönből. Beszélt arról, hogy az eredeti tervek szerint Izraelbe mentek volna, és már egy egész konténert odaküldtek (a férje gyárat akart alapítani ott), amikor mégis Amerika mellett döntöttek. Nehéz körülmények közt kezdtek új életet, de nem bánta meg, hiszen most ott van és ő Edith Eva Eger. Arról is szó esett, hogy nagyon sok idő telt el, mire beszélni tudott az Auschwitzban átéltekről, mert nem voltak szavai, amikkel elmesélhette volna, félt, hogy sajnálni fogják, vagy gyengének látják majd, ha ez kiderül róla. Már negyvenéves volt, amikor pszichológiát kezdett tanulni. Amikor azt tanácsolták neki, hogy tegye le a szakvizsgát, visszakozott, úgy érezte, ötvenévesen ehhez már túl idős lesz. „Így is, úgy is ötven leszel” – válaszolták neki és ez meggyőzte, azóta tudja, hogy soha nincs késő belekezdeni valamibe. Szerinte 

többnyire nem azt szoktuk megbánni, amit tettünk, hanem azt, amit nem tettünk meg.

Több évtized telt el, mire a múltjával szembe tudott nézni. Vietnámi veteránoknak próbált segíteni a poszttraumás stressz szindróma leküzdésében, amikor rájött, hogy nem tud segíteni, amíg ő maga tovább nem tud lépni. Ekkor döntött úgy, hogy visszamegy Auschwitzba. Testvére, Magda azt mondta neki, amikor ezzel előállt, hogy bolond és mazochista. Azonban nagyon jó döntésnek bizonyult. Soha nem tette túl magát a múlton, de elhatározta, hogy a jelenben fog élni, nem lesz a múlt foglya. A múlt csak azért fontos, hogy tanuljunk belőle, hogy ne ismétlődhessen meg többé.

A beszélgetés során többször is kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy figyeljünk a gondolatainkra, hogy milyen dolgokra fókuszálunk, mik a céljaink. A gondolatainknak teremtő erejük van, ezért fontos, hogy folyamatosan monitorozzuk, min gondolkozunk a legtöbbet. Szerinte csak mi uralkodhatunk az érzéseinken, a viselkedésünkön, a tetteinken, senkinek sincs hatalma felettünk, csak önmagunknak. Mielőtt elvitték őt Auschwitzba, az édesanyja azt mondta neki, hogy egyetlen dolog van, amit senki nem tud elvenni tőle, ez pedig az, ami fejében van. Szerinte az édesanyjának nagyon igaza volt, a legnagyobb erő a mentális erő. Sokan szokták kérdezni tőle, hogy hol volt Isten, amikor Auschwitzban volt. Ő úgy véli, Isten benne volt, a valódi foglyok pedig a fogvatartók voltak, nem ő.  

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

A túlélők, és nem az áldozatok vére folyik bennünk

...
Hírek

Edith Eva Eger: Magamat is és a magyarokat is általában nagyon jó túlélőnek tartom

Ősszel jelenik meg Edith Eva Eger új könyve, Az ajándék - 12 életmentő lecke a Libri Kiadónál. Az itthon is sikeres A döntés című könyve után valami praktikusabbal állt elő.

...
Hírek

Edith Eva Eger: Mindenben van valamilyen ajándék

A döntés című könyve szerzője videóban üzent az olvasóknak - szerinte minden élethelyzetben meg kell látni a lehetőséget, és ez alól a mostani sem kivétel.

Polc

Az undor kitörölhetetlenül ott van férfi és nő kapcsolatában

...

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

...

Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

...

A banalitások és az apokalipszis közé sodort minket a koronavírus-járvány

...
Olvass!
...
Beleolvasó

Mit szólna gyerekkori önmagunk, ha látná, milyen felnőttek lettünk?

Székely Szabolcs verseskötete, A beszélgetés története a felnőttkor dilemmáiról, meghasonlásairól mesél, és közben leszámol jó néhány illúzióval is. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nyolcvanéves nyomozók fejtik meg a nyugdíjasotthon gyilkossági ügyét

Az utóbbi idők egyik legnagyobb krimi szenzációja Richard Osman könyve, A csütörtöki nyomozóklub. A regény csak Angliában több mint egymillió példányban kelt el, Steven Spielberg pedig már le is csapott a filmjogokra. Olvass bele! 

...
Beleolvasó

Agatha Christie előtt tiszteleg debütáló krimijében Pavesi

Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul: kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal. Olvassatok bele Alex Pavesi új regényébe!

...
Beleolvasó

A partizánnők története gyökerestől megváltoztatja a holokausztról alkotott képet

Lengyel női ellenállók történetét meséli el Judy Batalion elképesztő könyve, amely teljesen új szemszögből mutatja be a holokauszt történetének egyik kevésbé ismert részét. Kik voltak a partizánnők? Miért felejtettük el őket? Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ki írja majd meg a nagy járványverset?

Vida Kamilla első kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány friss és izgalmas, ráadásul a versektől nem idegen az önirónia. Olvassátok el a Nagy járványverset a közetből!

...
Beleolvasó

Yasmina Reza felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon

Yasmina Reza Renaudot-díjas regénye, a Babilon arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét. Mutatunk egy részt belőle!

A hét könyve
Kritika
Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára
...
Gyerekirodalom

Jean-Claude Mourlevat: Ritkán teszem fel a kérdést, vajon tetszeni fog-e

Az Astrid Lindgren-emlékdíjas Jean-Claude Mourlevat olyan szerző, aki mindig mindenben a maga útját járja, akárcsak a szereplői, akik szintén öntörvényű figurák és gyakran kilógnak az átlag mesehősök sorából. A francia írót olvasásról, vizualitásról, meghatározó könyvekről faggattuk.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Wéber Anikó: Amikor a gyerekeket alkotásra ösztönzi a művem, akkor vagyok a legboldogabb

Nekem az írás szerepjáték is - mondja Wéber Anikó, akinek olyan ifjúsági könyveket köszönhetünk, mint Az osztály vesztese és Az ellenállók vezére. Új rovatunkban írásról, gyerekkori kedvencekről, iskolai versengésekről és történelmi regényekről is beszélgettünk vele.

...
Gyerekirodalom

Jean-Claude Mourlevat: Ritkán teszem fel a kérdést, vajon tetszeni fog-e

Az Astrid Lindgren-emlékdíjas Jean-Claude Mourlevat olyan szerző, aki mindig mindenben a maga útját járja, akárcsak a szereplői, akik szintén öntörvényű figurák és gyakran kilógnak az átlag mesehősök sorából. A francia írót olvasásról, vizualitásról, meghatározó könyvekről faggattuk.

...
Gyerekirodalom

Lázár Ervin 85 – A meseíró, aki a gyerekektől tanulta a legtöbbet

Nyolcvanöt évvel ezelőtt született Lázár Ervin, aki komolyan vette a meseírást, történeteit sokszor a gyerekei inspirálták, a nyelvvel pedig játszott és varázsolt egyszerre. A nagy meseíró alakját egykori interjúi révén és az Arcanum segítségével idézzük fel.