Nézzük a Bambit a dobozostévéken, vagyis az egyiken nézzük, mert annak hangja nincs, a másikon pedig hallgatjuk, mert azon a kép rossz. Így van ez a nagyfaternál, amióta az eszemet tudom, sötétbarna bőrkanapé az ablak alatt, és vele szemben a tévék, meg kellene javíttatni az egyiket, apám időnként felveti ezt neki, de ő csak legyint ilyenkor, minek kidobni a vérrel és verejtékkel összekuporgatott pénzt a nagy büdös semmire, ha egyszer remekül kiad ez a két félig működő Daewoo egy teljeset, jó, hát néha kicsit csúszik a kép, a meccs még a gólpassznál jár, amikor mi már a gólt is halljuk, na, és akkor mi van, összedől tán a világ? Bezoomol a kamera a festményszerűen megrajzolt erdőre, recsegve szól a lágy zene és dobozosan csivitelnek a madarak, a nagyfater szuszog a jobbomon, apám szuszog a balomon, ők inkább a Fradi-Újpestet néznék, csak hát megáldotta őket az Úristen egy ilyen született hisztigéppel, ez volnék én,
ma este is addig csináltam a balhét, amíg be nem került a kazetta a lejátszóba.
Nézzük a Bambit a dobozostévéken, nem ér le a kanapéról a lábam, rugdosom a sarkammal a bőrt, miközben megszületik a képernyőn a kisherceg, az anyja mellett alszik az odúban, és odasereglenek köré az erdő állatai, vajon az apja hol lehet, teszi fel a kérdést anyám a nappali ajtajából, vagy ez nálatok férfiaknál egyszerűen így szokás? Karba tett kézzel, kormos sütőkesztyűvel a vállán bámulja ő is a tévét a küszöbről, kisfiam, folytatja, azért te majd légyszíves ne menjél el átugrani a valakihez a valamiért, amikor a feleséged közli veled, hogy mindjárt elfolyik a magzatvíz. Kattog az ajtó fölött a kakukkosóra, a nagyfater szuszog a jobbomon, apám szuszog a balomon, hallottuk ezt a sztorit sokszor, és fogjuk is még, anyámban ez a tüske bennmarad a haláláig, nem lehet azt már kiszedi semmilyen csipesszel, mondjuk nem is nagyon próbálkozik vele senki, most sincs válasz a kanapéról, jelentős művész nem reagál, nálunk ez a férfi-ideológia a családban. Anyám ciccent még egyet, aztán bevágja maga mögött az ajtót, a nagyfater csak ezután kezdi el ingatni a fejét, jól bevásároltál nekünk ezzel a kurvával, fiam, mondja.
Nézem a Bambit húsz évvel később a laptopon, odagyűlnek az állatok az újszülött kisherceg köré, de az apja tényleg nincs sehol, átugorhatott a valakihez a valamiért, vagy csak kirakta otthonról felesége, esetleg jobb dolga akadt, fontos elintéznivaló a birodalomban,
valakinek uralkodni is kell.
Bambi a végén meghal, semmi másra nem emlékszem ebből a filmből, pedig másolta nekem a VHS-eket annak idején az apám becsületesen, megvolt otthon minden az Oroszlánkirálytól a Dzsungel könyvéig, a Hófehérkét meg többször is be kellett szerezni, mert tönkrement a kazetta, annyiszor megnéztem, egyszer még el is szöktem hazulról a nagyfater régi csákányával, terepjáróval kellett utánam jönnie a szántóföldekre, mi a túrós faszt képzelsz te, kisfiam, hogy csak úgy gondolsz egyet, és azt hiszed, hogy világgá szabad menni, kiabált velem a kukoricás közepén, én meg sértődötten mondtam neki, hogy akar világgá menni a franc, dolgozni indultam a bányába. De a Bambit is legalább tizenötször láttam, vékony hang, hosszú szempillák, félénk tekintet,
ilyen voltam én is, mint ez a feminin kisherceg, lányos fiú fiús apával,
aki az öltöztetős játékokat nyomja a Miniclippen a FIFA helyett, és pónikat kér karácsonyra, persze azok a levelek nemhogy a Jézuskához, de még apámhoz se jutottak el soha, bekapcsolt anyámnál az öncenzúra, tudta, hogy balhé lenne ebből, vagy csak nem akarta ő se, hogy buzi legyen a gyerek.
Nézzük a Bambit a plazmatévén, a kisöcsémnek nem ér le a lába a kanapéról, rugdossa a sarkával a bőrhuzatot. A jobbján szuszogok, apám a balján horkol, meccset akartunk nézni, ma van a City-Arsenal, de egy született hisztigép ez a gyerek, addig csinálta a balhét, amíg kikerestük neki Ncore-on a filmet. Kerek szemmel bámulja a képernyőt, még a szája is kinyílik egy kicsit, ahogy Bambi és az édesanyja menekülnek a hólepte tisztáson a vadászok elől, aztán a szájához kapja a kezét a lövés hangjára, nagyot dörren a puska az új hangrendszeren. Ezt megúsztuk, mama, mondja boldogan az árva kisherceg, aki még nem érti, hogy árva, kétségbeesetten keresi az anyját a hóesésben, de az apját találja csak meg, egy magas, félelmetes szarvas-sziluett jön vele szembe a fák közt, a mamád már nem lehet veled többé, mondja ez a sötét alak, gyere, kisfiam. Aztán többet meg se szólal, ezzel le is van tudva itt a gyász, volt anyuka, és most már nincs, se sírás, se temetés, a nagyfaternak se volt, a covid idején halt meg, valakik persze eltemették, de nekünk csak annyit jutott, hogy ittunk egy házi törkölyt az emlékére. Koccint, maszk lehúz, felhajt, és már megy is vissza az arc elé a szúrós textil, hogy ne látszódjon a fájdalomból semmi, apám mereven ül az asztal túloldalán, tartom magam én is, a húgom viszont sír, neki szabad. Később sem beszélünk erről a családi halálról többet, még az anekdotákból is kifelejtődik a nagyfater,
egyetlen-egyszer üt csak lyukat a gyász apám belső falain,
egy Pink Floyd cover-zenekar koncertjén lötyögök vele az A38-on, amikor sörrel a kezében átkarol a Comfortably Numb gitárszólója alatt, már nem is emlékszem, hogy milyen volt a szaga, súgja a fülembe.
Nézem a Bambit a laptopon, lángol a rengeteg, felcsap a magasba a tűz, felemészti ezt a mesevilágot. A vadászok meglövik a kisherceget, de rosszul emlékszem, nem hal meg a végén, bemenekül a folyóba, és a vízesés túloldalán ott várja őt a szerelme. Aztán jön a flash forward és a keretes szerkezet, megszületik tíz évvel később a következő kis herceg, gyülekeznek az állatok a szarvasodúnál, itt van mindenki, aki számít, egyedül az apa hiányzik megint, Bambi lekéste a szülést. Átugrott a valakihez a valamiért, hiába mondta neki a felesége, hogy mindjárt elfolyik a magzatvíz, vagy csak ki lett rakva otthonról, mert balhéztak épp, de még az is lehet, hogy egyszerűen jobb dolga akadt, valami halaszthatatlan, fontos elintéznivaló a birodalomban, valakinek azért uralkodni is kell.
