Három évvel ezelőtt az a szerencse ért, hogy személyesen is találkozhattam Csíkszentmihályi Mihállyal. A flow-elmélet atyja 84 évesen azért jött el Magyarországra, hogy bemutassa új könyvét, A futás örömét, amelyet tanítványával, Christine Weinkauff Duransóval közösen írtak, és amelyben azt vizsgálták, hogyan élhető át a flow sportolás közben. A sajtóbemutató teljesen kötetlen volt, Csíkszentmihályi egyszerűen csak leült az újságírókkal egy nagy asztalhoz és bármit lehetett kérdezni tőle, ő pedig – annak ellenére, hogy kilencéves kora óta nem beszélt az anyanyelvén – magyarul válaszolt minden kérdésre. A beszélgetésből főként az derült ki, hogy idősebb korában elsősorban a flow-elmélet gyakorlati alkalmazása foglalkoztatta, hogy miként lehet vele segíteni az embereknek, hogyan lehet konkrét problémákra alkalmazni.
Csíkszentmihályi Mihályból azon a napon sugárzott az életerő és az energia. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a flow-t nem kell tanulni, az már eredendően bennünk van, minden ember képes rá, sőt, azt is elmesélte, hogy ő hegymászással tartja karban a testét és tapasztalja meg a flow-t. Ahogy azt is többször elmondta, hogy bár az élet tele van nehézségekkel, a megpróbáltatások közepette is meg lehet tartani a pozitív életmódot és a reményt, és igenis tudunk jobb világot, jobb társadalmat teremteni, ha akarunk. Hitt abban is, hogy a pszichológiának és a társadalomtudományoknak ebben komoly felelőssége van, mert a jól megalapozott gondolatmenetek tényleg alkalmasak arra, hogy jobb életet teremtsenek az emberiség számára. Ő eszerint élt és ennek fényében végezte kutatásait.
Ha megnézzük Csíkszentmihályi pályáját, hamar kiderül, hogy ez az optimista életszemlélet és a tudomány erejében való hit volt az a két dolog, amely megalapozta a sikerét. A pozitív pszichológia képviselőjeként és egyik megalapozójaként ugyanis azt kutatta, hogyan lehetne teljesebb az életünk, hogyan lehetne több boldog élményben részünk. A flow fogalma ma már közismert, de Csíkszentmihályi Mihály elmélete nagy utat járt be, mire ilyen sokakhoz eljutott. A pszichológust már egészen fiatalon foglalkoztatni kezdte az állapot, amelybe a művészek alkotás közben kerülnek, ahogy az is, amikor más örömteli tevékenységek közben – legyen az sport, vagy bármilyen önmagáért végzett tevékenység – megjelenik a bevonódás, az elmélyülés érzése. Kutatásokat végzett és könyvet is írt a témáról a hetvenes évek derekán, de a nagy áttörést ez még nem hozta el számára. Már bőven hatvan felé járt, amikor a munkássága elkezdett széles körben érdeklődést kiváltani. 1988-ban egy kiadó felkérte, hogy írjon a flow-ról egy tudományos igényű könyvet. A Flow – Az áramlat című kötet életének fő műve lett, amely világhírnevet hozott számára, és amely rengeteg ember életére volt hatással.
A flow-elmélet mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy a legfontosabb az életben megtalálni, hogy mi az a tevékenység, ami örömet okoz számunkra.
Csíkszentmihályi úgy gondolta, amikor az ember flow-élményt él át, a bevonódottság állapotába kerül, az életünknek pedig ezek a legemlékezetesebb pillanatai, ezekért a percekért érdemes élni. A flow-t önmagában jutalmazó, autotelikus élményként írta le, ami azt jelenti, hogy ezekben az esetekben maga a tevékenység jelenti a jutalmat számunkra. A flow-hoz elsöprő örömérzet társul, úgy érezzük, birtokában vagyunk a képességeinknek, a figyelmünk pedig annyira leszűkül az aktuális feladatra, hogy elveszítjük közben az időérzékünket is, minden más gondolat, minden szorongás eltűnik. A flow eléréséhez a legfontosabb, hogy legyen előttünk egy konkrét cél, és hogy a kihívás ne legyen se túl magas, se túl alacsony. „Ellentétben az általános hiedelemmel, életünk legszebb élményei nem passzív, befogadó, ellazult állapotban érnek bennünket. (…) A legszebb pillanatok általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot” – írta könyvében.
Csíkszentmihályi Mihály egész életében kutatta a flow-élményt.
Az első, áttörést hozó műve után pedig még számos könyve megjelent, ezek közül több magyarul is olvasható (pl. Az öröm művészete, A kreativitás, A fejlődés útjai, A futás öröme, Tehetséges gyerekek – flow az iskolában, Jó munka, Életre hangolva, Kamasznak lenni, És addig éltek, amíg meg nem haltak). Írásai, kutatásai mögött mindig ott húzódott a flow-elmélet és az elképzelés, hogy a boldogságunkért mi magunk is tehetünk: „A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák – ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz”.
Csíkszentmihályi Mihály élete során számos díjat kapott, munkásságát Magyarországon is többször elismerték. A legnagyobb öröm azonban az lehetett számára, hogy a flow-kutatások töretlenül folytatódnak, hogy újabb és újabb tudományos eredmények támasztják alá a flow létezését. Facebook-oldalán rendszeresen osztott meg cikkeket a témában, az elmúlt időszakban is aktív volt. Csíkszentmihályi Mihály október 20-án, 87 évesen halt meg. Az utolsó napjait otthon, családja körében töltötte.
Nyitókép: Valuska Gábor
