A krimit a 19. század közepétől tartják számon, de gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Már a tragédiák is magukban hordozták a bűntények ok-okozati összefüggéseit, a társadalomkritikára való igényt, az emberi természet sötét oldalát. Az elmúlt csaknem kétszáz évben akadtak ikonikus nyomozók (elsősorban persze Sherlock Holmes és Hercule Poirot), akik szerzőikkel együtt örökre beírták magukat a műfaj történetébe, amit azóta is folyamatosan formálnak a trendek és a változó világ.
„A kétezres évek elején fontos fordulat volt a skandináv krimik sikere, ami globálisan nagy hatást gyakorolt a műfajra.
Félperifériális, vagyis nem centrális pozícióban található kultúrák, illetve nyelvek váltak láthatóvá, és ez felerősített egy már korábban megjelenő tendenciát. Mégpedig, hogy a helyszín nagy jelentőségű: a régió, a város ugyanúgy a történet alapvető eleme, mint maga a nyomozás. Sőt, a hely szinte jobban érdekli az olvasót, mint a bűntény” – kezdi dr. Kálai Sándor krimikutató, a Debreceni Egyetem oktatója.
Ahogy fogalmaz: az elmúlt évtizedekben a népszerű krimik hatására megerősödött a turizmus olyan városokban, mint például Edinburgh, amelyek fiktív bűnügyek helyszínei. Hozzáteszi: a skandináv krimi sikere nemcsak egyes régiókat helyezett fókuszba, de a fordítások elterjedését is segítette Európa-szerte. Nagy-Britanniában, valamint Franciaországban ugyanis a hatásuk nyomán kezdtek megjelenni például kelet-európai, lengyel, de akár horvát krimik is.
Attól, hogy krimi, még lehet kellemes
Miközben a krimik bizonyos típusaiban a mai napig nagyon fontos összetevő a társadalomkritika, a geopolitikai helyzet, a családon belüli erőszak, velük párhuzamosan a közelmúltban egyre népszerűbbek lettek az úgynevezett cozy krimik, amelyek ellensúlyozzák a noir sötét ábrázolásmódját.
Ahogy Kálai Sándor mondja, a cozy krimi a klasszikus Golden Age krimi újragondolásának is tekinthető: tehát az Agatha Christie-féle mintát követi, ahol egy zárt közösségen belül történik meg a bűntény. „Itt nem a bűnözéshez kapcsolódó súlyos társadalmi problémák kerülnek előtérbe, hanem az amatőrök általi nyomozás folyamatán van a hangsúly. A környezet kellemes, a detektív szimpatikus, ellentétben a szintén a 20. század elején megszülető hard-boiled műfajjal, ahol a nyomozó inkább cinikus, a hangvétel pedig kiábrándult” – magyarázza.
Ahogy a kutató fogalmaz: a krimi mindig is sorozatműfaj volt, ami a közösségi média világában a brandépítés szempontjából még inkább szerencsés az írók számára. A filmipar sem véletlenül nyúl a krimikhez újra meg újra: az ikonikus detektívek iránti rajongás ugyanis örök.
Mára persze a mozi és a streaming világa is visszahat az irodalomra.
„Több akciót, gyorsabb tempót is elvárhat az olvasó egyes műfajokban, hiszen a képernyőn egyre pörgősebb megoldásokhoz szokott. A cozy viszont továbbra is teret ad a lassúságnak: a fő vonzereje ugyanis, hogy jó elidőzni az általa teremtett univerzumban” – fogalmaz Kálai Sándor.
Patkó Ágnes és Kálai Sándor - Fotó: Köő Adrienn
Felszabadítja a krimit az olvasói legitimáció?
Bár Agatha Christie máig meghatározó – és még mindig ő a legtöbbet fordított szerző a világon –, a hozzá kapcsolódó hagyomány elnyomhat más fontos szerzőket.
„Szerencsére az új tendencia része a változatosság: ma már afrikai, ázsiai szerzők is láthatóvá váltak az európai piacon, Magyarországra sem csak angolszász krimik érkeznek, ez pedig azért is fontos, mert egy olyan műfajról beszélünk, ami az egész világon érzékenyen tud reagálni a társadalmi történésekre” – mondja Kálai Sándor.
Hozzáteszi: a cozy megerősödése mellett az új trendek része az is, hogy a modern technika másféle bűntényeket hozott magával. Bár annyit (szerencsére) nem tud változni a krimi, hogy mellőzze a holttestet vagy a gyilkosságot, egyre több a cyberbűntény, vagy a klímaváltozással, ökológiai problémákkal összefüggő nyomozás. A krimiműfaj megítélése kapcsán Kálai Sándor úgy véli, a hierarchikus kultúraszemlélet mára egyre kevésbé jellemző, bár hazánkban még nem tűnt el teljesen.
„A digitális kultúra magával hozott egy más típusú legitimációt: az olvasóét.
Jelentősége van annak, mit mondanak a BookTube-csatornákon, vagy épp mit írnak a blogokon, a szerző közösségi oldalán. Az olvasót pedig elsősorban nem az foglalkoztatja, hogy amit olvas, az »populáris« vagy »magas« irodalom” – teszi hozzá a szakember.
Fontos a téma, de a legfőbb kötődni a karakterekhez
Patkó Ágnes nem csupán krimiszerző – a Szekszárdi vörös alcímet viselő sorozat írója –, de krimiolvasó is. Könyvei a cozy műfajt képviselik, olvasóként viszont sötétebb történeteket is kézbe vesz, ha nem az erőszakon, sokkal inkább a jól megírt karaktereken és krimiszálon van a fókusz.
Szót is ejtünk róla, hogy mindketten szeretjük Robert Galbraith (azaz J. K. Rowling) Cormoran Strike-sorozatát, amely több száz oldalon át vezet el a megoldáshoz, miközben végig fenntartja a figyelmet. Rowling álnéven írt sorozata nem sorolható a cozy műfajba, de mindenképpen a populárisabb krimik táborát erősíti.
„Élethű és szerethető karaktereket ír, miközben arra is jól rátapint, mi érdekli a társadalmat. Bár a megítélése mára jóval megosztóbb, mint évekkel ezelőtt, a tehetségét nem lehet kétségbe vonni. A Strike-sorozat hetedik, előző részében például egy szekta kapcsán járta körbe a vakhitűség jelenségét, ami a közösségi média világára vonatkoztatva is abszolút aktuális. De a hatodik, Tintafekete szív című részben is valószínűleg a saját élményeire reflektált, amikor az online bántalmazást választotta fő témaként” – fejti ki az író.
Fotó: Pexels
A március elején megjelenő legutóbbi kötet, A fémjelzett ember szintén egy nagyon aktuális és húsbavágó jelenségről mesél (nem spoilerezek, mivel a kötet végére áll össze a bűntény valódi háttere).
„Rowling világa nem a cozy krimi műfaja, de közben úgy tartalmaz társadalomkritikát, hogy nem teljesen sötét.
Főként, mert a karaktereket mélységeikben hozza elénk, ezért szorosan kötődünk hozzájuk, szorítunk nekik” – mondja Patkó Ágnes, aki szerint a hosszú, száz oldalakon át felépített történet már eleve egy szűrőként működik. Rowling ugyanis nem köt kompromisszumot a megfogalmazás vagy a részletesség kapcsán. A könyveibe így az kezd bele, aki valóban időt szán rá, le tud hozzá lassulni, képes hosszan és részletekbe menően olvasni egy történetet.
A világpolitikai helyzet is erősíti a cozy népszerűségét
„Amikor legutóbb Kanadában jártam, végigsétáltam egy könyvesbolt krimirészlegén. Mindenféle típusú krimit megtaláltam, köztük csordultig tele a cozy crime polcok is” – mondja a szerző. Magyarországon erre még várni kell, de érezhetően egyre több olvasót behív a műfaj.
A cozy felé való nyitást a világpolitikai helyzet is még inkább előhívja.
„Nemrég a BBC foglalkozott a kérdéssel: ahogy sötétedik körülöttünk a világ, úgy nyúlunk egyre inkább a derűsebb krimikért, ahol a rejtvényfejtés izgalma adja a fő élményt, nem pedig a félelem vagy a borzongás” – fogalmaz Patkó Ágnes. Miközben számára nem kérdés: a könnyedebb hangulatú történetek sem feltétlenül mellőzik a társadalmi mondanivalót attól, hogy nem arra helyezik a legfőbb hangsúlyt. (Gondoljunk csak a cozy műfaj egyik leghíresebb darabjára, a Csütörtöki nyomozóklubra, ahol sok keserédes poén előkerül az öregedés, a magány, a romló fizikai állapot kapcsán.)
Ahogy ő érzékeli, a cozy műfajban még inkább fontos az olvasónak, hogy megismerje az (általában amatőr) nyomozót. Értse a múltját, a kapcsolatait, a traumáit, és menjen vele a saját személyiségfejlődése útján. Mindig vannak trendek, de az olvasóknak az írói hitelesség a legfontosabb. „Csak azért több akciót írni, mert globálisan nő az igény rá? Felesleges. Előbb-utóbb úgyis kibukik, ha valami csak kényszerből kerül bele a sztoriba” – véli az író.
Menekülés a valóságból
A krimik kapcsán jogosan merül fel az a kérdés is: hogyan fér bele a műfajba a többszöri újraolvasás, ha a rejtély kapcsán csak elsőre érhet minket meglepetés? A cozy crime, vagy a populárisabb krimik reneszánsza tulajdonképpen egészében erre az igényre ad választ.
„Szerzőként és olvasóként is tapasztalom: azért nyitunk ki egy krimit akár többször, mert egyszerűen ott akarunk lenni a világában, találkozni szeretnénk a fő karakterekkel, kötődünk a helyszínekhez. Ha a könyv nemcsak a bűntényről szól, hanem megbújik benne több más történetszál, ami elég érdekes, akkor az emberek újra meg újra leveszik majd a polcról” – foglalja össze Patkó Ágnes.
Nyitókép: Illusztráció forrása - pexels.com
