„Vége a vitorlásversenynek. Nekifeszülnek a színes spinnakerek. Felpöttyözik a tavat, legalábbis madártávlatból úgy látszik, mozdulatlan a víz. Szinte repülnek a hajók pár centivel a tó fölött, nem lehet betelni a látvánnyal. A vitorlavászonnak jó nagy hasa nő. Gyomor, amiben minden benne van, idegesség, izgalom és a megnyugvás is, a nyári kora délután jóllakottság érzése. Kis győzelmek és csalódások. Vattacsomók a hajók, hátszélben. Egyenlő tempóban haladnak, mintha a távoli kikötőből valaki távirányítaná őket, de nem.
Két lány és két fiú ül a hajón. Versenyen kívüliek, spinnakerjük sincs. A lányok vékonyak, akár a nádszál. A fiúk magasak és kigyúrtak. Ugyanabba az osztályba járnak. Néha elfordítják a boomot. Ilyenkor a lökéstől átlendül az árbóc. Irányt váltanak, és a szélnek megfelelően kormányozzák át a hajót egyik oldaláról a másikra. Tesznek-vesznek, megy a nevetgélés a fedélzeten. Nyári hétvégén annál több nem jut senkinek az osztályban, mint ringani a tó közepén, végignézni egy vitorlásbajnokságot távcsővel." Kiss Noémi: Vitorlák szélben (Balaton)
„A gyerekek zsivaja egyébként is külön, egyéni varázsa volt a Balaton minden szállodájának és penziójának. Üvöltöttek, bőgtek, nevettek, köhögtek, megfulladtak, lesültek vagy hánytak, de mindezt egyszerre, egy időben, ki ezt, ki azt." Szobotka Tibor: Megbízható úriember
„Egy ideig olvastunk. Böngésztük a parti térképet Zamárdi felé. Az unokatestvéreim egész nyáron a szökésüket tervezték. A nádason át mennének, ha lehűlne kicsit az idő. Keszthely felé akartak elevezni a gumicsónakkal. Onnan át a Kis-Balatonhoz. Ott él a kormorán, a kis kárókatona, egész csapatokban. A vidra és a réti sas. A nádasban fészkelnek. Ahol ragadozó van, ott hal is lesz hozzá. Fogasra mennek majd. Izzadtunk, a tervből persze semmi nem lett. Mondjuk, engem úgysem vittek volna magukkal. A kisfiúkat itthon hagyják, a lányoknak meg túl sok ott a szúnyog." Kiss Noémi: Klára néni csak feküdt a matracon (Balaton)
„Itt a Balatonon mindegyik gyerek undok, csak én nem, mert én vagyok a legkisebb." Janikovszky Éva: Velem mindig történeik valami