A társadalmi egyeztetés, sőt az egészségügyben dolgozók tájékoztatása nélkül meghozott törvénymódosítás a szívhang meghallgatásához köti a terhesség megszakítását. Az új rendelet sokakban felháborodást váltott ki, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány létrehozója, Mérő Vera és Péterfy-Novák Éva is azonnal reagáltak a módosításra közösségi oldalukon. Az Abortusztörténetek a Felhő Café Könyvek harmadik kötete, amelyben ötvenöt amatőr szerző meséli el, hogyan nézett szembe élete egyik legnehezebb döntésével. A történetek különböznek, hiszen más-más élethelyzetek, családi viszonyok és indokok állnak az elhatározás hátterében,
de a fájdalomban és a gyászban egyformán osztoznak.
A szerzők Péterfy-Novák Éva és Mérő Vera felhívására küldték el a kiadónak a történeteiket. Van aki saját néven, mások álnéven, illetve néhányan névtelenül írták meg a novellákat. Az Abortusztörténetek nem könnyű olvasmány, bátran és megszakításokkal kell olvasni, mert akár érintettek vagyunk, akár nem, lehetetlen külső szemlélőnek maradni. A Felhő Café Kiadó küldetése, hogy hangot adjon azoknak, akik korábban nem mertek vagy nem szólalhattak fel. A kiadó korábbi két kötetében is - Mérő Vera Lúg és a Trauma - 55 trauma/írás című könyvekben - a traumafeldolgozás áll a fókuszban nyersen és plasztikusan, de cseppet sem hatásvadász módon, és ez az Abortusztörténetekben sincs másképp.
Emberjogi aktivistaként Mérő Vera sem hagyta szó nélkül a szeptemberi törvénymódosítást. „Dühöt és tenni akarást érzek, ha igazságtalanságot látok” - mondta, majd hozzátette, hogy a Lúg című kötet kapcsán is ezért állt Renner Erika ügye mellé. Mérő Vera szerzői oldalán reagált a rendeletre, amihez sokan csatlakoztak. Hirtelen több mint száz történet zúdult rá, majd eldöntötte, hogy publikálja a szövegeket, mert fontosnak tartotta, hogy mások is megismerjék őket. A kötet ötletét Péterfy-Novák Éva vetette fel, amelybe a Mérő Verához érkezett történetek mellett a Péterfy Akadémia kreatívíró-kurzusain született szövegekből válogattak.
Az Abortusztörténetekben találunk olyan novellákat, amelyekben nemi erőszak áldozatául esett nők mesélnek a terhesség-megszakításról,
de olyat is, amiben azért került sor az abortuszra, mert a magzat nem volt egészséges. Minden történet megrázó, hiszen egytől-egyig az emberi élet kioltásáról szól, de olvashatunk arról is, milyen, amikor egy pár közösen hozza meg a döntést, ami akár erősítheti is a kapcsolatukat. „Ezek amatőr írások. Szerkesztőként csiszoltuk őket, mint a csiszolatlan gyémántokat, de mi sem tudtunk hideg profik maradni” - mondta Mérő Vera, és elmesélte, hogy ez a munka nekik is megterhelő volt. „Ezeket a történeteket nem lehet nem beengedni. Én átfolyattam magamon őket. Volt köztük olyan, ami padlóra vitt. Nekem rémálmaim voltak, Évának pedig hányáscsillapítóért rohantam a patikába”.
Önmagában már az is felháborodást keltett, hogy a rendelet-módosítás társadalmi egyeztetés nélkül született, de a Belügyminisztérium az egészségügyi dolgozókat sem tájékoztatta. „Olyan helyzetbe kerültünk, amihez nem kaptunk segítséget” - mondta Dr. Wafa Diána szülész-nőgyógyász, és hozzátette, hogy noha az új rendelet szívhang-törvényként híresült el, életjeleket másképp is be lehet mutatni. „Ezt a helyzetet többen többféleképpen kezeljük. Én megkérdezem a pácienseket, hogy szeretnék-e látni az életjelenségeket, és ha azt mondják, hogy nem, akkor nem kényszeríthetem rájuk. Sok kolléga hasonlóan gondolkodik. Köt minket a jogszabály, elvileg be kell mutatnunk az életjeleket, de ha valaki elfordul és nem néz oda, akkor mit tudunk mi tenni a rendelőben?” Dr. Wafa Diána Mérő Verához hasonlóan dühös, mert úgy érzi belekényszerítették a helyzetbe, miközben az egészségügyi rendszernek jelentős szerepe van abban, hogyan élik meg a nők az abortuszt. „Mi vagyunk a végrehajtók, mi szívjuk ki az embriókat. Próbálom nem elfojtani magamban az érzéseket ezzel kapcsolatban. Arra jutottam, hogy mindenkinek joga van a méltó élethez. Így próbálom feldolgozni a helyzetet.”
Péterfy-Novák Éva szerint soha nem lehet feldolgozni, ha valaki elveszíti a gyermekét, csak megtanulni együtt létezni, együtt élni ezzel,
ezért is tartja kegyetlennek a módosítást. A Felhő Café Könyvek társalapítója a Péterfy Akadémia traumakurzusain és az Abortusztörténetek szerkesztése során is kizárólag szövegként próbált tekinteni a történetekre, de előfordult, hogy nem tudta magát távol tartani tőlük és bevonódott.
Révész Liliána Renáta pszichológus és gyásztanácsadó szerint az írás narratív traumafeldolgozás, mert azzal, ha papírra vetjük a traumánkat, távolabb kerülünk tőle. A kötetben az ötvennégy női szerző mellett egy férfi szemszögéből is megismerjük, milyen érzések kavarognak egy leendő apában, milyen kérdésekkel és félelmekkel kell szembenéznie. A szerzők többek között arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a terhesség megszakítása éppúgy érinti a férfiakat, mint a nőket. Dr. Wafa Diána szerint a törvénymódosítás egyetlen pozitívuma, hogy a férfiak is elkezdtek foglalkozni a témával. Az Abortusztörténetek nem könnyű olvasmány, amiben lehetetlen kívülállónak maradni és empátiát ébreszt azok iránt, akik már elveszítettek egy gyermeket.
A Felhő Café Könyvek Túléltem - 55 trauma/írás című kötetéről ITT írtunk, Mérő Vera Lúg című kötetének bemutatójáról ITT olvashatsz, a szerzővel készült interjúnkat pedig ITT találod.
