Az év végi listáknak sokak szerint nincs sok értelmük, de szerintünk számot vetni mindig hasznos és jó dolog. 2009 legfontosabb angol nyelvű könyvei után, most pedig megtudhatják, mik voltak szerintünk a legfontosabb 2009-es magyarul olvasható külföldi kötetek. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a lista korántsem teljes és a válogatás szubjektív. Számos fontos és csodálatos könyv kimaradt, ám valahol meg kellett húznunk a határt, a listák már csak ilyenek. - 2009 tíz (valójában tizenegy) legfontosabb magyarul olvasható külföldi regénye. Rangsor nincs, csak felsorolás. (A számok melletti címekre kattinva részlet olvasható az adott regényből.)
.jpg)
1. Thomas Pynchon: Súlyszivárvány
Nagy várakozás övezte a kortárs amerikai próza egyik legfontosabb darabjának magyar megjelenését, amire mintegy 34 évet kellett várni. Thomas Pychon 1975-ös regénye a Gravity's Rainbow az amerikai posztmodern próza alapköve, legalább olyan súlyos darab, mint az Ullysses, amellyel márcsak terjedelme miatt is rokonítható. A magyarul Súlyszivárvány címmel megjelent kötetet Széky János fordította, aki a fordítás megterhelő és egyben lenyűgöző élményéről itt mesélt a Könyvesblognak.
A magyar kiadás már akkor nagy port kavart, amikor még csak a kötet borítója került nyilvánosságra: a borító ugyanis sokaknál kiverte a biztosítékot. A pénisszé faragott banánnak többek szerint semmi köze a regényhez - ez azért kétségbe vonható, hiszen az egész regény középpontjában egy falloszt mintázó rakéta áll - a dolgot cifrázta az is, hogy botrányos borító nem is annyira eredeti ötlet: a "péniszbanán" eredetijére rátaláltunk Robert Gligorov amerikai művész oldalán.
A regény befogadása korántsem egyszerű, ám a Könyvesblog segítségével mégis érdemes megpróbálkozni vele: nagy örömünkre szerzőink között tudhatunk egy igazi Pynchon rajongót, aki apró részletekbe menő elemzésekkel, rengeteg hasznos háttérinformációval és magyarázattal kalauzol minket a Pynchon-rengetegben. Florescu nagyszerű olvasónaplóját követve és a regényről írt összefoglaló kritikáját elolvasva mégsem tűnik lehetetlennek a majd nyolcszáz oldalas opus feldolgozása.
2. Cormac McCarthy: Véres délkörök
2009-ben örülhettek az amerikai irodalom kedvelői, mert a Súlyszivárvány mellett egy másik klasszikusnak számító nagyregény is olvasható lett magyarul. Az amerikai próza másik nagy öregjének, Cormac McCarthynak 1985-ös regénye a Blood Meridian Véres délkörök címmel jelent meg és kritikusunk egyenesen "szent szövegnek", "a huszadik század második fele amerikai prózájának legjelentősebb regényének" nevezte. McCarthy regényeiben nincsenek vesszők és idézőjelek, a párbeszéd belefolyik a leírásba, amellyel csodálói szerint "a szakrális szöveget ismét bevezette az amerikai modernitásba."
McCarthy írásaiban a western, a thriller, a science fiction, vagy a posztapokaliptikus thriller műfajai elegyednek. Legendák keringenek a nyilvánosságtól való elzárkózásáról, és igénytelen életmódjáról. Keveseknek adatott meg az a lehetőség, hogy egy nagyobb lélegzetvételű interjú erejéig leültethették az írót. Ha viszont sikerült, akkor a riportereknek igencsak meg kellett dolgozniuk egy-egy személyes jellegű történetért, mert McCarthy mindenről szeret beszélni, csak épp magáról, vagy a könyveiről nem. - Itt feldolgoztunk néhány részletet a vele készült interjúkból.
3. Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában. A megtalált idő
2009-es fontos év volt abból a szempontból, hogy végre teljessé vált az egyik legfontosabb regényfolyam, az Eltűnt idő nyomában eddig hiányos sorozata, megjelent A megtalált idő. Proust kötete 1927-ben látott napvilágot és több mint nyolcvan évvel kiadása után végre magyarul is olvasható Jancsó Júlia fordításában. Az esemény annak ellenére, hogy a legmesszebbmenőkig véve valódi irodalmi szenzáció, kevés visszhangot keltett a magyar irodalmi sajtóban. - A Litera interjúja Horváth Ágnessel, a kötet kontrollszerkesztőjével itt olvasható. Vári György kritikájában pedig a magyar kulturális önismeret lehetőségének adott hatalmas szolgálatként méltatta Jancsó Júlia munkáját.
4. Paweł Huelle: Utolsó vacsora
Paweł Huelle napjaink egyik legsikeresebb lengyel írója, 1987-ben debütált Weiser Dawidek című regényével, amiből 2000-ben film is készült. Könyveiben legtöbbször városa, Gdańsk múltját idézi fel nosztalgikus eszközökkel, ám legújabb regénye, az Utolsó vacsora gyökeresen különbözik korábbi írásaitól. A helyszín még mindig Gdańsk, de a cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. A viszonylag rövid regény jellegzetes, szatirikus hangneme és a megannyi történetszál gondoskodik arról, hogy az olvasó ne unatkozzon.
A cselekmény középpontjában álló, készülő festmény, az Utolsó vacsora, amelyet újra kíván festeni egy művész. Modelljei – a regény főszereplői – az esti nagy, közös fotózásra igyekeznek. Nemrégiben csakugyan készült egy ilyen kép: Maciej Wieszewski, a gdański Szépművészeti Akadémia professzora 1995 és 2005 között festette nyolc méter hosszú Utolsó vacsoráját. A Szent János-templomban látható kép kezdettől komoly támadások kereszttüzében állt. A regényben többször is megvetéssel emlegetett „avantgardista” kritika giccsnek kiáltotta ki a festményt, amelynek apostolait a festő barátairól, a gdański elit képviselőiről – köztük magáról a szerzőről, Huelléről – mintázta.
Nemcsak a valóságban létező festményt, hanem a könyvet is szélsőségesen fogadta a kritika: Lengyelországban beperelték érte Huellét, az angolszász sajtó viszont kitörő örömmel üdvözölte a könyve és Huellét a kortárs lengyel próza megújítójaként tartják számon.
Huelle keményen bírálja a kortárs művészetet, a lengyel katolikus egyházat, kikel az antiszemitizmus és az idegengyűlölet ellen és egyben egy olyan lebilincselő regényt ad az olvasók kezébe, amely biztos, hogy nemcsak a 2009-es legjobb könyvek listájára fog felkerülni. Recenziónk a könyvről itt , a Litera kritikája pedig ezen a linken olvasható.
5. Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei és Daniel Stein, tolmács
Ljudmila Ulickaja a 2009-es könyvfesztivál díszvendége két regénnyel is szerepel listánkon. Annak ellenére, hogy Kukockij esetei című regénye 2003-ban már megjelent az Európa Kiadónál, aztán a Magvető 2008-ban jelentette meg másodszor, mégis a regény meghatározó könyv volt 2009-ben is. Csak biztatni tudunk mindenkit, hogy olvassa el ezt a gyönyörű regényt, amelynél kevés másik tudja szebben bemutatni, hogyan alkothatnak családot úgy emberek, hogy nincs köztük vérségi kapcsolat és hogy ennek a családnak az élete minden tragédiája, hibája és gyarlósága ellenére, hogyan lehet sokkal szeretetteljesebb és igazabb, mint egy klasszikus családé.
A genetikusból lett írónő 1992-es indulása óta a kortárs orosz irodalom legjobb "árucikke" , karrierje töretlenül ível felfelé, ünnepelt szerző nemcsak hazájában, hanem szerte Európában. Regényei középpontjában mindig súlyos problémákkal küzdő nőalakokat találunk, akik a tudományért és a művészetért rajongó férfiak mellett igyekeznek megtalálni önmagukat. Ennek ellenére erősen nagyvonalú lenne Ulickaját csupán női írónak nevezni. "Ami az írói tevékenységemet illeti: a recepció mindenféle jelzőkkel sorol be, női író, írónő, nőíró és így tovább, de ez engem nem érdekel, én a saját személyiségemet képviselem, a maga összetettségében. Oroszországban egyébként a nők jelentik a társadalom jobbik, nemesebb felét, és munkáimban ezt is igyekszem bemutatni, hangsúlyozni. Hozzátenném mindehhez azt is, hogy egymás megértése volna a nők és a férfiak legfontosabb feladata, illetve elengedhetetlen feltétele annak, hogy harmóniában éljünk" - mondta Ulickaja a Litera interjújában.
Ulickaja 2009-es, a könyvfesztiválra megjelent regénye a Daniel Stein, tolmács főszereplőjét egy valóságos személyről, Daniel Rufaisen atyáról formázta, aki az emszki gettóból szabadított ki zsidókat. A könyvben Daniel Stein, zsidó katolikus pap a Gestapóhoz került tolmácsnak, így nemcsak nyelvi, hanem vallási, kulturális és emberi kapcsolatokat fordított. A regény különböző szempontokból járja körbe a zsidóság, a katolicizmus, Izrael történetét, miközben fontos emberi történetekkel ismerteti meg az olvasókat.
6. Alain Robbet-Grillet: Érzelmes regény
Alain Robbe-Grillet az ötvenes-hatvanas években színre lépő, új prózaírói nemzedék vezéralakja volt. Első nagy regénye, az 1953-ban megjelent A radírok azonnal elhozta számára a világhírnevet. A francia új regény egyik legfőbb teoretikusaként és képviselőjeként az írás hagyományos elbeszélésmódját vitatta, és azzal okozott botrányt, hogy aprólékosan leírta a tárgyakat és szándékosan kifelejtette könyvéből az élőlényeket.
Ezt a fajta látásmódot ültette át a filmművészetbe is, amikor 1960-ban Alain Resnais francia filmrendező felkérte Tavaly Marienbadban című filmje forgatókönyvének megírására. A dráma 1961-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt. Később Robbe-Grillet maga is rendezett filmeket.
2004-ben beválasztották a Francia Akadémia "halhatatlanjai" közé. Ez azonban mindeddig papíron maradt, mert az író nem volt hajlandó megjelenni az akadémia kupolájában az ünnepélyes átadásra hagyományos zöld öltözékben, karddal a kezében.
Utolsó műve, az Érzelmes regény Franciaországban hatalmas botrányt kavart. Sok kritikus nem igazán tudta hova tenni, hogy a francia irodalom nagy öregje gyakorlatilag egy kemény pornóregényt írt. A könyvben egy 14 éves lány szexuális kapcsolatot tart fenn a saját apjával, apa emellett különös nevelésben részesíti a lányt: arra kényszeríti, hogy meztelenül olvasson fel neki 18. századi erotikus meséket. Ha hangsúlyozása nem helyes, fantáziadús büntetések következnek. A lány megtanulja a leckét és alkalmazza 13 éves prostituált barátnőjével szemben. Robbe-Grillet az Érzelmes regény megjelenése után négy hónappal sajnos elhunyt. A regényről írt recenziónk itt, a kötet fordítójával, Dunajcsik Mátyással készült interjúnk pedig itt.
.jpg)
7. Andrzej Stasiuk: Kilenc
A kortárs lengyel irodalom nemzetiközileg is elismert, legsikeresebb szerzőjének második magyarul olvasható regénye a Kilenc méltán került fel listánkra. Stasiuk rajongótábora lassan de biztosan bővül, kevés ilyen szimpatikus, őszinte, egyszerűségét büszkén vállaló, puritán író van Európában. Stasiuk nem kedveli különösképpen Nyugat-Európát, a kelet és a barbár hagyományok viszont ellenállhatatlanul vonzzák. Jól ismeri a magyar kultúrát és irodalmat, jó barátságban van Bodor Ádámmal és Lengyelországban személyesen lehetettem tanúja annak, mennyire szimpatikusan kerüli a puccos értelmiségi pofaviziteket: a Krakkói Könyvvásár exkluzív záróvacsorájáról a finom falatok elfogyasztása után azonnal távozott.
Stasiuk amellett, hogy a világtól elzártan egy kis lengyel faluból indulva megalapította a mára egyik legsikeresebb független lengyel könyvkiadót, termékeny és nagyszerű író. Kilenc című regényében a rendszerváltás utáni Varsó szabadságra ébredő társadalmát mutatja be. A szabadság pedig Stasiuknál nem feltétlenül jót jelent, sőt egyenesen rémálommá is válhat. "Az elbeszélő a biztonságot adó elnyomás hiányát a társadalom és az egyén értékrendjének átalakulásában (felbomlásában) ragadja meg: egy olyan viszonyítási pontok nélküli világba helyezi hőseit, amelyben a korábbi ideológiai korlátozások helyét nem az erkölcsi kötelesség, hanem a teljesítménykényszer, a „mindent lehet” elve veszi át. "Amikor Lengyelországban a szabadság beköszöntött, akkor mindennek a szabadsága beköszöntött, az erőszak szabadsága is" - mondta interjúnkban Stasiuk. Kritikánk a könyvről itt olvasható.
8. Stephenie Meyer: Újhold
Arra nem most fogunk választ találni, hogy miért olyan elsöprően sikeresek a tinivámpír-könyvek, arra sem vállalkozunk, hogy akárcsak felvázoljuk az elnőiesedett férfi példakép kialakulásának társadalmi okait. A lényeg, hogy Meyer regényei és a belőlük készült filmek hatalmas kasszasikerek, tinilányok (és nemcsak tinilányok) milliói sírva rajonganak kisfiúsan jóképű vámpírhőseiért. Elmondhatjuk, hogy a Twilight-regények szerzője, Stephenie Meyer lett az új J.K. Rowling. Minden megtörtént vele, amit a médiagépezet ilyenkor elő szokott állítani: 2009-ben megvádolták plagizálással, a könyvének színhelyéül választott kisvárosból zarándokhely lett , ő pedig betegre kereste magát. Kritikánk a könyvről itt olvasható.
9. John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Előbb ismertük sokan ebből a nagyszerű regényből készült szintén nagyszerű filmet, amelynek címe Engedj be! - nekem például 2008 egyik legnagyobb filmes élménye volt - mint magát az eredeti regényt. A könyvet egyelőre még csak elkezdeni volt időm, de egyben biztos vagyok, ha egy regényben hóval borított svéd lakótelep, unalmas felnőttek és kegyetlen iskolatársak vannak, valamint egy érző szívű, ám kissé furcsa kisfiú és évezredek óta tizenkét éves vámpírlány a főszereplője, az csak jó lehet. Kritikusunk szerint a Hívj be! "tulajdonképpen egy kísérlet: mi történik, ha a valóság szövetét éppen csak egy kicsit rángatjuk meg, mondjuk a szomszédba beköltözik egy tizenkét éves vámpír? Lindqvist mesterien végig is játssza ezt: a gyilkosságok és egyebek ellenére minden a lehető legrémisztőbben normális marad. Hó, lakótelep." Mindenkinek kötelező.
10. Stieg Larsson: Tetovált lány
Az öt évvel ezelőtt elhunyt Larsson detektívtörténetei sosem látott népszerűségnek örvendenek itthon és főleg külföldön. Leghíresebb műve a Millenium-trilógia, amely már magyarul is olvasható, a belőle készült filmek pedig hamarosan hozzánk is elérnek. A trilógia első része A tetovált lány, amely méltó helyet foglal el 2009-es listánkon. A könyv eredeti címén: Férfiak, akik gyűlölik a nőket, ezt az angol fordításban cserélték ki A lány a sárkányos tetoválással címre. A könyvben Lisbeth Salandert, egy adatgyűjtőként dolgozó huszonéves, erősen antiszociális lányt (a tetovált lány maga) azzal bízza meg egy gazdag iparmágnás, hogy tudjon meg mindent Mikael Blomkvistról, a Millennium politikai tényfeltáró havilap tulajdonosáról és újságírójáról, hogy aztán a férfi kezdjen el nyomozni egy rejtélyes gyilkosság után. Larsson nem élhette meg könyvének hatalmas sikerét, a kiadást halála előtt egy kevéssel kezdte meg szervezni. Az amúgy elismert újságíróként dolgozó Larsson egész életében küzdött a rasszizmus és a neonácik ellen, sokan tartottak attól, hogy merénylet áldozata lesz, ám 2004-ben saját egészségtelen életmódja (napi 40 cigarettát szívott, keveset evett, sok kávét ivott) miatt hunyt el.
