A karantén az, ahol a valódi kérdések visszhangozni kezdenek az ember fejében - Maradj otthon #14

A karantén az, ahol a valódi kérdések visszhangozni kezdenek az ember fejében - Maradj otthon #14

Napok óta azt álmodom, hogy kint vagyok. Tegnapelőtt egy kávézóban ültem, ahol gyömbéres süteményt tukmáltak rám; tegnap vonatra szálltam egy barátnőmmel; ma egy több napos önismereti hajókiránduláson vettem részt. Mindegyik álomban emberek között voltam és az élet a normális kerékvágás szerint zajlott. Rettenetesen bizarr úgy felébredni, hogy a valóság az abszurd rémálom, miközben az álmod teljesen szokványos és hétköznapi. (Talán csak ahhoz hasonlítható, amikor Stephen King, a Végítélet szerzője bukik ki azon, hogyan kezeli az amerikai kormányzat a járványhelyzetet.)

Forgách Kinga | 2020. április 01. |

19 napja vagyok egyhuzamban itthon (nem mintha számolnám). Ebben az időszakban tényleg sehol nem voltam, még boltban, postán, pékségben sem. Gyakorlatilag ráálltunk a teljes önellátásra, halat fogunk, kenyeret sütünk, abból főzünk, ami van. Talán nem véletlen, hogy éppen ebben a totális elzárkózásban kattantam rá az Orange is the New Black című sorozatra és ezzel együtt a börtön témájú könyvekre is.

Foglalkoztatni kezdett, mások hogyan élik meg a bezártságot, mit kezdenek a szabadság és az emberi kapcsolatok hiányával.

Bár az önkéntes karantén nyilván nem egyenlő a börtönnel, azért bőven lehet párhuzamokat találni. Az Orange is the New Black könyvváltozatában, ami valós történeten alapul, például Piper ezt írja:

„Noha a futást nem adtam fel, elkezdtem le-lejárni a jógaórákra, hetente egy-két alkalommal. Larry röhögött,amikor elmeséltem neki. Ugyanis hosszasan mesterkedett azelőtt, hogy rávegyen: próbáljak ki egy menő, belvárosi jógastúdiót, de nekem rács mögé kellett ahhoz kerülnöm, hogy lemenjek lefelé néző kutyába.”

Nekem erről rögtön a tömeges online jógaórák jutottak eszembe. Sokaknak szerintem tényleg ez a karantén kellett, hogy lemenjenek lefelé néző kutyába.

Rachel Kushner
A Mars Klub
Athenaeum Kiadó, 2018, 407 oldal
-

Persze más könyvek is beugranak, amikben a főhős el van zárva a külvilágtól. A fülemben cseng napok óta például Rachel Kushner A Mars Klubjának egyik mondata: „A zárka csendje az, ahol a valódi kérdések visszhangzani kezdenek egy nő fejében.” (Ez olyan erős mondat, hogy még mi is a kritikánk címének választottuk, talán ezért is rögzült ennyire a fejemben.) Vagy egy másik idézet Colson Whitehead regényéből, A Nickel-fiúkból: „De most, hogy voltam kinn, és visszahoztak, most már tudom, hogy nincs itt semmi, ami megváltoztatja az embert. Az idebent és odakint ugyanaz, csak itt már senkinek nem kell színlelni.”

A bezártság kontra szabadság témában persze már nem tud nem eszembe jutni Edith Eva Eger könyve sem, A döntés. Valamiért úgy érzem, azoknak, akik ezt olvasták, mostmár örökké ott fog lebegni a szemük előtt, hogy még a legnehezebb helyzetekben sem lehet elvenni az embertől a belső szabadságot és a döntés jogát:

„A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.”

Edith Eva Eger
A döntés
Libri Könyvkiadó, 2019, 421 oldal 
-

A börtönt lebontani, a belső szabadságot keresni, befelé fordulni, amikor nem lehet kimenni, nyilván ez a mi dolgunk most. Csak nem tudom, mennyire csináljuk jól. Ahogy telik az idő, persze egyre jobban várni fogjuk a felszabadulást, az emberek társaságát, a normális mindennapok hangjait. Türelmetlenül várni fogjuk, hogy ne betegedjen meg több ember, ne szülessenek drasztikus politikai döntések, és ne kelljen bezárkóznia a világnak.

A várakozáson túl engem egyre jobban foglalkoztat az is, hogy mi lesz a járvány lecsengése után, milyen életformát fogunk választani. Vajon fogunk-e még annyit utazni, marad-e valami a digitális oktatásból, fejlesztik-e majd az egészségügyet? Hogyan fognak ezután működni a hétköznapok, a gazdaság, a turizmus? Barabási Albert-László szerint el fog jönni az idő, amikor újra ki tudunk mozdulni a négy fal közül, de az életünk már nem fog visszatérni abba a mederbe, amelyből kitérítette a járvány, az az út már nem járható. Azt hiszem szerintem sem. Meg kell tanulnunk majd máshogy élni, úgy, hogy jobban vigyázunk egymásra és a bolygóra. Talán nem árt majd akkor is szem előtt tartani, amit Edith Eva Eger mondott az interjúnkban: „Minden, amit az élet ad nekünk, egy lehetőség. Auschwitz is az volt. Arra kell emlékezni, hogy bármi történt is, túléltem. A kérdés nem az, hogy miért pont én, hanem hogy most, a jelenben mi történik.

 A múltat nem tudjuk megváltoztatni, az már történelem, de a leckét megtanulhatjuk, hogy többé ne ismétlődhessen meg.”

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Szevasz, tavasz! Most egy körből kimaradsz! - Maradj otthon #13

Egy 11 éves kislány születésnapja és Simone Weil híres idézete ("Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”) találkozik a karanténban! Szeder Kata otthon maradt és megírta, olvassátok!

...
Nagy

A magány mint nagyváros - Maradj otthon #12

A magány (...) sűrűn lakott hely: önmagában is város" - írja Olivia Laing A magányos város könyvében. Hogyan alakult át Edward Hopper képe a koronavírus alatt? Város, hiány, magány.

...
Nagy

Mások életét kiválogatni és rendszerezni - Maradj otthon #11

Milyen volt Óbuda a hatvanas években? Valuska gábor folytatja a nagyapja diáinak szelektálását, most a Kolosy tér környékét dolgozta fel. 

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

...
Kritika

A kötelező Bánk bán technóra válik szerethetővé

Tarnóczi Jakab rendező Katona József Bánk bánjához, vagyis, nemzeti klasszikushoz, kötelező olvasmányhoz nyúlt, hogy megmutassa, az irodalmi és színházi hagyomány is élővé válik, ha újra merjük gondolni.

Szerzőink

...
Laki Péter

Az Eragon szerzőjének új csillagközi kalandjában egy percre sincs megállás

...
Valuska László

A sötétség azért van, hogy könnyebben meglássuk a jót

...
Németh Róbert

Németh Róbert: Van egy fény, ami sosem alszik ki