Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik

Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik

Werner Herzog német filmrendező első regénye tökéletesen illeszkedik az életműbe, hiszen összemosódik benne költői fikció és a valósághűség, hőse pedig a hiábavalóság és a megszállottság újabb hérosza, Onoda Hiroo, aki a második világháború után még 29 évig folytatta a küzdelmet egy szigeten. A Dereng a világ éppúgy szól a narratívák erejéről, mint az idő illúziójáról. Ez a hét könyve.

Sándor Anna | 2022. november 28. |
Werner Herzog
Dereng a világ
Ford. Szijj Ferenc, 21. Század, 2022, 112 oldal
-

Amikor 1997-ben Werner Herzog világhírű német filmrendező éppen egy operát állított színpadra Japánban, egy nap közölték vele, hogy a császár magánkihallgatáson kívánja fogadni. Herzog hirtelen zavarában azt találta mondani: “Egek, fogalmam sincs, mit kezdhetnék a császárral, semmitmondó frázisokból állna a beszélgetés”. A visszautasítás miatt megfagyó, hosszú csöndben aztán valaki megkérdezte, mégis kivel szeretne találkozni, ha nem a császárral. Herzog azonnal rávágta: 

Onoda Hiroóval.

Onoda Hiroo az a japán katona, aki a második világháború után még 29 évig tartotta magát az utolsó parancshoz, hogy gerillaként tartsa a japánok állását a Fülöp-szigetekhez tartozó Lubangon. Ugyan röpiratok, újságok és hangosbemondók segítségével többször próbálták értesíteni arról, hogy a világháborúnak vége, Onoda ezeket megtévesztő cselként értelmezte, és tovább bujkált a dzsungelben. Társai végül a helyi biztonsági erőkkel vívott harcokban vesztették életüket, hárman pedig több tucat helyi embert öltek meg (Herzog harminc körüli számról ír, a helyiek ötvenről beszéltek) - e tettek miatt később Onodát felmentették, hiszen társaival katonaként követték el őket. Onoda végül a sziget partjain összetalálkozott az őt kereső japán egyetemista Szuzuki Norival, aki elmondta neki, hogy a világháború majd’ harminc éve befejeződött, a sziget felett elhúzó amerikai gépek pedig a koreai, valamint a vietnami háborúba tartottak. Onoda ragaszkodott hozzá, hogy a híreket a felettese is erősítse meg, így Szuzuki a japán hadsereg segítségével a szigetre hozta (a szerencsére még élő) Tanigucsi őrnagyot. Az őrnagy felolvasta neki a megadásra felszólító parancsot, Onoda elsírta magát, majd 1974. március 9-én letette a fegyvert.

-

Onoda Hiroo tiszteleg, miután megadta magát 1974. március 9-én. (Getty)

Amikor Herzog végül találkozott Onodával, hamar megtalálták a közös hangot. A rendező azt írja, olyan kérdéseket tudott feltenni neki , amiket más nem - mégpedig a dzsungelről.

Herzog nagy filmjei közül kettőt is a dél-amerikai esőerdőben forgatott. A Fitzcarraldo és az Aguirre, Isten haragja főszereplői (mindkettőt a pszichopataként diagnosztizált Klaus Kinski alakította) olyan férfiak, akik eltántoríthatatlanul követik céljaikat és mások vesztesége és szenvedései árán is próbálják megvalósítani elképzeléseiket a dzsungel mélyén. Előbbi operaházat akart építtetni az esőerdő szívében, utóbbi El Doradót kereste az Amazonasban. E három alak, Brian Sweeney Fitzgerald, Don Lope de Aguirre és Onoda Hiroo között a kapocs nem egyszerűen az elmét bomlasztó, illetve a megbomló elme tükreként zöld pokollá váló dzsungel, hanem a megszállottsággal határos, vagy egyszerűen azzá kiteljesedő elszántság és akarat. Ugyan a 24.hu interjújában Herzog elutasította, hogy hősei megszállottak lennének, vonzódása ehhez a típushoz letagadhatatlan - olyannyira, hogy a Fitzcarraldo címszereplőjét sokan Herzog alteregójaként értelmezik.

Onoda történetét Herzog a Dereng a világ című első regényében írta meg, amiben a költőiség páraként itatja át a dokumentaristán megragadott tényeket. Herzog mesteri mesélő: nincs egy felesleges szó vagy mondat, letisztult tökéletességgel sűríti mindössze 112 oldalba egy ellentmondásos életszakasz krónikáját és az abból kibontakozó létfilozófiai gondolatait. Persze nem tudja letagadni filmes önmagát, hiszen már a nyitókép is erősen vizuális: “Eső. A vihar olyan messze van, hogy nem hallani a dörgést. Ez is álom. Ez is álom. Széles ösvény, balra és jobbra sűrű bozót, rothadó levelek a földön, vízcseppek hullanak alá a levelekről. 

Az őserdő dermedt, türelmetlen alázattal várja, hogy véget érjen az eső nagymiséje.” (9. o.)

A könyv Onoda történetébe abban a pillanatban lép be, amikor az 52 éves katona, immár 29 évnyi gerillaküzdelem és bujkálás után összetalálkozik Szuzukival - a fiatalember ekkor annyi idős, mint ő, amikor a szigetre került. Két világ érintkezik itt egymással: vajon mit tudnak mondani a másiknak úgy, hogy két radikálisan különböző valóságban élnek? Onoda paranoid ragaszkodása a saját világértelmező narratívájához a regény egyik központi témája, az pedig már Herzog alkotói szándéka és képessége, hogy az ilyen abszurdan elpazarolt évtizedekben is megtalálja azok méltóságát. A realitás elvesztése és a téveszme valósággá válása Onoda esetében nem médianarratíva, nem közösségi médiás buborék, nem biztonságra vágyó leegyszerűsítés eredménye, hanem az önazonos kötelességtudat, a lojalitás és a szinte abszolút fizikai és mentális izoláció együttállásának közvetlen következménye. De hol az őrület határa? És mennyire segíti egyfajta józan és higgadt őrület a túlélést? Onoda a szó klasszikus értelmében talán nem is megszállott, éppen csak a dzsungelben, a mindennapos túlélésért küzdve mintegy 30 évig nem jutott eszébe más magyarázat a feje felett elhúzó amerikai gépekre, mint az, hogy még tart a háború.

Szuzukit hallgatva így Onodára élete leghosszabb éjszakája vár, hiszen ahogy azt a pszichológia már bizonyította, minél többet (időt, energiát, érzelmet, szavazatot stb.) invesztálunk egy elképzelésünkbe (a világról, emberekről, politikai pártról stb.), annál nehezebb belátni, hogy tévedtünk, hiszen a beismerés nagy fájdalommal és akár szégyennel is együtt jár. Fajsúlyos kérdésekben 

egy ilyen szembesülés mélységeiben rendítheti meg az önképünket. 

“Mi történt, miután ledobták Japánra azokat az állítólagos bombákat, kérdezi Onoda. Ez ugyebár 1945-ben történt, 1945 augusztusában. Japán feltétel nélkül kapitulált. A császár a rádióban beszédet intézett a néphez. Addig soha senki nem hallotta a császár hangját. Azt is közölte, hogy ő nem élő isten. Ez a kijelentés annyira elgondolhatatlan Onoda számára, hogy bizonyítéknak veszi arra, hogy Szuzuki meg akarja őt téveszteni. Újra Szuzuki szemei közé nyomja a puskája csövét.” (19.o.)

Onoda mellett elhúz a történelem, az atombomba, a koreai és vietnami háború, a holdraszállás, közben ő és társai fokozatosan megtanulnak életben maradni a dzsungelben, ahol a nedvességben rohad, penészedik, rozsdásodik minden. Herzog fejezetei villanások az időben, tusrajzhoz hasonlóan csak a hangsúlyos elemeket emeli ki: a katonák modern Robinsonként kísérleteznek, hogyan lehet kókuszolajat desztillálni, hogy karban tarthassák a fegyvereiket. Fegyvereket és lőszert rejtenek el szerte a szigeten. Rájönnek, hogyan lehet ekkora páratartalomban tüzet rakni - persze csak ködben, hogy a füst el ne árulja őket. Minden nap változtatják a szálláshelyüket, illetve a megfigyelőállásukat, hogy rajtuk ne üssön az ellenség, forralják a vizet, hogy ne legyen hasmenésük, lopott vászonnal foltozgatják az egyenruhájukat, hiszen azt kívánja a tisztesség, és időnként kitörnek a helyi településekre marhát és rizst lopni, persze csak annyit, hogy rájuk ne romoljon és ne ingereljék fel túlságosan a sziget lakosait. Hajtóvadászatot időről időre mégis indítanak utánuk, Onoda egy-egy ilyen alkalommal veszíti el mindkét társát.

Valóság és álom határa éppúgy elmosódik e közel három évtized során, ahogy a pára és az eső elmossa az időt is. Herzogot rendkívül foglalkoztatja az idő illúziója a dzsungelben (ezt feszegette már a Tíz perc: trombita című filmetűdben is, amiben egy brazíliai őslakos törzshöz látogatott el): a jelen abszolúttá válik ott, ahol mindig az aktuális lépés számít a sárban, hiszen a túlélés megköveteli a készenlét folyamatos jelenlétét. Megpihenni csak az esős évszakban lehet, amikor teljesen járhatatlanná válik a dzsungel. Az esős évszak a történetmesélés ideje, amikor létjogosultságot nyer a múlt. Onoda mondja a legtöbb történetet, ő él a legtovább. 

Mindeközben kísértetté válik és mítosszá,

nemcsak a szigetlakóknak, hanem hazatérését követően Japánban is. Igaz, eltérő előjellel, hiszen a legyőzött országban a kitartás és a japán erő megtestesülése lesz.

Amikor Herzog találkozik Onodával, az idős férfi elviszi a rendezőt egy szentélybe, ahol a hazáért elhunytakra emlékeznek. Onoda nevét az ötvenes években írják fel a többi közé, mikor Japánban hivatalosan is halottnak nyilvánították, majd hazatérése után ide került a foltozott-foszlott egyenruhája is. A látogatás után hajnalig beszélgetnek.

Dereng a világ - szól a kisregény címe, és megőrzi a kétértelműségét. Hajnalodik, és végre felébredünk, és megláthatjuk a világot olyannak, amilyen? Vagy az esőerdő súlyos páratömegei mögül felderengő valóságfoltok ezek, amikből jól-rosszul megpróbálhatjuk értelmezni a létezésünket? Herzog árnyaltan ábrázolja az állhatatosság hiábavalóságait, és nála egy ember téveszméje is epikusan megrendítővé nemesedik:

“Onoda háborúja jelentéktelen a világegyetem, a népek sorsa, a háború kimenetele szempontjából. Onoda háborúja egy képzeletbeli semmi és egy álom egyesüléséből formálódott, de 

Onoda háborúja, bár a semmi nemzette, lenyűgöző esemény, amelyet az örökkévalóságtól csikartak ki.” (56.o.)

(Címlapi kép: Thomas von Steinaecker - Werner Herzog - Radical Dreamer)

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Werner Herzog könyvet ír a japán katonáról, aki folytatta a világháborút

Werner Herzog az európai film egyik emblematikus alakja, könyörtelen megszállottsága, játék- és dokumentumfilmjei már életében megkerülhetetlenné tették. Ezúttal két könyvet várunk tőle.

...
Hírek

Az új Remarque-adaptáció megmutatja az első világháború igazi arcát

Nyugaton a helyzet változatlan egy fiatal német katona történetét meséli el az I. világháború nyugati frontján, aki társaival együtt a saját bőrén tapasztalja meg, hogyan változik a háború kezdeti eufóriája kétségbeeséssé és félelemmé. Edward Berger rendező filmje Erich Maria Remarque azonos című, világhírű bestsellerén alapul. Mutatjuk az előzetesét!

...
Hírek

A Euphoria sztárja világháborús hadifogoly lesz a Booker-díjas regény adaptációjában

A második világháborús hadifogság és egy beteljesületlen szerelem a témája a Keskeny út északra című Booker-díjas könyvnek, amelyből most minisorozat készül.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Picasso átka nem fogott: Francoise Gilot a kortárs festészet nagyasszonyaként halt meg

Százegy évesen elhunyt Francoise Gilot francia művész, akit egy magyartól tanult festeni, túlélte Picassót és a saját jogán emelkedett a 20. századi festők legnagyobbjai közé.

...
Nagy

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást

Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 

...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

Hírek
...
Hírek

Margócsy: Petőfi nem különleges, hanem normál jelenség a nagy magyar költők sorában

...
Hírek

Rangos elismerésben részesült Tolnai Ottó

...
Hírek

Amerikai költészeti díjat kapott Pál Dániel Levente

...
Szórakozás

Könyvhét, Wes Anderson, Hamlet és Édes Anna [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Spanyolul is megjelenik Gurubi Ágnes Szív utcája

...
Gyerekirodalom

Különös alakok jönnek-mennek Dániel András meg persze az olvasók fejében

...
Hírek

Melyik lesz 2023 legjobb első könyve? Már lehet nevezni a Margó-díjra

...
Hírek

Napi 20 perc olvasásért indít 30 napos programot a Libri

...
Könyvtavasz

Miri olyan óvodás kislány, akinek hétköznapjaiban mindig ott a varázslat

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...
Zöld

Thomas Erikson: Aki engem fáraszt, lehet, hogy másnak szimpatikus

...
Zöld

Litkai Gergely: Mennyire vagyunk felelőtlenek a nukleáris anyagokkal? / A katasztrófa küszöbén

...

Lugosi Viktória: A trauma felelősséget ró arra is, akivel történt

...

Hetényi Zsuzsa: Harcolok azért, hogy ne szokjak hozzá a háború gondolatához

...

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...

Szabó Magda egész életében hitt a nagy történetekben

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A déli gótika mesterének novellái inspirálták Bruce Springsteen legsötétebb lemezét

Május elején jelent meg Warren Zanes Deliver Me from Nowhere című kötete, amely Bruce Springsteen tán legkülönlegesebb, és leginkább kedvelt lemezén, az 1982-es Nebraskán hallható dalok mögött felsejlő személyes motívumokat, és művészi hatásokat tekinti át.

...
Szórakozás

Jordan? Pipa! – Az alfakosaras, a tárgyalóasztal meg a munkaalkoholista fehér férfiak

Az Air – Harc a legendáért arra a pávatáncra fókuszál, amely 1984-ben zajlott a Jordan család és egy ambiciózus sportszergyártó vállalat vezetői között. Hozzáolvastuk a pár éve magyar nyelven is elérhető Michael Jordan-monográfia vonatkozó részeit.

...
Nagy

Cseh Tamás és Bereményi Géza dalai olyan korhű helyzetjelentések, melyek jelentőségével maguk sem voltak tisztában

Hétfőn este nyílt meg a Cseh Tamás életművéről szóló kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A zeneszerző-énekes idén januárban ünnepelte volna nyolcvanadik születésnapját; a tárlat megidézi emlékét, az archív felvételek pedig visszarepítenek a hetvenes évekbe.