A Babilon Berlint a premier idején minden idők legdrágább német sorozataként hirdették, és nem is lehetett rá panasz, a színészi alakítások, a dramaturgia, a díszletek, a jelmezek, a képek, minden a helyén volt (enyhe szívfájdalom, hogy talán valami ilyesmi lehetett volna a Budapest noir is, ha annak idején nem esik kútba az HBO-féle adaptáció). A sorozat Volker Kutscher regényeit dolgozza fel, amelyek a húszas-harmincas évek Berlinjében követik végig a kölni detektív, Gereon Rath nyomozását és egyéni pokolra szállását. Németországban idén októberben jelenik meg a kilencedik kötet, a negyedik évad premierjét pedig (amely a Goldstein című könyvet dolgozza fel) 2022-re tervezik. A sorozatkészítők korábban azt mondták, hogy 1933-ig követik majd az eseményeket, azon az időszakon túl már nem kívánnak továbblépni: „Ha egy sorozatot Babilon Berlinnek hívnak, akkor az egy rendkívüli városról szól, rendkívüli időkben. És ez a rendkívüli korszak, a Babilon-időszak, egy szabad és felszabadult kor, 1933-ban véget ért”.
Magyarul nemrég jelent meg a könyvsorozat ötödik része, az Elestek márciusban, ami viszont már pont ebben az időszakban játszódik. Rath egy hajléktalan veterán halála miatt nyomoz, ami rutinfeladatnak tűnik; ebben az ügyben a gyilkosságiak amúgy sem törik magukat különösebben, főleg, mivel az új náci kapitány irányítása alatt egy csomó detektívet átirányítanak, és ráállítják őket a kommunistákra. A hullák száma ugyanakkor egyre szaporodik, és az is kiderül, hogy kapcsolat van az áldozatok között – az első világháború idején egy egységben harcoltak a franciák ellen. A szóban forgó időszakról egy Achim von Roddeck nevű hadnagy írt regényt (ennek a címe valójában az Elestek márciusban): ebben leleplezni vél egy zsidó származású századost, aki gyerekeket lőtt le, eldugott egy rakás aranyat, a háború végén pedig állítólag felrobbant és halottnak nyilvánították. Az egykori katonából lett regényíró viszont azt sejteti, hogy Engel százados visszatért, és bosszút áll a régi bajtársakon, így egykettőre rendőri védelmet sürget magának. Az állítólagos fenyegetés miatt persze óriási érdeklődés övezi a könyv megjelenését, és Roddecknek is gyorsan emelkedik a csillaga, a náciknak ugyanis kapóra jön az ellen-Remarque – utóbbi könyveit, sok más nem kívánatos íróéval együtt, pedig hamarosan máglyán égetik el.
A weimari köztársaság végnapjai ezek,
a baljós jelek egyre szaporodnak, de a társadalom egy része még mindig nem érzi, hogy éppen szétesőben van az addig jól ismert világuk. Köztük van Gereon Rath is, aki azt hiszi, hogy a nácik hőzöngésének hamarosan vége, és a közeledő választásokon majd visszaleng a politikai inga: „A nácik már úgyis leszálló ágban voltak, csak egy kicsit türelemmel kell lenni, és a bolondokházából, amellyé Németország az utóbbi két-három évben vált, többé-kevésbé ismét normális hely lesz majd”. A Reichstag felgyújtása viszont jó alkalmat ad a náciknak a mozgósításra és a leszámolásra, és az SA börtönei gyorsan megtelnek. Kutscher könyve, amellett, hogy fordulatos, és szépen építkezik és vezet végig a nyomozáson, elég részletes történelmi tablót fest a demokratikus végnapokról is. Ami persze azzal is jár, hogy átalakul, majd eltűnik a dekadens, frivol, a szabadságát megélő Berlin.
De nemcsak az éjszakai és művészi élet lesz más. A hivatalokban például egyre többen vállalják fel náci szimpátiájukat, az opportunisták számára új utak nyílnak („De valójában csak egyszerű átlagemberek voltak, akik még gyorsan fel akartak ugrani a megfelelő vonatra, mielőtt az felgyorsulna”), a zsidó származású vezetőket eltávolítják, a zsidó tulajdonban lévő üzletek ellen bojkottot hirdetnek. Rath ugyanakkor még mindig nem hiszi, hogy a nácik meg tudják szilárdítani a hatalmukat („A nácik már megint a szájukat tépik”), ellentétben menyasszonyával, az ugyancsak a rendőrségen dolgozó Charlyvel, aki
a legrosszabbra készül.
Az ötödik kötetben Kutscher nagy teret szentel kettőjük kapcsolatának is, ami egy krimihez képest talán túl nagy súlyt is kap időnként, de a karaktereket mindenképp építi. A történelmi noirok közül még mindig ez az egyik legjobb sorozat, a történelmi háttér és a krimiszál is nagyon rendben van, még ha az ötödik rész helyenként kicsit túlírtnak is tűnik. A filmsorozat apró részletekben eltér a könyvektől, és a nagy eldöntendő kérdésre (melyik legyen előbb: a könyv elolvasása vagy a sorozat megnézése?), elég egyértelműen a könyv áll az első helyen, viszont a Babilon Berlin annyira pazar kiállítású, hogy kár lenne lemondani róla.
