A kivétel erősíti a szabályt – sokszor juthat ez eszünkbe, amikor a gyógyíthatatlan betegségekre gondolunk, hiszen a csodák és a tudomány között ritkán keresünk összefüggést. Dr. Jeffrey Rediger, Harvardon tanító pszichiáter szerint viszont a csodáknak nevezett eseteket igenis érdemes vizsgálni, hiszen az, amit gyógyíthatatlannak hiszünk, könnyen lehet, hogy valójában egy összetett jelenséget takar, amelyben nemcsak a test, hanem a lélek és az elme is szerepet játszik. A Teljes gyógyulás című könyve kutatások alapján mutatja be az egészséges élet négy alappilérét: a helyes étkezés, a megfelelő stresszkezelés, az identitás megtalálása és az immunrendszer erősségének biztosítása. Olvass bele!
Dr. Jeffrey Rediger: Teljes gyógyulás - Az immunrendszer és az elme
(Ford. Molnár Csaba)
Kétféleképpen csaphatjuk be magunkat. Egyrészt hihetünk abban, ami nem igaz. Másrészt hátat fordíthatunk annak, ami igaz.
Søren Kierkegaard
2008-ban Claire Haser bizakodóan tekintett a jövőbe. Hatvanhárom éves volt, saját ritmusa szerint élte az életét, a hétköznapok buktatói sem okoztak neki gondot. Úgy tűnt, a tervei megvalósulnak, méghozzá éppen úgy, ahogyan elképzelte. A férjével együtt már alig néhány évük volt hátra a nyugdíjig. A gyerekeik felnőttek, önálló életet éltek, és egy sereg egészséges unokával ajándékozták meg őket. Claire és férje felnőttkoruk legnagyobb részét az oregoni Portlandben töltötték, és élvezték a városra jellemző időjárást, a gyakorta szemerkélő esőt, a zöldellő parkokat és a vörös téglás házakat. Claire szinte egész életében egészségügyi adminisztrátorként dolgozott: reggeltől estig az íróasztala mögött ült egy neonfénnyel megvilágított irodában, miközben elborította a papírmunka.
Claire és a férje imádták Portlandet, mégis arról álmodoztak, hogy nyugdíjas éveiket Hawaiin töltik. Évek óta takarékoskodtak, tervezgették a költözést; már szinte karnyújtásnyira volt tőlük a cél.
De Claire elégedett, nyugodt élete egyszer csak kibillent az egyensúlyából – nem volt többé fogódzó, amibe belekapaszkodhatott.
Aggasztó, bizonytalan eredetű tüneteket tapasztalt magán – egyre gyakoribb hányingert, késszúrásszerű fájdalmat a hasában –, ezért orvoshoz fordult, aki CT-vizsgálatra küldte. Így hát Claire felfeküdt a készülék vizsgálóasztalára, két karját az utasításoknak megfelelően a feje fölé emelte, próbált egyenletesen lélegezni, és remélte, hogy a testét feltérképező komputertomográf nem talál majd benne betegségre utaló nyomokat. A vizsgálat azonban egy nagyjából két centiméteres csomót tárt fel a hasnyálmirigyében, majd a biopszia, vagyis a szövetmintavétel a remény utolsó morzsájától is megfosztotta: az elváltozás rosszindulatú volt. Rák. Claire hasnyálmirigyében adenokarcinómát diagnosztizáltak: ez a hasnyálmirigyrák brutális és kezelhetetlen változata.
A rák baljós szó a társadalmunkban. Modern szörnyeteg, amelyről mindenkinek azonnal a súlyos betegség és a halál jut az eszébe. Valójában sokféle rák létezik: változó, hogy mennyire gyógyíthatók, és hogy milyen eséllyel húzódnak vissza. Léteznek olyan fajtái, amelyek nem végzetesek, ezekben az esetekben a beteg nem a rákban, hanem a rákkal együtt hal meg, hiszen a daganat sok éven keresztül csendben élhet a szervezetben, anélkül hogy bármilyen problémát okozna, mígnem az illető valamilyen más okból elhalálozik.
Egyes daganatok lassan, de folya- matosan növekednek, mások éveken keresztül hol gyarapodnak, hol zsugorodnak. Számos rák okoz halált, ha nem kezelik; a beavatkozásra viszont igen jól reagál – legyen az műtét, kemoterápia vagy sugárkezelés.
Bizonyos típusai maguktól elmúlnak, más fajtákra nem hat a kúra, így csupán palliatív (panaszokat, fájdalmat csökkentő) terápia jöhet szóba, ami csupán azzal a reménnyel kecsegtet, hogy lassítja a tünetek súlyosbodását. És sok olyan daganatos betegség létezik, amely e két véglet között helyezkedik el, súlyosságuk tág határok között mozog.
Claire daganatáról, vagyis a hasnyálmirigy-adenokarcinómáról tudjuk, hogy a létező leghalálosabb hasnyálmirigyrák. Lefolyása szélvészgyors, a vége brutális. Az Egyesült Államokban évente nagyjából negyvenötezer esetet diagnosztizálnak, Európában ennek a dupláját. A legtöbb beteg a diagnózis után egy éven belül meghal. Férfiaknál és nőknél egyaránt ez a negyedik leggyakoribb rákos eredetű halálok, és az előrejelzések szerint hamarosan a harmadik helyre lép el elő.
A hasnyálmirigy-adenokarcinóma diagnózisa egyenlő a halálos ítélettel. Nem az a kérdés, meghal-e a beteg, hanem az, hogy mikor. De miért ilyen veszedelmes ez a kór? A betegség korai stádiumában még nem jelentkeznek tünetek. A rák csendben, lopakodva fejlődik. Amikor az első tünetek megjelennek – étvágytalanság, súlyvesztés, hátfájás, időnként enyhe sárgaság (vagyis a bőr és a szem halványsár- gás árnyalata), rendszerint már túl késő. Ekkor a daganat általában már áttéteket (metasztázisokat) képzett a szervezet más részeiben. A kezelés meghosszabbíthatja az életet, de nem mentheti meg. A hasnyálmirigyrákos betegek nagy többsége (96 százaléka) a diagnózist követő öt éven belül meghal. A legtöbben ennél sokkal korábban: folyamatos kezelés esetén az átlagos túlélési idő három-hat hónap. Ebből a szempontból Claire szerencsésnek mondhatta magát, hiszen az orvosok egy évet adtak neki.
A jövő, amelyet Claire addig elképzelt – a kertje, Hawaii, a férjével töltött csendes nyugdíjas élet – egyik napról a másikra szertefoszlott. A betegség hurrikánként söpört végig az életén, és összetörte az álmait.
A diagnózis kézhezvétele után még két hét telt el, mire Claire találkozhatott a sebésszel. A családja és a barátai döbbenten vették tudomásul, hogy ilyen sokat kell várakoznia – hiszen agresszív hasnyálmirigyrákkal küzd! Hát nem arra lenne szükség, hogy kivágják belőle a daganatot, amilyen gyorsan csak lehet? Hogyan élhetne így még hetekig, tudva, hogy ott növekszik benne a tumor, amely talán agresszívabbá válik, talán továbbterjed? De az asszony örült a szünetnek. Időre volt szüksége, hogy összeszedje magát. Ahogy megtudta a végzetes hírt, az élete hirtelen egy furcsa álomhoz kezdett hasonlítani. Váratlanul olyan közelinek tűnt az út vége, szinte látta, ahogyan a vonat egyenesen a szakadékba repíti. Felfoghatatlan volt.
Mindezt csak tetézte, ahogy az orvosok bántak vele: akár egy kipipálandó rubrikával, egy testtel, amelyet tovább kell küldeniük a következő beavatkozásra.
Az egészségügyi ellátórendszer ridegségével szembesülve Claire úgy érezte, mintha egy gépezet ejtette volna csapdába. Mintha egy futószalag vitte volna megállás nélkül az egyik munkaállomástól a másikig. Az egész folyamat merev, személytelen és rutinszerű volt.
Hazatérve azonnal tanulmányozni kezdte a betegségét.
Falta a könyveket, a cikkeket, a weboldalakat, fáradhatatlanul keresett legalább egy gyengécske reménysugarat – bármilyen információ segített volna, amelyről az orvosok talán megfeledkeztek. De bármit olvasott, csak megerősítette, amit már tudott: ezt a fajta rákot senki sem éli túl. Claire szabályosan felforgatta az internetet, hogy legalább egyetlen, visszahúzódó hasnyálmirigyrákról vagy túlélésről szóló történetet találjon – de még csak hasonlóra sem bukkant.
Az egyetlen esélye egy Whipple-műtétnek nevezett eljárás volt. A módszert a kidolgozójáról, Allen Whipple-ről nevezték el, és igen drasztikus operációt takar, amelynek során eltávolítják a hasnyálmirigy egyes részeit, illetve az epehólyagot és a vékonybél bizonyos szakaszait (a duode- numot és a jejunumot, vagyis a nyom- vagy patkóbelet, il- letve az éhbelet) – ezért hívják a beavatkozást latinul pancreaticoduodenectomiának –, sőt esetlegesen a gyomor és a lép bizonyos részeit is.
A műtétnél súlyos komplikációkkal és utólagos következményekkel kell számolni, végtére is a hasnyálmirigy fontos feladatot lát el – többek között a vércukorszint szabályozásáért és a táplálék lebontásáért felel –, márpedig épp ennek a szervnek egy részét távolítják el.
A hasnyálmirigy enzimjei rendkívül erős hatásúak; a szivárgásuk, ami igen gyakori műtéti szövődmény, kínzó fájdalommal jár. Claire megtudta, hogy utólag fájdalmai lehetnek, ödémák (vizenyős területek) alakulhatnak ki a testében, gyakori gyomorgörcs és szörnyű gázképződés bánthatja majd. Hosszú távon pedig a cukorbetegség, a vérszegénység, illetve a legkülönfélébb emésztési zavarok megnövekvő kockázatával kell számolnia, amitől gyenge és kimerült lehet, valamint vitamin- és ásványianyaghiányállapotok léphetnek fel nála.
Claire az új információkon törte a fejét, képtelen volt elaludni, késő éjszakáig fennmaradt, és leírta a kérdéseit: azt tervezte, hogy az esedékes konzultáción majd mindent megbeszél a sebésszel.
Fotó: Open Books