Ian McEwan új könyvével eléggé kiborította a sci-fi rajongókat

Ian McEwan új könyvével eléggé kiborította a sci-fi rajongókat

Ian McEwan legutóbbi regénye, a Mi, gépek kapcsán adott egyik interjúja újra felszította a magas- kontra zsánerirodalom vitáját. Többen pedig mellre szívták és sértésnek vették, hogy az író egy alternatív múltban játszódó, mesterséges intelligenciát is szerepeltető regényével kapcsolatban utasítja el annak science fiction jellegét. Az eredeti megjelenése óta eltelt időben természetesen csitultak a kedélyek, de a kérdés adott, hogy vajon sci-finek tekinthető-e McEwan legújabb műve?

Laki Péter | 2021. január 29. |
Ian McEwan
Mi, gépek
Ford.: Lukács Laura, Scolar, 2020, 320 oldal
-

Ami tagadhatatlan, hogy az ominózus interjúban McEwan nem éppen hízelgő módon beszélt a science fictionről, és egyértelműen az űrbéli kalandregényekkel azonosította a zsánert. 

„Folyamatosan átengedjük a biztonság, de már néhány esetben az erkölcsi döntések felelősségét is a gépeknek. (…) A regényírók is nyithatnának ennek a jövőnek a feltérképezése felé. Nem abban az értelemben, hogy a hangsebesség tízszeresével utazunk antigravitációs csizmákban, hanem hogy

azokra a valós emberi dilemmákra fókuszálnak, amik abból születnek, hogy itt van valami, amiről tudod, hogy mesterséges, de pont úgy gondolkodik mint te.

Ha egy gép úgy néz ki, mint egy ember, vagy nem tudod megmondani a különbséget, akkor baromira itt az ideje, hogy azon gondolkodjunk, hogy vannak-e jogai és kötelezettségei, és minden egyéb.” 

Elsősorban ez az idézet váltotta ki az indulatokat és az esetenként harcias reakciókat. Azzal nehéz vitatkozni, hogy az iménti sorok önmagukban nagyfokú ignoranciáról tanúskodnak, ami teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy hasonló morális, etikai kérdéseket, nem ritkán szépirodalmi igényességgel, már legalább a hatvanas-hetvenes évek óta boncolgatnak olyan írók művei, mint Philip K. Dick vagy éppen Isaac Asimov – csak hogy a legismertebbeket említsük, és a témakört bemutató filmekről még nem is beszéltünk. A legnagyobb probléma az, hogy a modern science fiction egyik régóta jelenlévő központi témájáról és az időközben bekövetkezett stílusváltásokról nem vesz tudomást, miközben olyasmit sugall, hogy saját regénye úttörő jellegű lenne. Vagy legalábbis azt, hogy szégyellné saját műve sci-fi jellegét. Ugyanakkor jogosan adódhat a kérdés, hogy korunk egyik jeles irodalmárának tisztában kell-e lennie egy általa nem igazán preferált zsáner fejlődésével? Egy másik interjúban aztán McEwan azt is kifejtette, hogy ő valójában nagyon is barátja a sci-finek, és szavait félreértették, hiszen sok mindent olvasott a korábban említett íróktól is, valamint Frank Herbert, Brian Aldiss és Ursula K. LeGuin sem idegen számára. 

„Örülök, hogy science fictionnek is nevezik a regényemet, de ugyanakkor alternatív történelmi regény és erkölcsi dilemma regény is egyben, egy jól megalapozott, hagyományos szépirodalmi formában megírva. Megtisztel, hogy sci-finek is nevezik, de ennél azért több, csak ennyit akartam mondani” – magyarázta a linkelt interjúban, majd azt is hozzátette, hogy szerinte a kategorizálás káros is lehet és nem kéne túl komolyan venni.

„A sci-fi, thriller vagy a hagyományos, úgynevezett szépirodalmi regényírók mind írók, és az alapján kéne megítélnünk őket, hogy mennyire jók, nem pedig, hogy melyik kategóriába tartoznak.” 

Bár a magyarázattal kiegészítve már árnyaltabb a kép, de ami megtörtént, megtörtént: McEwan egy interjúban (látszólag) becsmérelt egy sokak által kedvelt zsánert, amire a közösség szépen rá is harapott, felizzítva ezzel a hosszú múltra visszatekintő és látszólag sehová sem vezető vitát az elitista magaskultúra és az alacsonyabb rendűnek tartott tömegkultúra szembenállásáról. De vajon McEwan írása képes-e (vagy akar-e) hidat képezni a „szakadék” két partja között, és vajon tényleg science fictiont írt-e? 

Mi, gépek 

A történet egy olyan alternatív nyolcvanas években játszódik, ahol az Egyesült Királyság elbukja a Falkland-szigeteki háborút, Thatcher megbukik, újra aktív a The Beatles, Alan Turing pedig életben van, így a technológiai fejlődés soha nem látott mértékben szökken szárba. A harmincas évei elején járó, céltalanul sodródó Charlie öröklött pénzét egy kis példányszámban piacra dobott androidra költi. Nagy csalódására azonban az Éva névre keresztelt modell helyett csak egy Ádámhoz jut hozzá, akit ha szexuális vágyai kielégítésére nem is tart megfelelőnek, még mindig hasznosíthatja másképpen. Amikor azonban Charlie viszonyt kezd folytatni új szomszédjával, Mirandával, Ádám nemcsak a kapcsolatukra jelenthet fenyegetést, hanem más módszerekkel is akadályozhatja a pár kiteljesedését, miközben súlyos titkok birtokába jut. 

A Mi, gépek, ahogy az egyébként sejthető, nem a háttérvilágának kifejtésében, vagy éppen az alternatív múlt technikai vívmányainak és azok össztársadalmi hatásának részletezésében jeleskedik. Ádám és Charlie viszonyában gyakran terítékre kerülnek azok a morális kérdések és filozófiai fejtegetések, amik a modern science fiction regényeket meghatározták az utóbbi évtizedekben. Mi különbözteti meg az embert a géptől? Pusztán a létrejöttükben különböznek, vagy az érzelmekben is? Ha egy gép nemcsak gondolkodik, de érzései vannak, akkor ember? És ha egy ember képtelen az érzelmekre, vagy monoton életvitelének köszönhetően belekerül egy folyton önmagába forduló mókuskerékbe, akkor több-e, mint egy biológiai gép? Meddig mehet el az ember egy gép kihasználásában? Rabszolgává válik-e az android, ha soha nem látott hatékonysággal látja el „gazdája” munkáját? Jár-e neki fizettség? Büszkeség-e, vagy mindennél nagyobb szégyen, ha te vagy az első férfi, akit egy gép szarvaz fel? Hogyan gondolkodunk a bűn természetéről, és vajon mit gondol erről egy mesterséges létező? 

Ugyanakkor ezek a kérdések gyakran megmaradnak a felszínkapargatásnál, és McEwan rendre a regényének más aspektusaira fókuszál. Egészen sokáig olyan,

mintha két párhuzamos regényt olvasnánk.

Az egyikben Ádám és Charlie együttélése elevenedik meg, amiben a fent vázolt témakörnek van nagyobb szerepe. A másikban Charlie és Miranda kapcsolata domborodik ki jobban, amiben szerepel egzisztenciális válság, a családalapítás, a gyerekvállalás kérdése és még egy, vagy inkább kettő elhallgatott bűntény is. Ez a két halmaz időről időre egy szerelmi háromszöget alkotó metszéspontban találkozik, és a korszellemet átható társadalmi jelenségek kritikája sem marad el. 

„Ez a huszonöt mesterséges férfi és nő nem boldog. Elképzelhető, hogy itt peremfeltételbe, kényszerű korlátba ütközünk. Intelligens, öntudattal bíró gépet alkotunk, majd kilökjük tökéletlen világunkba. Elméje, amelyet alapvetően racionálisnak és jó szándékúnak terveztek, hamarosan ellentmondások forgószelében találja magát. Mi együtt élünk velük, unalomig ismerjük őket. Milliók halnak meg gyógyítható betegségekben. Milliók élnek szegénységben, pedig amink van, bőven elég lenne mindenkinek. Romboljuk a bioszférát, holott tudjuk, ez az egyetlen otthonunk. Nukleáris fegyverekkel fenyegetjük egymást, pedig tisztában vagyunk a lehetséges következményekkel. Szeretjük az élőlényeket, de nem teszünk a fajok tömeges kipusztulása ellen. És még sorolhatnám: népirtás, kínzás, rabszolgaság, családi gyilkosságok, gyerekek megrontása, iskolai lövöldözések, nemi erőszak, megbotránkoztató cselekmények tucatszám mindennap. Mi együtt élünk ezzel a rettenettel, és nem csodálkozunk, ha mégis boldogságot, sőt szeretetet találunk a világban. A mesterséges elme nem képes ilyen jól védekezni.” 

McEwannél az alternatív nyolcvanas évek csak egyfajta kulisszaként jelenik meg, a történetben vajmi kevés jelentősége van az igazából sehová sem tartó leírásokban és parttalan párbeszédekben megjelenített korszaknak, mint ahogy a tudományos koncepció is inkább csak másodlagos tényező. Nem össztársadalmi szinten ábrázolja világának tudományos fejlettségét, de Ádám képében mégis csak a technológia egyénre és emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását ábrázolja. Hiszen Charlie jóléte, valamint Miranda lebukása nem következett volna be az andorid emberfeletti képességei nélkül, akinek a létrejöttéhez pedig a hevenyészetten felvázolt alternatív valóság ágyaz meg. 

Az elsősorban science fiction művek felől érkező olvasóknak tehát semmi újdonságot nem hordoz a Mi, gépek, hiszen McEwan nem találta fel újra a spanyolviaszt és a zsáner megújítására sem törekedett. A már unalomig ismert, és a sci-fi írásokban gyakran jobban kibontott témakör jelenik meg egy sokak számára elidegenítőnek ható stílusban, és nyilvánvalóan a szerző nyilatkozata sem gyakorolt előzetesen jó hatást befogadói szempontból. A regény azoknak a többségében szépirodalmat fogyasztó olvasóknak lehet érdekesebb, akik találkoztak már McEwan korábbi regényeivel, fogékonyak a leleményes mondatszerkezetekre, és érdeklődnek a technológia emberi életekre gyakorolt hatását tematizáló művek iránt, de valamiért mégis ódzkodnak a sci-fitől. Ha igazi összekötő hídként nem is állja meg teljes mértékben a helyét, annak csak az idő a megmondhatója, hogy a megjelenése körül kirobbant vita ellenére is közelíthette-e egymáshoz a vélt vagy valós irodalmi szakadék két partján álló feleket.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Politika, robotok egy megosztott világban – A sci-fi trendjeiről beszélgettünk Jonathan Strahan szerkesztővel

Immár ötödik éve jelentkezik a Gabo a Jonathan Strahan szerkesztésében készült, az év legjobb fantasztikus novelláit tartalmazó válogatással. A szerkesztőt munkamódszeréről, a sci-fi jelenlegi állapotáról, és a világ helyzetéről is kérdeztük.

...
Nagy

Sci-fik és fantasyk, amikkel nem foghatsz mellé karácsonykor

A 2020-as év a könyvkiadást sem kímélte, és különösen vert helyzetben érezhették magukat a fantasztikus irodalommal foglalkozó kiadók. Ennek ellenére így is sok olyan mű jelent meg, amik vagy hiánypótlóak a maguk területén.

...
Beleolvasó

A technológiai fejlődés új kihívások elé állítja a sci-fi írókat is

A sci-fi műfaj ma már új kihívásokkal találkozik, hiszen kezd olyan lenni a jelenünk, mintha megvalósult disztópiák és utópiák találkozási pontján élnénk. Többek közt ezt a témát is körbejárja az Egy galaxissal odébb című kötet. Olvass bele!

EGYPERCES NOVELLÁK EGY SZOBÁBÓL
...
Nagy

Egyperces novellák egy szobából
Dániel András: A fikusz meg ő

...
Nagy

Egyperces novellák egy szobából
Lackfi János: Mi lenne, ha?

...
Nagy

Egyperces novellák egy szobából
Szabó T. Anna: Árnyékszínház

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

Elhuny Lucinda Riley, A hét nővér-sorozat szerzője

...
Hírek

Szvoren Edina az ambivalens hatásnak örül

...
Hírek

Babiczky a megszólalás szabadságát fedezte fel Szapphóban

...
Hírek

Itt Az utolsó szerelmes levél első előzetese!

...
Hírek

Filmre vele! - Hat kortárs magyar művet ajánlanak a filmeseknek

...
Hírek

Nem lehet vitatkozni, hogy az áldozatok leszármazottai számára a turul mit jelent

...
Nagy

Spiró György: Azért nem lettem sznob, mert nem mondták meg, mi a jó

...
Hírek

Fábián Janka: Nem dolgom utólag beleavatkozni a történelembe

Gyerekirodalom
...
Hírek

HUBBY - Itt vannak a legjobb gyerekkönyvek!

Már hetedik éve szervezi és osztja ki a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Gyerekkönyve Díj elismerést. Idén hét kategóriában osztottak díjat, a különdíjat pedig ezúttal egy kiadó kapta.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: egy igazi barátságkönyv lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő alkotást: a program szakmai zsűrije ezúttal Erna Sassen Egy indián, mint te meg én című könyvét választotta.

...
Gyerekirodalom

Agresszív irodalmi műnek gondolta, teljesen beszippantotta a János vitéz

Szabó Borbála ifjúsági regényének matekzseni hőse nem bír megküzdeni a János vitéz elolvasásával, majd rejtélyes módon átlépi a valóság és a fikció határát, és váratlanul Petőfi Sándor klasszikusában találja magát.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

Orosz István grafikusművész első regénye, a Páternoszter több nézőponton, többszörös elbeszélésen keresztül világítja meg, milyen volt az élet az 50-es évek Magyarországán, és milyen abszurd, groteszk vagy tragikomikus eseményeket idézett elő a Rákosi-korszak személyi kultusza.

...
Nagy

Perintfalvi Rita: Az elkövetők mindig hangsúlyozták, hogy “mondd nekem azt, hogy atya”

Perintfalvi Rita könyvében a Magyar Katolikus Egyházon belüli szexuális bántalmazási ügyeket vizsgálja. Nemcsak áldozatokat szólaltat meg, hanem kutatási eredmények és szakértők bevonásával feltárja a visszaélések mögött húzódó pszichológiai és rendszerszintű okokat is. Interjú.

...
Nagy

Finy Petra: A 80-as évekről mindenkinek van egy története

Finy Petra Kerti szonáta című regénye három női generáció történetén keresztül mesél a világháború traumáiról, az ötvenes évek félelemmel vegyes légköréről, és a rendszerváltást megelőző ellenzéki megmozdulások konspirációval teli hónapjairól. Az íróval a regény egyik kulcshelyszíne közelében beszélgettünk, közben szóba kerültek traumák és rendszerellenes csúcsteljesítmények, elfeledett és máig élő városi történetek is.

...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

...
Nagy

Bojár Gábor: Mindenki az erő jelének veszi, ha az ember szembenéz a saját hibáival

Bojár Gábor a Graphisoft alapítójaként ikonikus név és hivatkozási pont a hazai vállalkozói világban. De mit tud adni második könyvével annak, aki nem üzletember. A válasz: meglepően sokat. Interjú.

...
Kritika

Mit árul el egy ezeréves levél egy keresztény nőről, aki zsidó férfit szeretett?

Egy meneküléssel töltött élet krónikája és e krónika megalkotásának története A hét könyve, A fordult szív.