Anya és lánya toxikus kapcsolatát a demencia teszi még bonyolultabbá

Anya és lánya toxikus kapcsolatát a demencia teszi még bonyolultabbá

Az indiai származású amerikai író, Avni Doshi első kötete, az Égett cukor egy nagyon összetett és ellentmondásos anya-lánya kapcsolatot állít a középpontba. Az India nyugati részén fekvő Púne városának párás, forró klímája kiváló hátteret ad annak a toxikus, fojtogató viszonynak a bemutatásához, melyben egy harmincas éveiben járó nő és demenciával diagnosztizált édesanyja próbálnak meg valamit kezdeni egymással. A gyűlölet és a szeretet szétszálazhatatlanul összefonódnak, a múlt sérelmei, az emlékezés, illetve az emlékezésre való képtelenség pedig tovább bonyolítják az egyébként is problémás viszonyt, melyben az anya és a lány egyaránt a belső békéjét, a másik szeretetét és önmagát keresi. A regény 2020-as megjelenésekor a Booker-díj rövidlistájára jutott, márciustól magyarul is olvasható, nálunk pedig a hét könyve.

Kolozsi Orsolya | 2023. április 03. |
avni doshi
Égett cukor
Ford. Nagy Mónika Zsuzsanna, Park, 2023, 325 oldal
Avni Doshi: Égett cukor könyv

„Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet” – ezzel a mondattal indul a regény, és már itt nyilvánvaló, hogy az elbeszélő anyához való viszonya meglehetősen ellentmondásos. Az egyes szám első személyű narrátor ezt az ambivalenciát azzal is erősíti, hogy az anyját hol távolítólag anyámként, hol az intimitás érzését keltve anyuként emlegeti a szövegben. Ragaszkodik hozzá, ugyanakkor folyamatosan eltaszítja magától, imádja és gyűlöli egyszerre, de az, hogy ez miért alakult így, csak lassan rajzolódik ki a kötetből, melynek alapvetően jelen idejű elbeszélésébe egy-egy fejezet erejéig belép a múlt, hogy a lány gyermekkorát is megismerhessük.  

Az emlékezésnek kitüntetett szerep jut a regényben, a fiatal nő ugyanis a múlt felidézésével próbálja megérteni saját érzelmeit, bár tisztában van azzal, hogy az emlékezés színtiszta konstrukció, a múlt emlékeit valójában mindig a jelen felől alkotjuk meg, így soha nem lehetünk kellően tárgyilagosak. Az én-elbeszélő művészeti munkájában is központi szerepet kap ennek a torzulásnak az ábrázolása: legfontosabb projektjében egy fénykép alapján megrajzolt arcot rajzol újra és újra, minden áldott nap. Mindig az előző napit másolja le, és arra kíváncsi, hogy a lehető legnagyobb pontosságra törekvés mellett mennyit módosul napok, hetek, hónapok vagy akár évek alatt az eredeti portré. Mintha az emlékezés metaforája lenne ez az eljárás, hiszen az emlékeit is időről időre újrarajzolja mindenki, és

nem egyértelmű, mennyi marad meg az eredeti történésből, egyáltalán hasonlít-e rá az a valami, amit emléknek nevezünk. 

Az emlékezés ellenpólusaként a felejtés is kiemelt jelentőségű, és elsősorban az anya egyre súlyosbodó és gyors lefolyásúnak tűnő demenciájában ölt testet. A napjaink népbetegségeként emlegetett kognitív leépülés egyik része az emlékek elvesztése. A betegség nemcsak az anya kiszolgáltatottságát eredményezi, hanem az emlékezés ellen dolgozó felejtést is beemeli a történetbe. A demens anya „gyermekké válik”, akit kísérni kell a postára, a boltba, majd miután a legalapvetőbb hétköznapi funkcióit sem képes ellátni, ápolni kell. Felcserélődnek a szülő-gyermek viszony szerepei, az elbeszélő pedig elgondolkodik azon, hogy eljött az idő a bosszúra a hányatott gyermekkorért, a szeretethiányért, az elhanyagolásért. Az emlékező betétekből ugyanis kiderül, hogy a narrátor édesanyja még fiatalon egy szekta hatása alá került, és az ottani vallási vezetővel folytatott viszonya miatt elhanyagolta a lányát, aki éjszakákon át hiába hívta őt, nem kapott választ.  Az ásramban töltött évek alatt egy anyapótlék, egy gyermekét elveszített özvegy nő karolta fel, kizárólag neki köszönhető, hogy az egészen kicsi, óvodáskorú gyermek úgy-ahogy eltengődött ebben az időszakban. Később aztán elhagyták a szektát, de ezután sem következtek könnyebb évek, koldulás, válás, elhanyagolás, az elbeszélő gyerekkora nagyon messze volt az idillitől, de még az átlagostól is.

Mindezt persze újra és újra elővenné, és számonkérné az anyján, de még felhánytorgatni sem tudja, mert amíg ő emlékszik, addig az anyja felejt: „Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy ez a felejtés kényelmes dolog, hogy Anyu nem akar emlékezni rá, miket mondott és tett. Igazságtalannak érzem, hogy ő egyszerűen félresöpri a múltat, nekem viszont a múlttal telnek a napjaim. Papírokat, fiókokat, egész szobákat töltök meg feljegyzésekkel, jegyzetekkel, gondolatokkal, ő meg napról napra egyre nagyobb homályban él.” Az anya felejtése azt is jelenti, hogy a közös múlt eltűnőben, hiába emlékszik rá az egyik, ha a másik emlékei egyre homályosabbak. Ez az egyik oka annak, hogy az elbeszélő mindent elkövet, hogy a folyamatot megakadályozza, de legalábbis lelassítsa. Diétára fogja az anyját, melynek egyik eleme, hogy a cukrok minden formájáról le kell mondania.

Az egyre tisztább állapotba kerülő anya aztán teljesen váratlanul olyan emléket kotor elő a múltból, melyet jobb lenne elrejteni, elfelejteni.

A lelepleződés fájdalma miatt a lány feladja a terápiát, süteményt vásárol az édesanyjának, teájába nagy kanál cukrot kever, és engedi visszasüppedni az idősödő nőt a demencia semmibe tartó sötétségébe, a folyamatos „elszivárgásba”.

A férfiaknak kevés szerep jut a regényben, nem igazán alakítói az eseményeknek, még a leghangsúlyosabb férfiszereplő, Dilíp, az elbeszélő férje is csak árnyalak, aki kétségbeesve és tanácstalanul nézi a felesége és az anyósa közötti gyűlöletet. A két főszereplő mellett azonban több hangsúlyos nőalak is szerepel, például Dilíp anyja, a gondoskodó és egyben autoriter anya (egyébként cseppet sem szerethető) archetípusa, de ott van a főhős-elbeszélő nagymamája Náni, illetve a regény utolsó harmadában megszületik a narrátor saját kislánya is, így immár nemcsak a lánya lesz valakinek, hanem maga is anyává válik. Az újszülött gondozása pedig iszonyatos terhet ró a labilis nőre, aki épp szembenéz a múltjával, miközben demens édesanyját ápolja, és igyekszik helyére tenni a benne növekvő gyűlöletet. A zárójelenet idegösszeroppanáshoz hasonló állapotáig vezet ez a mentális lejtmenet, mely akkor éri el a legalját, amikor a nő realitásoktól immár teljesen elszakadt édesanyja demenciája következtében egy abszurd szerepcserét hajt végre: lánya férjéről azt hiszi, az ő férje, kisunokáját pedig saját lányának gondolja. Ehhez – hogy meg ne bántsák – a népes család asszisztál is, ami a teljes kétségbeesésbe kergeti az elbeszélőt, aki úgy érzi,

megfosztották saját életétől, az anyja voltaképpen a saját identitásából szorította ki.

A két főszereplő neve csak a regény legvégén derül ki: az anya Tárá, a lánya Antárá, így ilyen módon is megképződik kettejük kapcsolatának lényege, hogy bár alapvetően ellentétei egymásnak, mégis van bennük egy nagyon is közös rész, egy alapvető hasonlóság, ahogy ezt a szöveg egyik pontján a lány meg is fogalmazza: „Az ellentétek gyakran hasonlítanak egymásra”. A narrátor nem akar olyan lenni, mint az anyja, de amikor maga is anyává válik, a korábbinál is jobban elkezd hasonlítani rá. Felismeri önmagában a gyűlölt anyát, hiszen ő sem tud mit kezdeni saját gyermekével, a fáradtsággal, a hirtelen rázuhant felelősséggel. Azt, hogy elérkezik ehhez a letaglózó felismeréshez, a könyv utolsó bekezdéseiben meg is fogalmazza:

Sosem szabadulok meg az anyámtól. Ott van a csontjaimban, sose leszek immunis rá. (…) Az arcomban ott van Anyu.

Bár a regény befejezése nyitva marad, nem láthatjuk, hogyan alakul tovább ez a kapcsolat, de a kérdést már visszük magunkkal: hogyan érezheti az ember távol magát valakitől, akihez minden sejtjében ennyire közel van? Ismerheti-e az ember minden ízében azt, aki a világra hozta? Az Égett cukor az anya-lánya kapcsolatok alapvető nehézségeit helyezi a szokásosnál radikálisabb keretek közé, és robbanásveszélyes elegyet alkot egy olyan emberi kapcsolatból, mely a legfontosabbak egyike, sokszor viszont ennek ellenére (vagy épp ezért) nem tud megfelelően működni. 

Kapcsolódó cikkek
...
Podcast

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

Réz Anna Mardos című könyvének bemutatója a 2022-es őszi Margón volt, most az egész beszélgetést meghallgathatod.

...
Nagy

Anyák és felnőtt gyermekek a közelmúlt legizgalmasabb európai regényeiben

Kreatív Európa című új sorozatunkban az európai kortárs irodalom remekeiből válogatunk, hogy bemutassuk, hányféle értékes hang szólalt meg könyvről könyvre az elmúlt években.

...
Hírek

Négy debütáló regény is felkerült a Booker-díj rövidlistájára

Júliusban még azt hihettük, hogy az idén Hilary Mantel harmadszor is megnyerheti a Booker-díjat, a várakozásokkal ellentétben azonban most már biztos, más viszi el idén az elismerést. Ma hirdették ki a legjelentősebb irodalmi díj, a Booker rövid listáját. Hatan esélyesek az 50 ezer fontos fődíjra.

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

...
Nagy

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

 A pszichológus-nyelvész a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol.

...
Nagy

Pam Jenoff a Covid alatt értette meg, hogyan változhat meg radikálisan az élet egy másodperc alatt

Pam Jenoff a kilencvenes évek közepén Krakkóban kezdett el dolgozni diplomataként, ahol többek között a holokauszttal kapcsolatos ügyeken, a zsidó tulajdon visszaállításán dolgozott. Szoros kapcsolat alakult ki közte és az idős túlélők között, történelmi fikciós regényeit a tőlük hallott történetek inspirálják. Interjú.

...
Nagy

Behrouz Boochani: Kurd vagyok. Az ellenállás az identitásom része

Behrouz Boochani iráni kurd újságíróként dolgozott, mikor menekülni kényszerült, majd illegális bevándorlóként éveket töltött embertelen körülmények között egy ausztrál börtöntáborban. A Margó előtt beszélgettünk a kurd ellenállásról, az iráni tüntetésekről, a börtöntábor rendszeréről, kontrollról és migrációról is. Interjú.

...
Kritika

A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké

Emberek és kultúrák közötti távolságokról, a hiányról, a megszállottságot súroló vonzalomról és a mérgező szépségkultuszról is mesél a francia-dél-koreai Elisa Shua Dusapin 2016-os, első regénye. Ez a hét könyve.

Szerzőink

...
Borda Réka

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

...
Ruff Orsolya

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

...
Kolozsi Orsolya

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir