Azoknak, akiknek túl mainstream A Gyűrűk Ura

Azoknak, akiknek túl mainstream A Gyűrűk Ura

Nagyon leegyszerűsítve kétféle magyarázat létezik arra, hogy a Gormenghast-trilógia miért nem lett hasonló siker, mint A Gyűrűk Ura. Az egyik szerint azért, mert nem annyira jó, a másik szerint azért, mert túl jó. De az is lehet, hogy az első része megjelenésekor, 1946-ban még túl közel volt a háború emléke, szemben A Gyűrűk Ura 1954-es bemutatkozásával, amikor már az első James Bondon is túl volt a brit könyvpiac. Az biztos, hogy a Gormenghast-trilógiát kevesebben ismerik, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kritikák és a rajongók az egekbe emelik, a legújabb hírek szerint pedig Neil Gaiman csinál belőle sorozatot. Mi ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy ezúttal Mervyn Peake könyve, a Gormenghast-trilógia a hét könyve.

Benedek Márton | 2020. december 07. |

A Gyűrűk Urával való összevetés adja magát a monumentális méret és a fantasztikum miatt is, de azt az elején érdemes tisztázni, hogy a Gormenghast-trilógia nem egy általános fantasy-történet. A fülszövegben az is olvasható róla, hogy “spekulatív fikció”, valami, ami lehetne akár fantasy is, de olyan, mintha nem az lenne.

Mervyn Peake
A Gormenghast-trilógia
Ford.: Bakonyi Berta és Farkas Krisztina, Jelenkor, 2020, 1068 oldal
-

Ebben a trilógiában nincsenek mágikus kardok, sárkányok és egyéb szörnyek vagy varazslók; és nincsenek egyértelműen jó vagy rossz szereplők sem. Van viszont egy gótikus vár, egy “hatalmas kőtömeg”, lehetetlenül sok szobával, csarnokkal, padlással, pincével, zsákutcával, lépcsővel, járattal, egy magaslati kőmezővel és egy ablakból kinövő fával. Ez Gormenghast, a Groanok otthona, akik már több mint hetven generáció óta uralkodnak. Uralkodnak, azaz évszázados törvények és lehetetlen rituálék szerint nap mint nap össze-vissza járkálnak a várban, ahol nagyjából mindig ugyanazt csinálják, és nem is nagyon érdekli őket, hogy miért. A szertartások rendje szent, a Groanok sorsa a “tradícióval szembeni engedelmesség”.  

A szomorkás, szürke mindennapokat két esemény is megtöri: megszületik a leendőbeli Hetvenhetedik Gróf, Titus, és egy kegyetlen szakácsmester szolgálatából megszökik a vakmerő, tizenhétéves Steerpike. Előbbi már kisbabaként is megsérti a rendet, utóbbi pedig egy lenyűgöző machinátor, egy bámulatos antihős. A trilógia első kötetében (Titus Groan) inkább Steerpike tevékenysége viszi előre a cselekményt, a folytatásokban (Gormenghast, Magányos Titus) viszont már egyre inkább Titus kerül előtérbe. Mindketten lázadnak, az egykori szolga a hatalom ellen, de a hatalomért, a trónörökös fiú pedig az ősi családi szokások ellen.  

Az első kötetben rajtuk kívül a Groan-családdal és közeli személyzetükkel ismerkedünk (mint például a macskák és madarak által követett Grófnő, a Gróf hatalomra áhítozó ikertestvérei vagy az idióta vihogásokban kitörő Prunesquallor doktor), a másodikban, amikor Titus iskolába jár, még többet tudunk meg a vár intrikákkal terhelt életéről, a harmadikban pedig olyan messzire jutunk a vártól, mint addig még soha: meghökkentő, modern környezetben találjuk magunkat. 

Egy ennyire hosszú és terebélyes történet esetén nem szerencsés tovább boncolgatni a cselekményt, amit még csak összefoglalni is elég bonyolult; hiszen még a vár körül élő Viskólakók sem kerültek szóba, akik közül Titus szoptató dajkája érkezik. A lényeg azonban nem is a sztori alakulása, hanem az a nyelv, amin a Gormenghast-trilógia íródott.

Peake elsősorban képzőművészként tekintett magára és ez nagyon érződik költői, színes, varázslatos mondatain.

Minden mozdulatnak, minden kimondott szónak, minden hangnak jelentősége van, és semmit sem úszunk meg egyszerű leírással. 

Szinte mindegyik oldalról lehetne idézni, de egyrészt álljon itt a vár bemutatása közvetlenül az első oldalról: 

“Gormenghast, azaz az eredeti kőtömeg önmagában igen masszív, tömör jelenség lett volna, ha eltekinthetnénk a Külső Falai körül járványként burjánzó alantas tákolmányoktól. Lépcsőzetesen, egymást félig kitakarva követték egymást a lejtős talajon, míg a várfalak meg nem állították a legfelső kalyibákat, melyek úgy tapadtak rájuk, mint kagylók a sziklára. Ezeknek a lakhelyeknek ősi törvény biztosította a komor közelséget a föléjük tornyosuló erődítményhez. Az idők során szabálytalan tetőik fölé időrágta gyámfalak, töredezett kongó fiatornyok és mind közül a leghatalmasabb, a Kovatorony árnyéka vetült. Ez a fekete repkényfoltokkal tarkázott torony csonka ujjként, káromlóan meredt a göcsörtös falazat ökléből az ég felé. Éjjelente baglyok változtatták visszhangzó torokká; nappal némán állt hosszú árnyéka felett.” 

És itt egy viszonylag rövidre fogott bekezdés a Hetvenhatodik Grófról, Lord Sepulchrave-ről: 

“A számos kötelesség, mely mások szemében bosszantó, értelmetlen nyűgnek tűnhetett, Őméltósága számára megkönnyebbülést jelentett, mert ilyenkor kissé megszökhetett önmaga elől. Tudta, hogy a krónikus melankólia áldozataként túl van már minden reményen. S ha napjait egymaga tengethetné, állandóan az orvosságokhoz fordulna, melyek máris aláásták állapotát.” (157. oldal) 

A kivételes nyelvezet hol mesebeli, hol vészjósló, hol nagyon szórakoztató hangnemben szólal meg, például az angol arisztokratikus módi szerint pattanásig feszített párbeszédek során.

A trilógia egyszerre komor, groteszk és abszurd, és leginkább párját ritkító.

Hogy miért lett ilyen, azt sokan sokféleképpen magyarázzák, de a közmegegyezés szerint Peake Kínában töltött gyerekkora, és az, hogy az egyik első nyugati tudósítóként járt a bergen-belseni haláltáborban, mindenképpen hozzátett Gormenghast sajátos világához és társadalmához. 

A Jelenkor kiadása a teljes Gormenghast-trilógiát tartalmazza, továbbá a Fiú a sötétben című elbeszélést, a szöveget pedig a szerző rajzai illusztrálják. Ez azért is jelentős dolog, mert a Mervyn Peake grafikusként is ismert volt, legtermékenyebb éveiben, a negyvenes évek közepén egyszerre írta a trilógiát és illusztrálta az Alice Csodaországbant vagy például Grimm-meséket. A trilógia külső borítóján is Peake rajza látható, és ezekből tervezett csodaszép belső borítót és előzéket Váradi Zsolt. De a legnagyobb érdem a fordítóké, Bakonyi Bertáé (Titus Groan, Gormenghast) és Farkas Krisztináé (A magányos Titus, Fiú a sötétben), akik egy sokadik ránézésre is lehetetlen feladatot oldottak meg magas színvonalon.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Nem használhatják Tolkien könyvének cselekményét az új A Gyűrűk Ura-sorozathoz

...
Hírek

Unokája szerint Tolkien nemcsak A Gyűrűk Ura szerzője volt, hanem intellektuális óriás

...
Hírek

Minden, amit tudni akartál A Gyűrűk Uráról 90 mp-ben

KÖNYVES ADVENT
...
Könyves Advent

10 világirodalmi újdonság, amivel nem lőhetsz mellé karácsonykor

...
Könyves Advent

És a kvaggáról vagy az elefántmadárról hallottál már? Mi irtottuk ki

...
Könyves Advent

Repülő autóktól a gondolkodó drónokig: egykor merész ötletek a repülés világából

Hírek
...
20/21

20/21

...
Nagy

„A világjárvány rákényszerített minket arra, hogy kicsit megálljunk”

...
Szórakozás

Harlan Coben világában a múlt mindenkit utolér

...
Könyves Advent

Dickens levélben panaszkodott egy neki rendezett, karácsonyi előtti vacsoráról

...
Könyves Advent

10 világirodalmi újdonság, amivel nem lőhetsz mellé karácsonykor

...
Hírek

Ők hárman vannak még versenyben a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjért

...
Hírek

Mary Shelley otthonában nem találunk sötét romantikát, de így is érdemes beköltözni

...
Szórakozás

Offenbach, West Side Story, PUF, Bálnadal, Volt egy ház [Programajánló]

...
Nagy

5 könyv, amiben van valami japán

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

Jón Kalman Stefánsson és Sigrídur Hagalín Björnsdóttir az izlandi irodalom aktuálisan legizgalmasabb power couple-ja, az őszi Margón az új regényeik mellett a versekről és a hiányzó apafigurákról beszélgettünk velük. Közben kiderült, miért okosabbak a könyvek, mint az íróik, és miért igazi történetmesélő nép az izlandi.

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

Gyerekirodalom
...
Szívünk rajta

Hagyományos és kortárs népmesék az év utolsó napjaira

Az év utolsó, hosszúra nyúlt estéi tökéletesek a nagy közös mesélésekre, ezért most olyan könyveket választottunk a Szívünk rajta matricásai közül, amelyek a hagyományos vagy újramesélt népmesék közül válogatnak.

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

Zalán Tibor személyében november 27-én új kulcsőrt avatnak a Mesemúzeumban.

...
Szívünk rajta

Mourlevat a fekete humort franciás könnyedséggel elegyíti

Jean-Claude Mourlevat könyveiben nem riad vissza a szokatlan vagy épp meghökkentő témaválasztástól, a Szívünk rajtában a hónap könyvének választott Putifár tanár úr visszavág is egy nyugdíjba vonult tanár bosszújáról szól. A kötet László Kinga fordításában és Rofusz Kinga illusztrációival jelent meg magyarul – a fordítót a könyvről és az íróról, az illusztrátort pedig a Putifár képi világáról faggattuk.