Azoknak, akiknek túl mainstream A Gyűrűk Ura

Azoknak, akiknek túl mainstream A Gyűrűk Ura

Nagyon leegyszerűsítve kétféle magyarázat létezik arra, hogy a Gormenghast-trilógia miért nem lett hasonló siker, mint A Gyűrűk Ura. Az egyik szerint azért, mert nem annyira jó, a másik szerint azért, mert túl jó. De az is lehet, hogy az első része megjelenésekor, 1946-ban még túl közel volt a háború emléke, szemben A Gyűrűk Ura 1954-es bemutatkozásával, amikor már az első James Bondon is túl volt a brit könyvpiac. Az biztos, hogy a Gormenghast-trilógiát kevesebben ismerik, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kritikák és a rajongók az egekbe emelik, a legújabb hírek szerint pedig Neil Gaiman csinál belőle sorozatot. Mi ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy ezúttal Mervyn Peake könyve, a Gormenghast-trilógia a hét könyve.

Benedek Márton | 2020. december 07. |

A Gyűrűk Urával való összevetés adja magát a monumentális méret és a fantasztikum miatt is, de azt az elején érdemes tisztázni, hogy a Gormenghast-trilógia nem egy általános fantasy-történet. A fülszövegben az is olvasható róla, hogy “spekulatív fikció”, valami, ami lehetne akár fantasy is, de olyan, mintha nem az lenne.

Mervyn Peake
A Gormenghast-trilógia
Ford.: Bakonyi Berta és Farkas Krisztina, Jelenkor, 2020, 1068 oldal
-

Ebben a trilógiában nincsenek mágikus kardok, sárkányok és egyéb szörnyek vagy varazslók; és nincsenek egyértelműen jó vagy rossz szereplők sem. Van viszont egy gótikus vár, egy “hatalmas kőtömeg”, lehetetlenül sok szobával, csarnokkal, padlással, pincével, zsákutcával, lépcsővel, járattal, egy magaslati kőmezővel és egy ablakból kinövő fával. Ez Gormenghast, a Groanok otthona, akik már több mint hetven generáció óta uralkodnak. Uralkodnak, azaz évszázados törvények és lehetetlen rituálék szerint nap mint nap össze-vissza járkálnak a várban, ahol nagyjából mindig ugyanazt csinálják, és nem is nagyon érdekli őket, hogy miért. A szertartások rendje szent, a Groanok sorsa a “tradícióval szembeni engedelmesség”.  

A szomorkás, szürke mindennapokat két esemény is megtöri: megszületik a leendőbeli Hetvenhetedik Gróf, Titus, és egy kegyetlen szakácsmester szolgálatából megszökik a vakmerő, tizenhétéves Steerpike. Előbbi már kisbabaként is megsérti a rendet, utóbbi pedig egy lenyűgöző machinátor, egy bámulatos antihős. A trilógia első kötetében (Titus Groan) inkább Steerpike tevékenysége viszi előre a cselekményt, a folytatásokban (Gormenghast, Magányos Titus) viszont már egyre inkább Titus kerül előtérbe. Mindketten lázadnak, az egykori szolga a hatalom ellen, de a hatalomért, a trónörökös fiú pedig az ősi családi szokások ellen.  

Az első kötetben rajtuk kívül a Groan-családdal és közeli személyzetükkel ismerkedünk (mint például a macskák és madarak által követett Grófnő, a Gróf hatalomra áhítozó ikertestvérei vagy az idióta vihogásokban kitörő Prunesquallor doktor), a másodikban, amikor Titus iskolába jár, még többet tudunk meg a vár intrikákkal terhelt életéről, a harmadikban pedig olyan messzire jutunk a vártól, mint addig még soha: meghökkentő, modern környezetben találjuk magunkat. 

Egy ennyire hosszú és terebélyes történet esetén nem szerencsés tovább boncolgatni a cselekményt, amit még csak összefoglalni is elég bonyolult; hiszen még a vár körül élő Viskólakók sem kerültek szóba, akik közül Titus szoptató dajkája érkezik. A lényeg azonban nem is a sztori alakulása, hanem az a nyelv, amin a Gormenghast-trilógia íródott.

Peake elsősorban képzőművészként tekintett magára és ez nagyon érződik költői, színes, varázslatos mondatain.

Minden mozdulatnak, minden kimondott szónak, minden hangnak jelentősége van, és semmit sem úszunk meg egyszerű leírással. 

Szinte mindegyik oldalról lehetne idézni, de egyrészt álljon itt a vár bemutatása közvetlenül az első oldalról: 

“Gormenghast, azaz az eredeti kőtömeg önmagában igen masszív, tömör jelenség lett volna, ha eltekinthetnénk a Külső Falai körül járványként burjánzó alantas tákolmányoktól. Lépcsőzetesen, egymást félig kitakarva követték egymást a lejtős talajon, míg a várfalak meg nem állították a legfelső kalyibákat, melyek úgy tapadtak rájuk, mint kagylók a sziklára. Ezeknek a lakhelyeknek ősi törvény biztosította a komor közelséget a föléjük tornyosuló erődítményhez. Az idők során szabálytalan tetőik fölé időrágta gyámfalak, töredezett kongó fiatornyok és mind közül a leghatalmasabb, a Kovatorony árnyéka vetült. Ez a fekete repkényfoltokkal tarkázott torony csonka ujjként, káromlóan meredt a göcsörtös falazat ökléből az ég felé. Éjjelente baglyok változtatták visszhangzó torokká; nappal némán állt hosszú árnyéka felett.” 

És itt egy viszonylag rövidre fogott bekezdés a Hetvenhatodik Grófról, Lord Sepulchrave-ről: 

“A számos kötelesség, mely mások szemében bosszantó, értelmetlen nyűgnek tűnhetett, Őméltósága számára megkönnyebbülést jelentett, mert ilyenkor kissé megszökhetett önmaga elől. Tudta, hogy a krónikus melankólia áldozataként túl van már minden reményen. S ha napjait egymaga tengethetné, állandóan az orvosságokhoz fordulna, melyek máris aláásták állapotát.” (157. oldal) 

A kivételes nyelvezet hol mesebeli, hol vészjósló, hol nagyon szórakoztató hangnemben szólal meg, például az angol arisztokratikus módi szerint pattanásig feszített párbeszédek során.

A trilógia egyszerre komor, groteszk és abszurd, és leginkább párját ritkító.

Hogy miért lett ilyen, azt sokan sokféleképpen magyarázzák, de a közmegegyezés szerint Peake Kínában töltött gyerekkora, és az, hogy az egyik első nyugati tudósítóként járt a bergen-belseni haláltáborban, mindenképpen hozzátett Gormenghast sajátos világához és társadalmához. 

A Jelenkor kiadása a teljes Gormenghast-trilógiát tartalmazza, továbbá a Fiú a sötétben című elbeszélést, a szöveget pedig a szerző rajzai illusztrálják. Ez azért is jelentős dolog, mert a Mervyn Peake grafikusként is ismert volt, legtermékenyebb éveiben, a negyvenes évek közepén egyszerre írta a trilógiát és illusztrálta az Alice Csodaországbant vagy például Grimm-meséket. A trilógia külső borítóján is Peake rajza látható, és ezekből tervezett csodaszép belső borítót és előzéket Váradi Zsolt. De a legnagyobb érdem a fordítóké, Bakonyi Bertáé (Titus Groan, Gormenghast) és Farkas Krisztináé (A magányos Titus, Fiú a sötétben), akik egy sokadik ránézésre is lehetetlen feladatot oldottak meg magas színvonalon.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Nem használhatják Tolkien könyvének cselekményét az új A Gyűrűk Ura-sorozathoz

...
Hírek

Unokája szerint Tolkien nemcsak A Gyűrűk Ura szerzője volt, hanem intellektuális óriás

...
Hírek

Minden, amit tudni akartál A Gyűrűk Uráról 90 mp-ben

KÖNYVTAVASZ
...
Könyvtavasz

A Hiányzó történetekben az előző század a jelen családi rémálmaként tér vissza

...
Könyvtavasz

Három dietetikus felkészít a menopauzára, már ami a táplálkozásunkat illeti

...
Könyvtavasz

Titokzatos denevér démon lepi meg a 21. századi időutazót

...
Könyvtavasz

Byung-Chul Han az árnyékliliomokban gyönyörködve fejti meg, hogy a lét elbeszélés, nem számszerűsítés

...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

...
Könyvtavasz

Kun Árpád új regényében láncreakciókat indít el egy baleset

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Az első hindiből fordított regény kapta a Nemzetközi Booker-díjat 2022-ben

...
Alkotótárs

Mucha Dorka: Éreztem, hogy ebből nem lehet tingli-tangli történetet írni [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Kollár-Klemencz László lesz az Ördögkatlan Fesztivál díszvendége 

...
Hírek

Vámos Miklós az egykori New York kávéházról: Minden áldott nap itt voltam

...
Gyerekirodalom

A világ legmegátalkodottabb gyerekkönyve mindent elkövet, hogy ne tudjátok elolvasni

...
Hírek

Először térképezték fel a pompeji vulkánkitörés egy áldozatának teljes génkészletét

...
Hírek

Budapest környékén kószál egy medve

...
Szórakozás

A Top Gunon kívül is van repülős élet

...
Alkotótárs

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Veres Attila forgatókönyvében a hatalom dönti el, kinek lehet gyereke és kinek nem

...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Semmelweis 50 éve egy norvég drámában szagolta ki a kérlelhetetlen igazságot

Bjørneboe-t nem a Semmelweis alakja köré utólag szőtt magasztos vagy patetikus tisztelet foglalkoztatta, hanem a személyiségét és a küzdelmeit szétfeszítő ellentmondások. A Semmelweis ma is pezsdítően és bicskanyitogatóan aktuális dráma.

...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A világ legmegátalkodottabb gyerekkönyve mindent elkövet, hogy ne tudjátok elolvasni

David Sundin interaktív képeskönyve, A könyv, amelyik nem akarta, hogy elolvassák minden idők egyik legdacosabb gyerekkönyve, cserébe viszont felejthetetlen kalandot ígér azokra az estékre, amikor a gyerek sehogy sem akar elaludni, sőt, azt is megmutatja, hogy az olvasás nemcsak a passzív befogadásról szól, hanem valódi varázslat.

...
Gyerekirodalom

Egressy gyerekregényében zajos gördeszkások borzolják a lakótelepi kedélyeket

Egressy Zoltán dráma- és regényíró új gyerekregényében egy csapat gördeszkás zavarja meg a lakótelep nyugalmát, az ellentétek viszont nem feloldhatatlanok.

...
Gyerekirodalom

Pavlova kisasszonytól Petunia néni lazacáig - 3+1 gasztrokönyv gyerekeknek

Az ételekkel és ízekkel való tudatos ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni, éppen ezért most összeszedtünk néhány kimondottan gyerekeknek szóló könyvet, amelyek szemléletesen mesélnek a gasztronómiáról, és még recepteket is tartalmaznak.