Azoknak, akiknek túl mainstream A Gyűrűk Ura

Azoknak, akiknek túl mainstream A Gyűrűk Ura

Nagyon leegyszerűsítve kétféle magyarázat létezik arra, hogy a Gormenghast-trilógia miért nem lett hasonló siker, mint A Gyűrűk Ura. Az egyik szerint azért, mert nem annyira jó, a másik szerint azért, mert túl jó. De az is lehet, hogy az első része megjelenésekor, 1946-ban még túl közel volt a háború emléke, szemben A Gyűrűk Ura 1954-es bemutatkozásával, amikor már az első James Bondon is túl volt a brit könyvpiac. Az biztos, hogy a Gormenghast-trilógiát kevesebben ismerik, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kritikák és a rajongók az egekbe emelik, a legújabb hírek szerint pedig Neil Gaiman csinál belőle sorozatot. Mi ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy ezúttal Mervyn Peake könyve, a Gormenghast-trilógia a hét könyve.

Benedek Márton | 2020. december 07. |

A Gyűrűk Urával való összevetés adja magát a monumentális méret és a fantasztikum miatt is, de azt az elején érdemes tisztázni, hogy a Gormenghast-trilógia nem egy általános fantasy-történet. A fülszövegben az is olvasható róla, hogy “spekulatív fikció”, valami, ami lehetne akár fantasy is, de olyan, mintha nem az lenne.

Mervyn Peake
A Gormenghast-trilógia
Ford.: Bakonyi Berta és Farkas Krisztina, Jelenkor, 2020, 1068 oldal
-

Ebben a trilógiában nincsenek mágikus kardok, sárkányok és egyéb szörnyek vagy varazslók; és nincsenek egyértelműen jó vagy rossz szereplők sem. Van viszont egy gótikus vár, egy “hatalmas kőtömeg”, lehetetlenül sok szobával, csarnokkal, padlással, pincével, zsákutcával, lépcsővel, járattal, egy magaslati kőmezővel és egy ablakból kinövő fával. Ez Gormenghast, a Groanok otthona, akik már több mint hetven generáció óta uralkodnak. Uralkodnak, azaz évszázados törvények és lehetetlen rituálék szerint nap mint nap össze-vissza járkálnak a várban, ahol nagyjából mindig ugyanazt csinálják, és nem is nagyon érdekli őket, hogy miért. A szertartások rendje szent, a Groanok sorsa a “tradícióval szembeni engedelmesség”.  

A szomorkás, szürke mindennapokat két esemény is megtöri: megszületik a leendőbeli Hetvenhetedik Gróf, Titus, és egy kegyetlen szakácsmester szolgálatából megszökik a vakmerő, tizenhétéves Steerpike. Előbbi már kisbabaként is megsérti a rendet, utóbbi pedig egy lenyűgöző machinátor, egy bámulatos antihős. A trilógia első kötetében (Titus Groan) inkább Steerpike tevékenysége viszi előre a cselekményt, a folytatásokban (Gormenghast, Magányos Titus) viszont már egyre inkább Titus kerül előtérbe. Mindketten lázadnak, az egykori szolga a hatalom ellen, de a hatalomért, a trónörökös fiú pedig az ősi családi szokások ellen.  

Az első kötetben rajtuk kívül a Groan-családdal és közeli személyzetükkel ismerkedünk (mint például a macskák és madarak által követett Grófnő, a Gróf hatalomra áhítozó ikertestvérei vagy az idióta vihogásokban kitörő Prunesquallor doktor), a másodikban, amikor Titus iskolába jár, még többet tudunk meg a vár intrikákkal terhelt életéről, a harmadikban pedig olyan messzire jutunk a vártól, mint addig még soha: meghökkentő, modern környezetben találjuk magunkat. 

Egy ennyire hosszú és terebélyes történet esetén nem szerencsés tovább boncolgatni a cselekményt, amit még csak összefoglalni is elég bonyolult; hiszen még a vár körül élő Viskólakók sem kerültek szóba, akik közül Titus szoptató dajkája érkezik. A lényeg azonban nem is a sztori alakulása, hanem az a nyelv, amin a Gormenghast-trilógia íródott.

Peake elsősorban képzőművészként tekintett magára és ez nagyon érződik költői, színes, varázslatos mondatain.

Minden mozdulatnak, minden kimondott szónak, minden hangnak jelentősége van, és semmit sem úszunk meg egyszerű leírással. 

Szinte mindegyik oldalról lehetne idézni, de egyrészt álljon itt a vár bemutatása közvetlenül az első oldalról: 

“Gormenghast, azaz az eredeti kőtömeg önmagában igen masszív, tömör jelenség lett volna, ha eltekinthetnénk a Külső Falai körül járványként burjánzó alantas tákolmányoktól. Lépcsőzetesen, egymást félig kitakarva követték egymást a lejtős talajon, míg a várfalak meg nem állították a legfelső kalyibákat, melyek úgy tapadtak rájuk, mint kagylók a sziklára. Ezeknek a lakhelyeknek ősi törvény biztosította a komor közelséget a föléjük tornyosuló erődítményhez. Az idők során szabálytalan tetőik fölé időrágta gyámfalak, töredezett kongó fiatornyok és mind közül a leghatalmasabb, a Kovatorony árnyéka vetült. Ez a fekete repkényfoltokkal tarkázott torony csonka ujjként, káromlóan meredt a göcsörtös falazat ökléből az ég felé. Éjjelente baglyok változtatták visszhangzó torokká; nappal némán állt hosszú árnyéka felett.” 

És itt egy viszonylag rövidre fogott bekezdés a Hetvenhatodik Grófról, Lord Sepulchrave-ről: 

“A számos kötelesség, mely mások szemében bosszantó, értelmetlen nyűgnek tűnhetett, Őméltósága számára megkönnyebbülést jelentett, mert ilyenkor kissé megszökhetett önmaga elől. Tudta, hogy a krónikus melankólia áldozataként túl van már minden reményen. S ha napjait egymaga tengethetné, állandóan az orvosságokhoz fordulna, melyek máris aláásták állapotát.” (157. oldal) 

A kivételes nyelvezet hol mesebeli, hol vészjósló, hol nagyon szórakoztató hangnemben szólal meg, például az angol arisztokratikus módi szerint pattanásig feszített párbeszédek során.

A trilógia egyszerre komor, groteszk és abszurd, és leginkább párját ritkító.

Hogy miért lett ilyen, azt sokan sokféleképpen magyarázzák, de a közmegegyezés szerint Peake Kínában töltött gyerekkora, és az, hogy az egyik első nyugati tudósítóként járt a bergen-belseni haláltáborban, mindenképpen hozzátett Gormenghast sajátos világához és társadalmához. 

A Jelenkor kiadása a teljes Gormenghast-trilógiát tartalmazza, továbbá a Fiú a sötétben című elbeszélést, a szöveget pedig a szerző rajzai illusztrálják. Ez azért is jelentős dolog, mert a Mervyn Peake grafikusként is ismert volt, legtermékenyebb éveiben, a negyvenes évek közepén egyszerre írta a trilógiát és illusztrálta az Alice Csodaországbant vagy például Grimm-meséket. A trilógia külső borítóján is Peake rajza látható, és ezekből tervezett csodaszép belső borítót és előzéket Váradi Zsolt. De a legnagyobb érdem a fordítóké, Bakonyi Bertáé (Titus Groan, Gormenghast) és Farkas Krisztináé (A magányos Titus, Fiú a sötétben), akik egy sokadik ránézésre is lehetetlen feladatot oldottak meg magas színvonalon.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Nem használhatják Tolkien könyvének cselekményét az új A Gyűrűk Ura-sorozathoz

...
Hírek

Unokája szerint Tolkien nemcsak A Gyűrűk Ura szerzője volt, hanem intellektuális óriás

...
Hírek

Minden, amit tudni akartál A Gyűrűk Uráról 90 mp-ben

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Hírek

Ottlik-másolattal és fantasztikus családi fotókkal érkezik az Esterházy-különszám!

...
Hírek

Törőcsik és Pilinszky - Csak úgy lettek egymás életében

...
Hírek

Szabó T. Anna: “Ezért az örömért vagyunk a világon, ezért az egymásranevetős, önátadó bizalomért”

...
Hírek

Már biztos, hogy fájdalmas véget ér a várva várt Dűne-film 

...
Hírek

Putyinnak ajánlaná az új könyvét Ken Follett

...
Hírek

David Attenborough elmeséli, mi történt a természettel, míg mi karanténban ültünk

...
Hírek

Jól halad az Esterházy-könyvek feldolgozása

...
Hírek

Egy felmérés szerint a többség nem ért egyet Tóth Krisztinával Az arany ember ügyében

Még több olvasnivaló
...
Kritika

James Patterson és J.D. Barker első közös krimijükben rögtön bevágják az olvasót a mélyvízbe

A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.

...
Nagy

Királynak lenni sosem volt életbiztosítás

Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája címmel írt könyvet a magyar királyokról Benedek Szabolcs. Interjúnkban szóba került az uralkodással járó kockázat, a nők szerepe és a Trónok harca, és kiderült az is, vajon melyik királyunkat mellőzi az utókor emlékezete.

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

...
Kritika

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

Kína egyik legismertebb kortárs írójának könyve egy kínai parasztember tragédiákkal teli életének bemutatása. Az Élni az elmúlt idő, a vissza nem térő ifjúság, az elherdált lehetőségek, az elveszített családtagok, a keserves tapasztalatok derűs, belenyugvó, mégis torokszorító összegzése.

...
Nagy

Simon Stålenhag: A technológia a túlélés eszköze lehet, de meg is ölhet minket

Kérdeztük a műveiben fellelhető gyerekkori emlékekről, arról, hogy lehet valami egyszerre retro és futurisztikus, hogyan kapcsolódik könyve az E.T-hez és azt is megtudhatjuk, szerinte mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozással. Interjú.

...
Nagy

Sorsválasztás az irodalomban – Könyves válaszok Popper gondolataira

Az életünk determináltságát, az irányításban nekünk jutó részt vizsgálta Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című könyve, a témában ugyanakkor rengeteg szépirodalmi mű is íródott, ezek közül mutatunk meg most párat!

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Csak humorral lehet átvergődni a kamaszkor érzelmi dzsungelén

Marie Pavlenko hőse éppen érettségire készül, ami ismerős helyzet lehet egy csomós végzősnek. De elsősorban nem emiatt emlékezetes az Én vagyok a napod, amely magával ragadó és súlyos, mégis szellemes és vicces regény. U18.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: egy vicces, ördögi történet lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő alkotást: a program szakmai zsűrije ezúttal Ecsédi Orsolya Meleg a helyzet! című könyvét választotta.

...
Gyerekirodalom

Animációs film készülhet az Apufából

Összesen 42 alkotásnak szavazott meg támogatást a napokban a Nemzeti Filmintézet, így animáció készülhet Kolozsi László Apufa című gyerekkönyvéből is.